A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Katona Imre–Valkó Arisztid: A herendi gyár első évtizede
4. ábra. Kávés kancsó. Porcelán. Herend, 1846. Abb. 4. Kaffeekanne aus Porzellan. Herend, 1846. dalmát élő Magyarország kivívott vívmányait — beleértve az ipariakat is -, a bécsi udvar igyekezett elfojtani. Hadi helyzet alakult ki, a főváros veszélybe került, az év végén a kormány is Debrecenbe menekült. Ebben a hadiállapotban Herend porcelángyárának termékei is mind nehezebben találtak piacra, a termelés lelassult, pangott. Az elmondottak szerepe alig vitatható, de az általános helyzeten túl más okok is szerepet játszhattak abban, hogy a gyár árui nem, vagy csak alig találtak piacra, s hogy a pangás nem 1848-ban kezdődött el, hanem 1847-ben, közvetlenül az 1846-os konjuktura után. Fischer Móron kívül a gyárban dolgoztak fiai is, akik közül Dezső és Sámuel mint honvédtiszt 22 korán a forradalom szolgálatába szegődött. Fischer Mór a komáromi várban szolgált 1849-ben Klapka egyik szárnysegédjeként 23 . Azonban ezek is csak motiválják de nem magyarázzák meg teljesen az 1847-ben kezdődő pangás okait. 1847-ben - bár a befektetés összege az 1846-os év duplája volt -, a bevétel az 1846. évihez képest 1000,- Ft-tal csökkent. 1848-ban - bár az év első fele a béke jegyében telt el -, a bevétel az 1846-os évinek ötödére csökkent, az .184 7-es év bevételének pedig az egy negyedére. Hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a termelés oldaláról közelítjük meg a kérdést. 1848-ban a gyár termelése az 1847 évinek egy negyedére csökkent. 1849-ben már ennek is csak a felét inkasszálták. 350 frt. 13 kr-t. Gátolta a fejlődést az „itthoni ügyes gyárművesek hiánya". Ennek az volt a következménye - írja Mérei 24 -, hogy a külföldi munkások magas munkabért követeltek és hatékonyan szervezkedtek a kizsákmányolással szemben. Ez a tőkés érdeket szem előtt tartó Hetilap fel is panaszolta, azt írta, hogy a „külföldről szerzett munkásoknak önkényesen nagyra szabott munkabérekben mint általában maguk takarásában és azon módon, mely szerint a természeti gyártörvényekkel és rendszabályokkal 496 gyakran a gyárnak kárára nem gondolnak, egyébiránt saját érdeküknek védésére és előmozdítására egymás közt összeszövetkeznek annyira, hogy közöttük a legszilárdabb sem bátorodik egy az ő állásától és lelkiismeretétől ajánlott lépést az ő közös céljoknak ellenére tenni". A szakmunkáshiányra jellemző, hogy a herendi manufaktúra óvórendszabályokat követelt a munkáscsábítókkal szemben. Az üzem fellendülése érdekében ut- és hídvám-mentességet, birtokbírhatást, a munkások adó- és robotmentességét, a kitanult szakmunkások számára 10 évi katonáskodás alól való mentességet kívánt. A munkaerő minél nagyobb kizsákmányolhatása végett a tulajdonos, Fischer Mór szerette volna elérni, hogy a munkásoknak előírják: „a közünnepek megtartása, amint az a falukon szokásban vagyon, a gyárműveseket nem illeti". Tehát itt nem váratlan, hanem bizonyos fokig folyamatos csökkenéssel állunk szemben, amely már 1847-ben elkezdődött. A nehézségek kiküszöböléséhez, az új invesztációk beindításához Fischernek segélyekre volt szüksége ugyanúgy, mint 1843-ban, amikor tűzvész pusztította el áruraktárát Herenden. 1843-ban és azt követően szorult helyzetben Fischer a Rotschild-bankhoz fordult kölcsönért, hogy az eladni nem tudott, raktáron maradt árui miatt kilábolhasson nehéz anyagi helyzetéből. A kölcsön fedezésére az. Iparműtárban letétbe helyezett porcelánkészleteket ajánlotta fel, melynek összértéke szerinte 5.500,- Forint, a Garay-féle jegyzék szerint pedig pontosan 4,473,- Ft. 10 kr-t tett ki 25 . A Fischer által benyújtott kérvényt és mellékleteit Pulszky Ferenc, a kereskedelmi ügyekkel megbízott honvédelmi bizottmányi tag küldte át a pénzügyminiszternek és javasolta a kért összeg kiutalását, a szerződés elfogadását. Közölte, hogy a „porczellán gyártás egy, azon iparágak közül, miket még a fejlettebb iparosságú külföldön is a statusoknak kellett részint megállapitaniok, részint istápolniuk . . .". Megítélése szerint a Fischernek nyújtandó kölcsönnek „az állami pénztár nagyon nem terheltetik . . .". Az átirat 1848. december 26-án került a pénzügyminisz5. ábra. Teás kancsó. Porcelán. Herend, 1848. Abb. 5. Teekanne aus Porzellan. Herend, 1848.
