A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (I. rész 1886–1890)
V. FODOR ZSUZSA A VESZPRÉMI IPARTESTÜLET TÖRTÉNETE (I. RÉSZ 1886-1890) AZ IPARTESTÜLETEK MEGALAKULÁSÁNAK KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEI A 18. század végén, illetve a 19. század első felében kibontakozott ipari forradalom következtében a nyugat- és közép-európai országok a fejlődés élenjáróivá váltak. Hozzájuk képest Magyarországon jóval elmaradottabb gazdasági és társadalmi viszonyok uralkodtak, bár a változás igénye már több területen jelentkezett. Mindenekelőtt a gazdasági életet akadályozó kötöttségeket kellett feloldani, hogy az előrehaladás szabadabb utat nyerjen. Már a 19. század elején megkezdődött a fejlődésnek egyre inkább akadályává váló céhintézmény aláaknázása. Az ellene forduló közhangulatnak nagy lökést adott gróf Széchenyi István első nagy reformmunkája, az 1830-ban megjelent „Hitel", különösen annak „A céhek s limitatio feleslege" című fejezete. A vármegyék is feliratokban kérték a céhek végleges eltörlését és az iparszabadság kimondását. A céhek felszámolására a magyar polgári forradalom alatt sem került sor, de a minisztérium által 1848 június 9-én kiadott céhszabály módosító rendelet jogszabályi erővel tette lehetővé a céhen kívüli iparűzést. A 76. § kimondta, hogy saját kezére bárki, bárhol szabadon dolgozhatott segéd nélkül. 1 A rendelet megvalósítására tulajdonképpen nem kerülhetett sor, a benne foglaltak mégis figyelemreméltók és előremutatók. A szabadságharc leverése után Bécs hozzákezdett a beolvasztási politika radikális érvényesítéséhez és ez magától értetődően az iparpolitikára is kiterjedt. Az 1850-es években jelentkezett, majd később általánossá vált, a hagyományos iparűzést szorongató válságon különböző rendeletek bevezetésével igyekeztek segíteni. A magyar ügyeket intéző helytartótanács az 1851. február 6-án kiadott „Ideiglenes Utasítás "-ban szabályozta a kereskedés és ipar gyakorlását Magyarországon, s intézkedéseivel kitért a céhekre is. Az április elsejével életbeléptetett rendelet már a szabadverseny, azaz az iparűzési szabadság elvére helyezkedett. Az iparűzés általános feltételeinek bebizonyításával - nagykorúság, jó erkölcs és feddhetetlen előélet, képesítés igazolása — mindenki megszerezhette az önálló ipargyakorláshoz szükséges iparigazolványt, amelyek kiadása ellen nem tiltakozhattak a céhek. Az egyleti életre annyiban tért ki, hogy megengedte a nem céhbeli kézművesiparosoknak közös céljaik előmozdítására egyletek alakítását mindenfajta csatlakozási kényszer nélkül. 2 Miután az Ideiglenes Utasítás csak átmeneti hatállyal szabályozta az ipari életet, s miután szükséges volt az egész birodalomra kiterjedő egységes ipari rendtartásra, ezért 1859. december 20-án kibocsátották, 1860. május elsejével életbe léptették a Nyílt Parancsot, másképpen Császári Pátenst, amely szintén az iparszabadság alapján állt. E szerint azok az iparok, amelyeknél a közszempontok szükségessé teszik, engedélyhez kötött iparok, a többiek szabad iparok. (A 18 engedélyhez kötött iparág között szerepeltek az építőipari szakmák, de a nyomdászat is, amelynél már politikai okok is gátolták a szabaddá válást). 3 Az előbbinél csak némely szakmában kellett a képesítés igazolása, amelyet nagyon enyhe feltételek mellett lehetett megszerezni. A szabad iparok gyakorlásához csupán az iparűzési szándék bejelentésére volt szükség, mire kiállították a Gewerbeschein-t, az iparigazolványt. Az e rendeletben foglaltak tovább fokozták a céhintézményhez görcsösen ragaszkodó mesterek aggodalmát, akik többségükben a hanyatlás legfőbb okaként az iparszabadság bevezetését jelölték meg. 1866-ban a pesti céhek iparszabadság elleni megmozdulásaihoz a veszprémi iparosok emlékirattal csatlakoztak, amelyben az 1850-es évek viszonyainak visszaállítását kívánták: „Az 1850-ik ideiglenes ipari szabályok habár a kor kívánalmainak mindenben meg nem is felelnek, de az elavult czéhrendszemek minden esetre kívánatos és üdvös szabályozását és átalakulását vonták maguk után ... az ipar fejlődése nem hogy korlátozva lett volna, de annak minden oldalról a lehetőségig tágas tér nyittatott, mig más részről az 1850-ik évig sok körülmények közt Szabadalom és önkényleg gyakorlott visszaélléseknek a szabályok pontos életbe léptetése és szoros megtartása által eleje vétetett volna, s az illy korlátok között fejlődő iparszabadság lassanként megérlelte volna az e téren még szükséges módosításokat." 4 Az iparrendtartás a céheket nem szüntette meg, de alapvető funkciójuktól, a szaknai minősítés jogától megfosztotta őket. A pátens az iparosok szervezete gyanánt az ipartársulatot jelölte meg. Kimondta, hogy ott, ahol ilyen társulati kapcsolatok még nem lé517