A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

A tudományos életben a szervezés—koordinálás fő teendőit a Veszprémi Tudós Társaság látja el a tízes évek második felétől, közel egy évtizeden át. A társaságot Horváth János veszprémi kanonok szervezi az Értekezések kiadása céljából, német minta alapján.

33 A társaság szervező munkája a folyóirat fennállása alatt szinte az egész Dunántúlra kiterjedt. Horváth és társai rendkívül sokat tesznek azért, hogy az értelmiség, a felső- és alsópapság rendszeres olvascvá váljék, folyamatosan érdeklődjék a magyar irodalom és tudomány iránt, s alkalmasint maga is megpróbálkozzék az írással. Fábián folyóirata még felekezeti szellemben készült a falusi református prédikátorok számára; Horváthék felülemelkedtek a felekezeti szempontokon a teológia tisztán tudományos színvonalára. S mivel magyar nyelven írtak, a tudományos szaknyelv kidolgozása kapcsán nyelvészeti—stilisztikai kérdésekkel is szembe kellett nézniük. A „Veszprémvármegyei Muzsikai Intézet", vagy miként a szakirodalomban később elterjedt — a Veszprémvármegyei Zenetársaság (1823—1833) a zenei élet megújítására, a magyar kéziratos verbunkos zeneművek közzétételére vállalkozott. A Zenetársaságot a zene- és irodalomkedvelő pápai ügyvéd, Kotsi Sebestyén Gábor szervezte meg 1823 őszén, hivatalosan azonban a „Magyar Nóták" második füzetének megjelenésével közel egyidőben, 1824. május 12-én alakult meg. Az alapító tagok többsége művelt köznemes, vármegyei tisztviselő. Nevükkel az egyleti mozgalmak szervezésekor, a megye haladó politikai küzdelmeiben újra és újra találkozunk (pl. Zsoldos Ignác, Bezerédj Mihály). Első magyar monumentakiadványunk darabjai a megyebeli születésű kancelláriai referendárius, Eőry Márkus Ignác támogatásával Bécsben jelennek meg 3—400 példányban.

34 A Ruzitska Ignác szerkesztette sorozat 42 művet népszerűsít; az eddigi kutatások 15 esetben tudták megállapítani a szerző nevét. A legismertebb szerzők — Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Ruzitska Ignác — művei mellett a veszprémi székesegyház muzsikusainak szerzeményei is helyet kaptak a gyűjteményben. Az egyes füzetek árusítását részben kottaárusok segítségével, részben postai ajánlás útján oldják meg. A Társaság gyakorlatilag Ruzitska halálával (1833) felbomlik, formális feloszlatása azonban csak 1836. május 5-én történik: ekkor intézkednek a pénztár jövedelmeinek elosztásáról.

35 Veszprém zenei életét ezentúl a székesegyház zenekara, „hangászai" és a társasági—családi zeneestélyek jelentik. A székesegyház kórusa, zenekara számos nyilvános hangversenyt ad a harmincas—negyvenes években, melyeken nemcsak az egyházi, hanem a világi szerzőktől (pl. Rossini) származó zeneműveket és saját szerzeményeiket is megszólaltatják.

3 6 Pápán a Zeneiskola (1841) és a zeneiskolai Hangászegylet (1841) irányítja a város zenei életét.

37 Teindl Bódog buzgó és hozzáértő munkájának köszönhető, hogy a hangászegylet fenn képes maradni: a nyilvános koncert 1844 nyarának végén megnyeri a város lakosságának és több főúrnak a tetszését, minek következtében három évre újra meghosszabbítják az egylet alapszabályát.

38 Helytörténészeink mindmáig adósak a megyében 1848 előtt működő egyletek történetének a feltárásával, megírásával. Nyomtatásban eddig csupán a pápai képzőtársulat és a kaszinó története jelent meg.

39 A pápai kaszinó történetét — Bocsor István feldolgozása alapján — a kaszinó egykori tisztviselője állította össze. A szilasbalhási kaszinó és olvasó társaság történetét alapos levéltári kutatások után Dobi Marianna írta meg körültekintően és szakszerűen. Mindkét kéziratot a Veszprém megyei Levéltárban őrzik.

4 ° Helytörténeti kutatásunk az utóbbi évtizedben főként a dualizmus korának közművelődési viszonyai iránt tanúsított nagy érdeklődést. A megjelent feldolgozások a reformkori egyletekről is rövid áttekintést adnak. Adataikat — kevés kivételtől eltekintve — szinte kizárólag az egyletek és társulatok 1878. évi felméréséből merítik.

41 Pedig — ha legtöbb esetben az írásos források hiányoznak is — a korabeli sajtó segítségével is sokkal pontosabb és árnyaltabb kép alakítható ki a megyei egyletekről. A harmincas évek elején Veszprém megyében — országos viszonylatban az elsők között — jönnek létre kulturális egyletek: olvasó társaságok és kaszinók. A kaszinó (olasz: a. m. házikó) hagyományosan a polgárság és arisztokrácia zárt társaskörét jelenti; külföldön általában olyan szórakozóhelyet értenek rajta, amelyben hazárdjátékot játszanak, nagy tételekben játszanak és ruletteznek. Franciaországban a fürdőhelyen kiépített, rendszerint az egy nagyteremből (táncterem), kávéházból, étteremből és klubhelyiségből álló szórakozóhelyet nevezték kaszinónak. 2 Magyarországon elsőként Széchenyi kezdeményezésére az 1825—27. évi országgyűlés idején Pozsonyban jött létre kaszinó, amely az országgyűlés befejezése után Pestre tette át székhelyét. A pesti kaszinó 1827-ben 150 taggal alakult újjá, s azt a célt tűzte maga elé, hogy a társalgást, az „eszmesúrlódást", a társadalmi összefogást fogja szolgálni. Széchenyi útmutatása nyomán egyre-másra alakultak hasonló egyletek az ország különböző vidékein. A Széchenyi-irodalomból ismeretes, hogy a magyar főurat elsősorban angliai tapasztalatai döbbentik rá a Magyarország elmaradottságára. A hátramaradottság felszámolására reformprogramot dolgoz ki. A társadalmi viszonyok átalakításához az egyesületeket hívja segítségül. Az egyesületek az „egyesülés" szellemét terjesztik a különböző osztályok között: ,A közös érdek — interessé — azon nagy titok melly mindent egyesít, s a nemzetek hosszú éltöknek egyedüli garantiája."

43 Az egyesületek a különböző osztályok találkozóhelyei, vitafórumok, „tanácskozási műhelyek", melyek a közéletben meghonosítják a versenyszellemet. A „közlélek" fejlődése felkészíti az ország lakosságát a gazdasági—technikai átalakulásra.

4 4 A vidéki kaszinók is részt vállalnak a demok454