A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Katona Imre–Valkó Arisztid: A herendi gyár első évtizede

1. ábra. Kőedénytál. Herend, 1839-40. Mayer in Herend benyomott jeggyel Abb. 1. Steinschale. Herend, 1839-40. Eingeprägtes Meisterzeichen: Mayer in Herend. den: egy Pullmann és egy Paffmann nevű. Pullman József trencséni fehéredényes neve jól ismert a magyar kerámia irodalomban, hiszen dél-dunántúli tevékenységének áldásos eredményeként terjedt el itt is a habán stílusú fehéredényáru, amilyen a trencséni habánok készítményeiből ismerünk

1 ° . Stingl azonban nem volt vérbeli fehéredényes, így érthető, ha ezzel a tevékenységgel 2-3 év múlva felhagyott. Nevének első említésével 1828-ban találkozunk a veszprémi püspöki levéltár aktáiban. E szerint kőedény fabrikáját át akarta alakítani, ki akarja bővíteni. Az 1820-as évekből még többször találkozunk Stingl nevével különböző személyekkel kötött pénzügyleteivel kapcsolatban, de a 30-as években még ilyen jellegű említésére is csak elvétve bukkanhatunk. Adataink foglalkozásának megnevezésében is eltérőek. Noha 1828ban kőedényfabrikásként említi egy oklevél, foglalkozásainak megjelölései között tudomásunk szerint ilyen nem fordul elő. Kétségtelen, hogy említett foglalkozásai közül csak az egyikből, az 1827-esből (por

Celanos) következtethetünk arra, hogy saját bevallása alapján került az adóslevélre, a többi feltehetően nem tanult, hanem aktuális foglalkozását tünteti fel. Joggal vallotta magát 1827-ben, még kísérleteinek megindulása előtt porcelánosnak, hiszen ez volt a tanult mestersége, mint ez egy 1837-es leírásból is kiderül. Foglalkozásának ,,gerencsérként", vagy „Figulus vei amphorarius"-ként való szerepelte492