A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (I. rész 1886–1890)
te. 170. §-a értelmében az iparosok és tanoncok, segédek vagy munkások között felmerülő azon súrlódások és vitás kérdések, amelyek a munka- vagy tanviszony megkezdésére, folytatására, vagy megszűnésére, annak tartalma alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére, a munka- vagy tan viszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoztak. 47 A bizottság elnökéül az iparhatósági biztost, jegyzőjéül az ipartestületi jegyzőt tervezték megválasztani. A panaszokat szóban, vagy írásban lehetett előadni. Az előbbiek a bizottság hétfő esti, az ipartestületi elöljáróság helyiségében tartott üléseken hangozhattak el, az írásbeli panaszbenyújtás pedig bélyegilleték kifizetésével egyidejűleg történhetett. 48 A hozott határozatokat szükség esetén az iparhatóság hajthatta végre. 49 A közgyűlés elfogadta a szakosztályok rendezéséről készített tervezetet, amely alapján megkezdődhetett az azonos, vagy hasonló szakmabelieket tömörítő különböző szakegyletek szervezése. A jegyzői jelentésből kiderült, hogy súlyos gondot okozott, s az Ipartestület egész működésére bénítólag hatott az a tény, hogy — a sok felszólítás ellenére - még mindig magas volt azoknak a száma, akik nem fizették be a belépési és a tagdíjakat, így a hátralék több ezer forintra szökött fel. De ez a hátralék nem csak a működést zavarta, hanem azt is lehetetlenné tette, hogy az iparosok hasznára vállalatokat hozzanak létre. Feltehetően ez a kötelesség elmulasztás nem az ipartestületi intézmény ellen szólt, hanem inkább iparosaink zömének rossz anyagi körülményeiből fakadt, ahol a 20 forint még részletekben történő befizetése is nagy erőfeszítésnek számított. Egyébként ez az összeg önmagában véve is magas volt, hiszen a győri ipartestületi tagokat is csak 10 forint befizetésére kötelezték. 50 Minden bizonnyal a körülmények kényszerítő súlya alatt született az elnökségnek az az augusztusi határozata, amelyben az elmaradt belépési díjak végrehajtói úton történő behajtására mostmár a polgármesteri hivatalt kérték fel. 5 ELŐTÉRBE KERÜL AZ IPAROSTANONCOKTATÁS ÜGYE Az 1883-ban megnyílt ipariskola rengeteg tennivalót adott a városi tanácsnak és az Ipartestületnek. Mindenekelőtt komoly erőfeszítést kívánt a város részéről a fenntartási költségek biztosítása, ezért már az induláskor meghatározták a pénzbevétel alapvető helyi forrásait. A tandíjon és a bizonyítvány kiadásához kért összegeken kívül az iskolának még segélyforrása volt az iparengedélyek után beszedett, a városi tanács által — levonások után — átutalt pénzmeny nyiség, ami évenként természetesen ingadozó volt. A tanács az előző évi ipardíjakból szakaszosan utalta át a pénzt és erről külön értesítést küldött az ipartanodái pénztárnoknak, aki hosszú ideig ipartestületi elöljárósági tag is volt egyben. 5 2 Mindezek és az állami segélyek sem voltak elegendőek a megfelelő technikai színvonal biztosítására, így az állandó pénzhiánnyal küzdő iskolának csak nagyon lassan gyarapodott a felszerelése. 5 3 A tanítás színvonalát és eredményességét persze más okok is befolyásolták. Nagyon eltérő volt a tanoncok előképzettsége, de a tanítás szervezete is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezenfelül a tanulók legtöbbike szegény szülők gyermekeként a szükséges tanszereket is kénytelen volt nélkülözni. 54 Mindezekhez járult a mestereknek a szabályok iránti szembenállása, ami hosszú ideig gátolta az alapismeretek rendes elsajátítását. A városi tanácsüléseknek gyakran volt tárgya az iparoktatás színvonalának rendbehozatala, szorosan beleértve a fegyelem erősítését is. Az e téren tapasztalt lazaság már olyan méretűvé vált, hogy az iparhatósági megbízottak 1887. április 30án tartott közös ülésén azt javasolták, hogy az iskolai előadások alkalmával a rend fenntartására egy városi rendőrt alkalmazzanak. Ehhez a tanács nem járult hozzá, mert ezt a módszert nem tartotta összeegyeztethetőnek az uralkodó társadalmi viszonyokkal. Azonban felkérte a polgármestert, mint az ipariskolai bizottság elnökét, hogy tegye meg az alábbi intézkedést: az ipariskolai bizottság tagjai — többen ipartestületi elöljárósági tagok — felváltva jelenjenek meg az iskolai előadásokon és ott „. . . a tanítókkal egyetértve hassanak oda, hogy a tanulók az előadásokat figyelemmel kísérjék és ki és bejárások által az előadásokat ne zavarják." 5 5 Ez a javaslat a gyakorlatba úgy ment át, hogy az ipartestületi elöljáróság 1887. szeptember 2-i ülésén határozat született, miszerint „. . . a tanórákon betűsor szerint felváltva két elöljáró megjelenik és a tanoncokhoz némi kérdéseket intézve ezáltal azokra benyomást gyakorolnának." Az oktatás támogatásának nemes igyekezete mellett az elöljáróság gondot fordított az iparosélet múltbeli relikviáinak megmentésére és megőrzésére. A már hivatkozott szeptemberi ülésen az elnökség indítványt tett a céheknél és az ipartársulatoknál alkalmazásban volt régi tárgyak (céhláda, lámpák, korsók, hivatalos iratok) begyűjtésére. A már bizonytalan helyre került tárgyak felkutatására és az ipartestületi hivatalba történő beszolgáltatására a volt ipartársulati elnökök kaptak megbízást. 5 6 1888-BAN TOVÁBB SZÉLESEDTEK A KAPCSOLATOK Az év kezdetének fontos eseménye a Korona vendéglő nagytermében január 22-én megtartott közgyűlés volt, amelyen három tag kivételével újraválasztották az elöljáróságot és Farkas Lajos jegyzőnek újabb két évre adtak megbízást évi 250 forint fizetés mellett. Az ezután következő elöljárósági ülésen újraválasztották Benkő István alelnököt 5 7 . 528
