A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Molnár András: A pápai nemzetőrség 1848 tavaszán

keretei a napóleoni háborúk alatt jöttek létre,

47 Pápán 1812-től vannak adatok polgárőrség létezéséről.

48 A pápai polgárság két, nemzetiség szerint elkülönülő századot hozott létre. A századok mind egyenruhájukban, mind vezényleti nyelvükben, de még összetételükben is különböztek egymástól. A német század tagjai kalmárok, posztósok, bábosok, szabók és német vargák voltak, és zöld frakkban, sárga csizmanadrágban, valamint háromszögletű tollas kalapban jártak. A magyar század tagjai csapók, szűcsök, szűrszabók, tímárok, csizmadiák és magyar vargák voltak, magyar kék posztóból készült, fekete sujtásos mentét és nadrágot hordtak, hozzá fekete csákót,

49 vezényleti nyelvük pedig, az 1813-ból származó szabályzatuk szerint kötelezően (!) a magyar volt.

50 A polgárőrség születésekor annak karhatalmi, rendfenntartó feladatát iktatták törvénybe,

51 a bekövetkező békés évtizedek azonban ezt feleslegessé tették. Ekkor az eddigi másodlagos szerepük, a parádézás, az ünnepek és ünnepélyek fényének, hangulatának emelése került előtérbe.

52 Az 1830-40-es évekre azután, a fegyveres polgárőrségi szolgálat a polgárjog gyakorlásától elválaszthatatlan kötelességgé vált, s ahogy csökkent a „polgárjog" társadalmi, gazdasági értéke, úgy a polgárőri szolgálat, s a velejáró tetemes kiadás is mindinkább teherré változott. Az 1830-as évek közepétől 90 váltóforint fegyverváltságot fizetett Pápán még az is, aki polgárrá felvételekor testi hibája, vagy rossz egészségi állapota miatt nem tudta ellátni a polgár őrségi szolgálatot, de ugyanígy fizethetett az is, akinek nem volt a polgárfelvételkor polgári egyenruhája, ha csak nem talált két kezest az ígérete mellé, hogy a ruhát egy éven belül elkészítteti.

53 Hogy mennyire vigyáztak a ,,mundér becsületére'', s mennyire komolyan vették a polgárőrségi szolgálatot a város elöljárói, kitűnik abból is, hogy a polgárőrség becsmérléséért, a szolgálat megtagadásáért több polgárt fosztottak meg jogaitól, s zártak ki a polgári közösségből.

54 Az 1837-es rendszabás még a polgárjog elnyerése utáni kötelességgé tette a polgárőrségi szolgálatot,

55 1842-től kezdve pedig már a polgárjog elnyerésének feltétele lett a polgárőri szolgálat (az egyenruha és a fegyver felvételének) vállalása.

56 Paradox módon, mindezen növekvő terhek ellenére, a polgárőrség 1848 tavaszán, a nemzetőrség megalakulása után is ragaszkodott testületi különállásához, amiben egyesek talán a felszámolt feudális előjogok utolsó bástyáját látták. Ügy tűnik, a zömében jobb módú iparosokból, kereskedőkből álló testület nem akart a paraszti tömegeket magába fogadó nemzetőrség szintjére Jeszállni", soraiba vegyülni, mert május közepén kéttagú küldöttséget menesztettek a kormányhoz, hogy testületük további különállására engedélyt nyerjenek. Az elsőként felkeresett Szemere Bertalan belügyminiszter

57 elutasíthatta kérelmüket, mert ezután a hadügyminisztériumhoz fordultak, de már úgy módosították kérésüket, hogy a pápai polgárőrség együttes beosztását kéri a szerveződő honvédseregbe. Kérésüket itt is elutasították, s a helybeli nemzetőrséggel való egyesülésre szólították félőket.

58 Az egyesülés május 26—27-én ment végbe, s 28-án már az egységes nemzetőrség összeírását végezhették el a városban.

59 Az új összeírásban már csak a nemzetőrségi rangokat tüntették fel, s a létszám is 814 főre emelkedett.

60 Ezt az összeírást küldték most már a veszprémi Állandó Bizottmánynak két példányban, melyek közül az egyik a megyében maradt, a másikat a kormányhoz küldték fel.

61 Az összeolvadáskor a legnagyobb vihart a tisztikar újjáválasztása kavarta. A szemtanú szerint mind a tisztválasztás módszere (a korteskedés), mind a megválasztott tisztek a polgárság ellenszenvét vívták ki.

62 Fokozta az ellenszenvet a polgárőrség tisztikarának félelme, hogy nagy számuk miatt a nemzetőrségben majd csak közlegényként szolgálhatnak.

63 Mindenesetre ez a pozícióféltés is oka lehetett a polgárőrség különállási kísérletének — tegyük hozzá — nem alaptalan oka. Félelmük ugyanis beigazolódott, mivel a 30 polgárőrségi tisztből csak 10 maradhatott továbbra is a tisztikarban, igaz ugyan, hogy a nemzetőrség eddigi tisztjei még többet veszítettek, a 12 főből 3 maradt eddigi pozíciójában. Első ízben került a tisztikarba 8 fő, így az egyesített őrsereg tisztikarának létszáma pontosan a fele lett a korábbiak összlétszámának. A két nemzetőri összeírást összehasonlítva, a következő változások mutathatók ki a tisztikarok összetételében: IV. sz. TÁBLÁZAT A TISZTIKAROK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA FOGLALKOZÁS A polgárőrség tisztikara 1848. máj. 12. nemzetőrség tisztikara 1848. máj. 12. Az egyesített nemzetőrség t. kara 1848. máj. 28. ÉRTELMISÉGI tiszt V. 485