A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

teticset — a személyes politikai meggyőződése indítja arra, hogy részt vegyen a társaság munkájában. A főispán Zichy István tagsága inkább csak formális, hiszen állandóan Bécsben tartózkodik, s még a tisztújításokon sem mindig jelenik meg. A veszprémi polgárság szinte teljesen kívül reked az olvasó társaság körén: kulturális—társadalmi különállása csak a polgári kaszinó megalakulásakor nyer intézményes formát. Csupán Sztojánovics György, az egyik leggazdagabb veszprémi kereskedő nyer felvételt 1842-ben. Rajta kívül Glaser Lipót füredi vendéglős tagja az egyletnek. A város összlakosságának (1847-ben 13 846 fő) több mint 6%-át (863 fő) kitevő zsidóság sem tart kapcsolatot a társasággal, bár az alapszabály ezt lehetővé tenné. Az „előkelőbb" alapító tagok valószínűleg teljesen elzárkóznak a zsidó lakosok felvétele elől. Az elzárkózást motiválhatja a városban fölerősödő zsidóellenes légkör. A zsidó közvetítő kereskedők konkurrenciát jelentenek a magyar kereskedőknek, ellenségesen viszonyul hozzájuk a város nagy számú iparos rétege, mely a piaci értékesítési nehézségek okát az árdrágító közvetítő-kereskedelemben véli megtalálni.

88 A Veszprémi Takarékpénztár Egyletet Mustos József ügyvéd éppen a „zsidóságzsarolta város" hitelviszonyainak a kedvezőbbé tétele érdekében szervezi meg 1845 augusztusában 300 részvényessel, egyenként 50 pengő forint értékű részvényekkel.

89 A takarékpénztár 1846. január 1én kezdi meg működését.

90 Alaptőkéje ekkor 30 ezer pengő forint, összforgalma 1848 elejéig megközelíti a 700 ezer pengőt.

91 A veszprémi izraelita hitközség elzárkózása a kölcsönös bizalmatlanság légkörében csak lassan oldódik. A kölcsönös közeledés kezdetét jelenti az a tény, hogy a kaszinó nem zárkózik el a zsidók felvétele elől. A zsidó kereskedő—iparos polgárság köréből Vurda Manó és Rothfischer József, valamint Fischer Károly jár rendszeresen a kaszinóba.

92 A kaszinó körén kívül rekedt lakosok 1847 elején zsidó kölcsönkönyvtárat létesítenek az olvasási lehetőség biztosítására.

9 3 A pápai kaszinó eleinte hasonlóan zárt, arisztokratikus intézmény, habár az alapszabályban rögzített elvek a gyakorlattal homlokegyenesen ellentétesek voltak. Később azonban a polgárság és a zsidóság is felvételét kérhette, a kollégiumi diákok pedig egész évben ingyen használhatták a kaszinó olvasótermét és más helyiségeit.

94 A Vidéki egyletek elzárkózása még erőteljesebben érvényesült, az előítéletek romboló hatásukat itt fejthették csak ki igazán. Lefelé, a társadalom alsóbb rétegei felé történő elzárkózást elősegítette — a felvétel korlátozása mellett - a magas tagdíj is. A Veszprémi Olvasótársaság 6, a győri 5, a pápai polgári kaszinó 2, az úri 5 pengő forint tagdíjat szedett évente. Csak viszonyításképpen: a veszprémi iparos segédek napi fizetése ekkoriban általában 25—30 váltó krajcárt tett ki.

95 Az olvasótársaság szervezeti élete A Veszprémi Olvasótársaság felépítésében megegyezik a kaszinók szervezeti rendjével. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vidéki egyesületek — kis módosítással — többnyire a pesti kaszinó rendszabását vették át, s csak akkor változtattak rajta, ha azt a helyi viszonyok szükségessé tették. De bizonyos esetekben az is megállapítható, hogy egyik vidéki egylet a másik szabályzatát vette át szinte változtatás nélkül. Hogy az egyletek között ilyen kapcsolat létezett, bizonyítja a szilasbalhási példa: az 1846-ban készült könyvtári leltárból tudjuk, hogy a kaszinó tagjai a székesfehérvári, veszprémi és pápai kaszinó évkönyvét is beszerezték, ismerték, olvasták.

9 6 A pápai református könyvtárban a győri olvasótársaság alapszabályának kéziratban fennmaradt másolatát őrzik az 1840-es évekből.

97 A Veszprémi Olvasótársaságnak is legfőbb szerve a közgyűlés, amely évente többször összeül; állandóan szemmel tartja a pénzügyeket, határoz a könyvtári állomány bővítése kérdésében, évente megválasztja a tisztviselőket, s minden módon a társaság „fölvirágoztatására törekszik", (1841: 6. p.) A közgyűlést a társaság elnöke hívja össze. Munkáját a titoknok (titkár) segíti; ő vezeti a közgyűlések és a közgyűlésnek alárendelt választmányi ülések jegyzőkönyvét, végzi az írásbeli ügyintézést (levelezés, meghívók kiküldése stb.). A társaság évente két rendes közgyűlést tart: január és július első vasárnapján. A tisztújítást az első közgyűlésen ejtik meg. A választás titkos szavazással, a többségi elv alkalmazásával történik. A rendes közgyűléseken számoltatják be a tisztviselőket végzett munkájukról, s határoznak a teendőkről. (1841 : 8.p.) A kezdetben kilenc, majd 1842-től tizenkét tagú igazgatói választmány a társaság „beligazgatására" létrehozott testület, amely a közgyűlések között a kisebb jelentőségű ügyeket (pl. könyvrendelés, a panaszok kivizsgálása stb.) intézi. Elnöke a társaság általános elnökhelyettese. Az elnök a választmányi tagokat bármikor egybehívhatja, ha ennek szükségét érzi (1841 : 7. p.) A választmány határozatképességéhez legalább 5 tag jelenléte szükséges. (1841: 8. p.) A könyvrendelési jegyzéket is a választmány állítja össze s közszemlére kiteszi az olvasóterem falára. Ha a részvényesek közül legalább heten kifogásolják az összeállítást, észrevételeiket az erre a célra rendszeresített jegyzőkönyvben rögzíthetik. A választmány a vitás kérdést ezután rendkívüli közgyűlésen ismerteti, véleményéről jelentést tesz, majd a részvényesek szavazással döntenek a megrendelés véglegesítéséről. (1841 : 7. p.) A részvényesek bármelyike által írásban beadott panaszt a választmány vizsgálja ki, majd döntést hoz. A döntés ellen a közgyűléshez fellebbezhet a panaszos. (1841 : 5. p.) Az intézmény legfontosabb tevékenységi területét, a könyvtárhasználatot szabályozták a legrészlete458