A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Molnár András: A pápai nemzetőrség 1848 tavaszán

Rajtuk kívül bejegyeztek még az összeírási ívbe a Felsővárosban két kőműves, és egy ács legényt, de ők, mint atyai gyámság alatt lévők, már eleve kihagyattak, annál is inkább, mert a fegyverbeszerzés terheit sem akarták vállalni. Az utóbbi indok egyébként korántsem volt kizáróok, sokkal inkább kibúvókeresés azok részéről, kiknek a nemzet őri szolgálathoz nem fűlt a foguk. A Belsővárosban 5-en, a Felsővárosban 35-en jelentették ki, hogy fegyvert szerezni nem képesek, közülük egy kőműves semmilyen körülmények között nem akart fegyvert fogni a kezébe. A fegyverbeszerzés valóban tetemes anyagi terheit főleg a földművelők (24 fő) és a szegényebb kézművesek (14 fő) vonakodtak vállalni. Ezzel szemben azt, hogy valaki fegyvert kér magának, az egész nemzetőrségben 2 személynél fodult csak elő: egy alsóvárosi földműves, és egy napszámos mert csak ezzel dicsekedni. Önkéntesek felvételekor a pápai nemzetőrség inkább csak kor-, nem pedig kvalifikációbéli kedvezményt adott. Míg a nemzetőrség legnagyobb része a törvényben előírt 20-50 éves, kötelezően besorozott férfiakból állt, 21 fő önkéntesen lépett szolgálatba. Ök kisebb részben az előírtnál fiatalabb, nagyobb részben idősebb nemzetőrök, vagy továbbra is szolgáló polgárőrök voltak. Egyébként eléggé ragaszkodtak a felső korhatárhoz, így pl. továbbszolgálatra köteleztek 4 alsóvárosi polgárőrt, kik idősebb korukra való tekintettel (48—49 évesek voltak már) kérték felmentésüket. Ugyancsak felmentését kérte betegség miatt 11, sérülés miatt 1, testi hibájára való tekintettel 1 fő, valamint egy sokgyermekes özvegyember.

46 A fent ismertetett összeírást azonban, hiába sürgette, nem kapta kézhez a megyei Állandó Bizottmány. A város ugyanis tanácstalan volt a polgárőrség különállását illetően, s nem merte a listákat, melyekre külön vették fel a polgárőröket, továbbküldeni. A polgárőrség testülete feudális kiváltság, a polgárjog birtoklása szerint szerveződött, nem így a nemzetőrség, melynek tagságát nem kötötték semmiféle előjogokhoz, csupán bizonyos cenzushoz. Ez még csak elvi különbség lett volna a két testület között, de ebből fakadt a valóságos és lényegesebb különbség, az ti., hogy más-más társadalmi bázisra épültek, és eltérő érdekeket hordoztak. Egyelőre az erős hagyományokkal rendelkező polgárőrség tűnt az erősebbnek. Fennálló szervezeti 3. ábra. A pápai német polgárőrség kapitányának díszoklevele Abb. 3. Ehrenurkunde des Kapitäns der deutschen Bürgerwache von Pápa 484