A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)
magyar nyelvű amerikai útleírása — és a Fábián Gábor fordította Európa-szerte népszerű Torqueville-mű (Demokratia Amerikában) teszik teljessé a könyvtár Amerikára vonatkozó irodalmát. A modern politikai tudat, nemzettudat, a liberális nemzet- és történelemszemlélet kialakításában kétségtelenül a politikai szakkönyveknek van a legnagyobb szerepük. A társaság a Széchenyi-irodalom szinte minden fontos művét beszerzi: nemcsak Széchenyi müvei 100 , hanem Széchenyi írói működése nyomán kibontakozó vitairodalom darabjai (gróf Dessewfy József, Orosz József, Záborszky Alajos, Eötvös József, Kossuth Lajos, Fáy András művei) is ott sorakoznak a könyvszekrény polcain. A politikai irodalom jóvoltából a legszorgalmasabb olvasók a reformkori Magyarország helyzetét sokoldalúan és árnyaltan, más-más nézőpontból is megismerhetik. A nevelésügy helyzetét a népoktatásra, kisdedóvásra, nőnevelésre vonatkozó tanulmányokból mérhetik fel, a jogrendszer reformjának szükségességéről Ballá Károly, Szalay László, Szemere Bertalan és Zsoldos Ignác műveiből győződhetnek meg. A szakirodalom foglalkozik az egyházak helyzetével — napirenden van a vegyes házasság rendezésének kérdése —, a társadalmi-gazdasági átalakulás elkerülhetetlenségét Széchenyi és Kossuth tudatosítja; ők jelölik ki a követendő irányt, dolgozzák ki a megfelelőnek ítélt stratégiát és taktikát. A politika mellett olyan új tudományokról is korszerű tájékoztatást kapnak az olvasók, mint az önálló fejlődés útjára lépett pszichológia, a polgári közgazdaságtan, vagy a statisztika, melynek legismertebb művelője ekkor Fényes Elek. A könyvtár „különgyűjteményét" alkotják a megyebeli szerzők művei: Веке Kristóf, Edvi Illés Pál, Pap Ignác, Zsoldos Ignác, Tarczy Lajos, a megyei születésű Vajda Péter és Táncsics Mihály munkái, melyek jórészt ajándékozás útján kerülhettek a könyvtár állományába. A tagok önkéntes állománygyarapítását egyébként az alapszabály is tartalmazta. Már megalakulásakor úgy foglaltak állást, hogy a részvényesek hazafias kötelességének tekintik a könyvtár támogatását, s elvárják, hogy belépéskor mindenki egy-egy új könyvvel gyarapítsa a könyvtár állományát, vagyonát. (1841 : 14., 1842 : 13. p.) A könyvtáros — első évben Ferenczy György, majd Biró Adalbert — feladatát a tőle telhető legnagyobb odaadással, lelkiismeretesen, hozzáértőén látta el. A Névkönyvek leltáraiból kitűnik, hogy a könyvtáros mindenkor igyekezett a kis könyvtárban is lehetőleg szakszerű munkát végezni, a könyvállomány könnyebb kezelhetősége érdekében határozott rendet teremteni. A nagyobb mennyiségű magyar nyelvű könyvanyagot három (tudomány, szépirodalom, vegyes könyvek), a németet kettő (tudomány, szépirodalom) tárgykörre bontotta, ezen belül a szakcsoportok szerinti beosztás elvét alkalmazta. A kis mennyiségű és könnyen áttekinthető latin, francia és olasz nyelvű irodalmat külön-külön helyezte el, hogy könnyen hozzáférhető legyen. A kikölcsönzött könyvekről kettős nyilvántartást vezetett. A nyilvántartó könyvbe beírta a kölcsönző nevét, a könyv szerzőjének nevét és a könyv címét. (1841 :10., 1842 :10.p.) A nyilvántartásba más adatot nem is kellett felvennie, mivel a kikölcsönzött könyvekről, periodikákról a kölcsönzés napján nyugtát állított ki; a kölcsönző aláírásával mintegy felelősséget vállalt az átvett sajtótermékek hiánytalan és épségben történő visszaszolgáltatására. A nyugták ily módon helyettesítették a határidő-nyilvántartást is. Az okozott kár felderítése ezután már egyszerűen megtörténhetett, hiszen a könyvtáros csak jó állapotban lévő könyveket, lapokat, folyóiratokat adhatott ki. A könyvtári állomány nyelvi összetételét és gyarapodását táblázatban foglaltuk össze: Sorsz. : Nyelv: 1841 . év 1842. év Gyarapodás : Nyelv: mű kötet mű kötet mű kötet 1. magyar 203 340 249 398 46 58 2. német 49 392 77 518 28 126 3. latin 4 4 4 4 - 4. olasz 1 2 1 2 - 5. francia 3 6 4 7 1 1 1-5.« összesen: 260 744 335 929 75 185 A könyvtár állománya 1842-ben az előző évihez képest 28,84%-kal (75 mű) emelkedett, miközben a müvek és kötetek közötti arány lényegében változatlan maradt — egy mű átlagosan 3 kötetből áll -, amely a társaságnak azt a szándékát mutatja, hogy továbbra is az összefoglaló jellegű életmű-kiadások, gyűjteményes munkák beszerzésére törekedett. A gyarapodás szám szerint a magyar nyelvű állományban a legnagyobb: 46 új művet rendeltek meg 1842ben 58 kötetben. A növekedés közel 23%-os. Az idegen nyelvű irodalomban csak a német nyelvű anyag mutat határozott növekedést: egy év alatt 28 művet (126 kötet) vásárolnak meg. A növekedés majdnem háromszor nagyobb itt, mint a magyar nyelvű könyvek esetében. Az eltérésnek magyarázatát a könyvállomány összetételében kell keresni: míg a magyar megrendelések zömét a politikai—történeti művek és a hírlapok tették ki, addig a német nyelvű művek közül az igazgató választmány elsősorban a tudományos összefoglaló munkákat (22 mű 80 kötetben) és a periodikákat (2 mű, 29 kötet) részesítette 460
