A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

mal közel kétszáz vendéget is meghívnak az egylet tagjai.

80 Míg a téli estéken népes a kaszinó és népesek az előkelőbb köznemesi házak, a nyári napokon álmos egykedvűség a városon: aki teheti, a füredi savanyúvíz és fürdő vendéglőit keresi fel, az ugodi fürdőhelyen vagy a Balaton-parti szőlőhegyeken tölti szabad idejének jelentős részét. A jómódú köznemesség és az arisztokrácia tagjai pedig külföldön költik el évi bevételeiknek jelentős hányadát. S bár a különböző társadalmi osztályok között a közeledés megindul, de a más-más kultúrájú, mentalitású rétegek, osztályok elzárkózása, befelé fordulása még gyakori jelenség. A kottériák, érdekkörök jellemzik a kisvárosi társadalmat. Akárcsak Pápán, Veszprémben is az osztálykülönbségek vezetnek szakadáshoz: a polgári kaszinók és az olvasótársaság létrejöttéhez. Az egyik fővárosi lap tudósítója gúnyosan jegyzi meg ekkor: „Hiányzik nálunk az összetartó közszellem; korunk nagy eszméje, az egyesületek eszméje nálunk felekezetet szült!"

81 Átmenetileg Veszprémben az olvasótársaság ragadja magához a kezdeményezést, lesz a megyeszékhely egyik leglátogatottabb és legszínvonalasabb szórakozóhelye. A Veszprémi Olvasó társaság hivatalosan 1841. július 1-én alakul meg részvényes alapon, 86 taggal. Egy év múlva tagjainak száma már meghaladja a százat. Az alapszabály módosításakor 102 taggal rendelkezik a társaság.

82 Alapszabálya (1841) szerint legfőbb célja: „a honi irodalom, s időszaki sajtó nevezetesebb eredeti termékeit, s a külföld érdemesebb elme virágait egyesült erővel összegyűjteni, magának azokból szellemi élményt szerzendő." (1841 : 1. p.) A célmegjelölésben alig vehető észre valamiféle eltérés az egyes olvasótársaságok alapszabályaiban. Az 1838-ban megalakult Győri Olvasó Társaság „társasági szabályai" a veszprémitől csak árnyalatban különböznek: a hazai irodalom termékeit részesítik előnyben a külföldi sajtótermékekkel szemben.

83 A szilasbalhási Olvasó s Mulató Egyesület Rendszabásában az olvasást, a „nemes társalkodást" tekintették a legfontosabbnak (1833 : 5., 6. p.)

84 Az 1839. évi megújított szabályzatban világosan ki is mondják, hogy a kaszinó „a Lélekmívelés, értelem gyarapittás, s helyes társalkodásnak egyesülete." (1839 : 1. p.) A Veszprémi Olvasótársaságnak bármely „becsületes jellemű, s tisztes állású" személy tagja lehet, aki a kiszabott részvény díj at befizeti és az alapszabályokat betartja. (1841 : 5. p.) A részvények három egymás utáni évre szólnak (1841 : 2. p.), vagyis a társaság — az országosan bevett szokás szerint — három évi ciklusra alakul. A három év elteltével a tagok közös akarattal újjászervezhetik az egyletet. Az olvasótársaság hivatalos megalakulása után az ún. időközbeni tagfelvétel Széchenyi és a pesti kaszinó útmutatása nyomán történik, méghozzá angol mintára, ajánlással és a részvényesek együttes hozzájárulásával.

85 A tagjelöltet egy részvényes ajánlja írásban. A tagjelölt felvétele ellen bármely tag tehet kifogást. A kifogásokat az igazgató választmány bírálja el. Döntése ellen a részvényes a közgyűléshez fellebbezhet. (1841 : 5. p.) A tagok elbocsátása, felvétele így mindenkor a legnagyobb nyilvánosság közreműködésével, demokratikus légkörben történik. S hogy a légkör valóban demokratikus, azt a korabeli közvélemény ítélete is megerősíti. A Regélő Veszprém szellemi fejlődésének jelét látja abban, hogy az olvasótársaság alakulásától kezdve népesebb mind az úri, mind a polgári kaszinónál, s „minden rendű, és rangú becses osztályból a legtöbb taggal bír", mely feltétele a különböző osztályok közelődésének. S valóban: itt az „elkülönítő falak már-már omladoznak!"

86 A közeledés azonban korlátozott, ugyanis az olvasótársaság kezdettől fogva Jefelé" zárt; a helybeli és vidéki köznemes-birtokos réteg soraiból, az értelmiségi—tisztviselő rétegből kerül ki a tagok közel háromnegyede; az egyházi főrangúak és a vidéki katolikus lelkészek a részvényeseknek több mint egynegyedét teszik ki. A városi polgárság csak elenyésző számban képviselteti magát. Az olvasótársaság társadalmi összetételét szemléletesen mutatja az összefoglaló táblázat:

87 Sorszám: Társadalmi hovatartozás 1841. év 1842. év 1. arisztokrata 2 5 2. birtokos köznemes, nemesi értelmiség 51 66 3. polgárság 1 2 4. egyháziak 23 24 5. nők 7 5 6. nem azonosítható 2 1-6. összesen: 86 102 Az olvasótársaság — amint ez a táblázatból is kitűnik — elsősorban a városi-megyei köznemesség vezető rétegének a kulturális fóruma. A társaság irányításában is övék a vezető szerep : az elnöki tisztet a megye másodalispánja, a választmányi elnök tisztét az egyik legtekintélyesebb veszprémi táblabíró látja el. A választmányi tagok többsége azonban — a helyi viszonyoknak megfelelően — a felsőpapság soraiból származik. A vezetésben ily módon sajátosan érvényesülnek az egyházi felső körök, vagyis az egyházmegye és a köznemesség elképzelései. A főrendet a világiak közül Esterházy Pál gróf, Festetics Antal és a Zichyek (István, Edmund, Ödön) képviselik. Közülük egyeseket nem a szereplési vágy, vagy a társadalmi presztízs, hanem — mint gróf Fes457