A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Katona Imre–Valkó Arisztid: A herendi gyár első évtizede
tése Herenden folytatott tevékenységével állhat közvetlen összefüggésben 11 . Említettük, hogy a kőedénygyártás és árusítás egy, vagy két ember erejét messze túlmenő szervezőmunkát és hitelképes vállalkozót igényelt. Másrészt Herenden, Szentgálon és környékén csak olyan lelőhelyekről olvashatunk, melyek a fazekas- és fajanszárukon kívül bonyolultabb összetételű anyagokból álló kerámiaféleségek gyártását nem tették lehetővé. Később a kőedény, majd a porcelán előállításával foglalkozó Stingl letelepedése első éveiben csak fehéredényességgel foglalkozott. Erre nemcsak gerencsérként, vagy figurásként, illetve amphorariusként való említéséből következtethetünk, hanem egy 1837-es leírásból is. 12 E közlés megoldja végre a talányt, mert kiderül belőle, hogy Stingl már pápai letelepedése előtt kitanulta Bécsben a porcelánkészítést. Az egyszerű fazekasáruról viszonylag könnyen áttért a kőedény készítésére, melyben már Tatán özv. Schlögl György né műhelyében megfelelő jártasságra tett szert. Az alapanyagok beszerzése sem okozhatott különösebb gondot, hiszen a pápai kőedény gyár lelőhelyeit megyeszerte ismerték. Már az 1840-es adásvételi szerződésekből kiderül, hogy a funduson kívül a műhely csak mint pénzben ki nem fejezhető objektum szerepel. Ennek ellenére, ismerve a gyár 1843 előtti képét, a kutatók azt egy viszonylag nagyobb méretű objektumnak képzelték el. Ezzel szemben az 1837-es leírásból egyértelműen kiderül, hogy Stingl a „Herenden Veszprémbül Pápára vezető országúiban" csak ,,kicsiben" „foglalatoskodott'" „kőedény égetéssel". De nemcsak a termelés, hanem a műhely méreteinek kicsinységet is sejtetik ezek az eredetiből vett idézőjeles kifejezések. Máshol szerény anyagi viszonyaira is taiálunk utalást, amit egyébként a Veszprém megyei levéltár közgyűlési jegyzőkönyveinek adatai is megerősítenek 1 3 . Noha a hosszú évekig elnyúló kísérletezés felőrölte Stingl szerény anyagi erejét, a legnehezebb időszak ezután következett. Az osztott kemence építése, a porcelán üzemszerű előállításának technológiai kimunkáása, kisegítő üzemek létesítése nagy gonddal, anyagi áldozattal járt. Mindez meghaladta Stingl anyagi erejét. Ha a különböző kölcsönök egyre emelkedő tendenciáit vesszük alapul és ebből próbálunk kísérleteinek adott stádiumára visszakövetkeztetni, akkor az 1837 és 1839 közötti időszak legválságosabb évét 1839-re kell tennünk. Fischer ekkor megpróbál tőkéjével kölcsön formájában behatolni Herendre 14 . Ezzel a gyár második periódusába, az ún. Fischer korszakba lépünk. Fischer elsőként nem személyesen, hanem csak tőkéjével volt munkatársa a gyárnak, Mayer János személyén keresztül jelenik meg Herenden. Mayer János Fischer pápai kőedénygyárának egyik vezető technológusa volt, s nemcsak kőedénygyártásában, hanem a porcelánkészítésben is kompetensnek számított Pápán és Herenden. A kőedénykészítéshez értett jobban, mint a porcelánhoz és a kedvenc műfaja is ez volt. Különben herendi működésére is csak kőedénykészítményei utalnak (MAYER IN HEREND, benyomott jegy). Fischer Mayer révén egyre nagyobb kölcsönökkel vesz részt Stingl herendi kőedénygyárának működésében. Az egyre nagyobbodó, terebélyesedő üzem minden részlege Fischer és mások kölcsöneivel épült, következésképpen egyre nagyobb értékű adóslevelek kerültek Fischerhez. 15 Fischer sohasem tartotta magát feltalálónak, vagy a magyarországi porcelán első létrehozójának, pusztán „gyámoknak". Legfeljebb elhallgatta, hogy őt megelőzően Stingl Vince már foglalkozott porcelánkészítéssel. A „gyáralapító" címet azonban joggal tartotta fenn magának, bár az úttörőnek járó babér Stinglt illeti, aki 11 évig próbálkozott Herenden mostoha körülmények között porcelán előállításával. Hitelképtelensége miatt azonban eljárásait nem tudta a gyárszerű termelés feltételeinek megfelelően kialakítani. 16 Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy kettőjük közül csak Fischer volt vállalkozó. Stinglt úgy kell tekintenünk, mint a legnagyobb nehézségektől sem visszarettenő kísérletező keramikust, aki az elsők között felismerte, hogy a Herenden található nyersanyagok segítségével piacképes porcelán készíthető. Fischer 1842-es feljegyzései szerint a herendi porcelán már ekkor zettlitzi kaolinból készült 17 . Ebből arra is következtethetnénk, hogy Stinglnek fáradozásai ellenére sem sikerült a herendi nyersanyagokból olyan minőségű porcelánt készíteni, mely a cseh és bécsi porcelánnal állta volna a versenyt. A porcelán gyárszerú előállítása Fischer megjelenése után kezdődött el Herenden. Bár, mint említettük, tőkéjével 1839 óta jelen van Herenden, de ténylegesen csak 1840. július 28-án sikerült a gyárat a Miklós-testvérektől megvennie, miután előbb Stingl Vincét mint nemtelent kiűzték a nemesi kúria tulajdonából 18 . Sajnos a gyár korai készítményeiről keveset tudunk, mert 1840-ből, sőt 1841-ből sem maradt ránk egyetlen hiteles példány sem. A gyár 1843-as leégése miatt a korai évek készítményeinek nagyrésze megsemmisült. Ezért a következő évektől sem várhatunk meglepő eredményeket. Pedig ezeknek a későbbiekkel való egybevetéséből világosan kiderülne, mi történt Herenden 1839 tavasza és 1840. július 28-a között, ki volt, vagy kik voltak a herendi porcelán előállítói? Ami a személyi vonatkozásokat illeti, előbb Stinglnek, majd az 1839-ben Pápáról jövő Mayernek kell távoznia Fischer indulatai miatt a gyárból. Bár Stingl is Pápáról jött Herendre akárcsak Mayer, neki azonban a porcelánkészítésben nem volt gyakorlata. Mayer viszont már a pápai kőedénygyárban is foglalkozott porcelánkészítéssel, mint masszamester. Nem ő volt ugyan az egyedüli, akire a porcelán előállítása várt, rajta kívül Fischer munkatársa volt még egy Siegmund és egy Leopold nevű egyén is, de a főfeladat, a porcelánmassza előállítása Mayerre hárult 19 . Kétségtelenül ő volt az, aki tudta a porcelán előállí493
