A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Katona Imre–Valkó Arisztid: A herendi gyár első évtizede

KATONA IMRE-VALKÓ ARISZTID A HERENDI GYÁR ELSŐ ÉVTIZEDE A herendi gyár 1848-ra már a harmadik periódusát éli, mint ez a gyári számadáskönyvekből és más dokumentumokból megállapítható. Az első periódus még nem Fischeréhez, hanem Stingl Vince nevéhez fűződik. Fischer Mór ekkor még Pápán van, 1837-ig mint gubacs- és bőrkereskedő ismert a városban és környékén,

1 ettől kezdve azonban mint a pápai kőedénygyár bérlője már kapcsolatban áll a kerámiával

2 . Fischer ekkor még - a kezdeti években — elsősorban üzleti lehetőségeket lát a kerámiában, ennek készítése, technológiája még kevéssé érdekli. A pápai kőedénygyár technológiailag már megállapodott az 1830-as években. A pápai kőedényt többnyire dicsérik az 1820-as

3

, 30-as években. A közvélemény és a szakemberek egyaránt úgy tudják, hogy árui, az ún. Wedgwood-kategóriába tartoznak, nem olyanok, mint a többi kőedénygyárak mészpátos készítményei, hanem a mészpát helyett földpáttal készültek. Ez bizonyos fokig érvényes a pápai kőedények első korszakára, de a 30-as évektől kezdődően itt is a mészpátos kőedények terjednek el, mint az ország más kőedény gyáraiban. Az edények felülete egyre fehérebb lesz és sem formában, sem színben nem térnek el lényegesen más magyarországi, sőt közép-európai kőedénygyárak készítményeitől. 1838-ban Pápán jelenik meg az első természettan-tankönyv Tarczy Lajos tollából

4

. Ebben a kőedényáruk készítését is részletesen ismerteti az illusztris szerző, a kőedények összetételétől, az edények korongolásán át a festésig és égetésig. Tarczy — aki később Petőfi osztálytanítója a pápai református kollégiumban -, élesen bírálta Fischert amiért nem érdekli az ,.edények kelleti jósága", csak arra törekszik,hogy minél több áru készüljön a gyárban

5

. Ettől kezdve Fischer mintha bizonyítani akarta volna, hogy nemcsak elfogadható kőedényt tud készíteni, hanem még porcelánt is, ami addig megfelelő minőségben Magyarországon még nem sikerült senkinek. Lépéseket tesz, hogy Herendet magának megszerezze. Herend közel van Pápához, így érthető, ha Fischer pontosan informált az itteni kőedénygyár viszonyairól, Stingl Vince gyáralapítása körüli küzdelmeiről. Ma már szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy a herendi gyár története nem 1839-cel az állítólagos alapítás évével kezdődik. Az 1839-es év ugyan választóvonal a gyár történetében, de nem a ,J<ezdet" ideje. A gyár története nem 1839-cel kezdődik, hanem jóval az ezt megelőző időszakra nyúlik vissza. Az első kísérletek pedig nem Fischer Mór, hanem Stingl Vince nevéhez fűződnek

6

. Stingl Vince 1819-ben özv. Schögl J. Györgynét szolgálja mint kőedénygyártó Tatán. Innen azonban 1824-ben távoznia kell, Schlöglné vállalkozó társa, Fischer Mózes Áron, Fischer Mór unokatestvérének ellenségeskedése miatt. A korábbi kutatások szerint Stingl 1828-ban szerepel herendi lakosként először. Ebből egyesek arra következtettek, hogy nem közvetlenül Tatáról került Herendre, hanem csak több éves külföldi vándorlása után telepedik le a kis Veszprém megyei faluban. Ma már azonban tudjuk, hogy a kérdéses éveket Stingl Herenden töltötte. Valószínű, hogy ebben az időben is önálló kőedény-készítőként dolgozott. Noha Stingl herendi tartózkodásának időszaka közel másfél évtizednyi, itteni működésének egyetlen hiteles tárgyi emléke sem maradt fenn napjainkig. Duma György ny. főiskolai tanárnak van egy Herendről származó fajansz korsó-fragmentuma 1828as évszámmal, mely állítólag a mai herendi porcelángyár elődjében készült

7

. Ez azonban semmivel sem bizonyítható. Tény azonban, hogy Stingl fajanszosként kezdte Herenden a tevékenységét, ahová pápai ismerősei révén került. A herendi gyár épülete a szentgáli Miklós-család tulajdona, akiknek malmuk volt a közelben

8

, melyet az épülethez közel levő gyorsfolyású patak vize hajtott. Ez volt az épület legfontosabb tartozéka, mely nélkül a kerámiakészítés nem lehetséges. Szentgálon és egyáltalán Veszprém megyében a fazekasság akkor igen elterejedt tevékenység volt. A veszprémi Bakonyi Múzeum darabjai tanúsítják, hogy a régi Veszprém megyei fazekasok szinte ugyanúgy dolgoztak, mint utódaik 15-20 évvel ezelőtt. Készítményeik között volt fekete, máz nélküli és mázas áru. Egyaránt céhek védték az egyes fazekasok érdekeit a kontárokkal és a tanulatlan, vagy más tanultságú legényekkel szemben. A keramikus tevékenységen belül csak a fehéredényességet lehetett szabadon űzni céhbe tartozás nélkül, mert ez a tevékenység művészi munkának minősült és művelésének nem volt feltétele a céhtagság. Ezért választotta magának tevékenységül ezt a formát a Herenden letelepülő Stingl Vince. Egy 1891-es hírlapi közlés

9 szerint Stinglnek két felvidéki fajanszkészítő segített heren491