A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

A XIX. század elején a kultúra megújhodását is­mételten a magánkezdeményezések szolgálják: a magyar írásbeli műveltség összegyűjtésére hivatott Országos Könyvtár, az országgyűlési törvények sze­rint felállított Nemzeti Múzeum, az írók ösztönzésé­re alapított Marczibányi-intézet fejt ki jelentős szer­vező tevékenységet. A tízes évektől kezdve az irodal­mi élet központjává válik Pest. Itt szerveződnek a leg­jelentősebb folyóiratok, alakulnak ki a vezető irodal­mi szalonok. A húszas években szélesedik az olvasó­közönség, az olvasás iránti igény megnő és állandósul, a könyvvásárlás szükségletté válik. A nemzeti roman­tika szolgálatában álló Élet és Literatúra írói köre; Toldy Ferenc, Bajza József és Stettner György meg­teremtik az önálló magyar irodalomkritikát és -tör­ténetírást. Az írói tevékenység beépül a társadalmi munkamegosztás szervezetébe. 11 Marxi kifejezéssel élve, hazánkban is kezdetét veszi a „művészi terme­lés". 12 Megszületik a magyar nemzeti irodalom. 13 A magyar olvasóközönség ízlése a reformkor idő­szakában megváltozik: a romantikus költészet, a ki­alakuló szépprózai műfajok (regény, novella), a pol­gárias ízlést közvetítő publicisztika, különösen pedig a politikai vitairodalom játszik ebben nagy szerepet. A század második harmadától ugrásszerűen megnő a magyar sajtó kultúraszervező szerepe. A hírlapok és folyóiratok száma - a század eleji viszonyokhoz ké­pest — több mint hatszorosára nő. 1801-ben összesen 8, 1830-ban már 23, tíz évvel később pedig 53 lapot adnak ki. A magyar nyelvű olvasóközönség megerő­södését mutatja, hogy 1830-ban 10, a negyvenes évek elején pedig már 26 magyar nyelvű újság jelenik meg. A megjelenő magyar nyelvű lapok többsége ugyan még mindig rövid életű, de egyre változatosabb s így egyre jobban megfelel a különböző gazdasági, kultu­rális helyzetű, más-más politikai pártállású rétegek és csoportok igényeinek. 1 Az új társadalom- és embereszményt meghirdető európai liberalizmus magyar válfaja a múlt század har­mincas éveinek elejére alakul ki Széchenyi írói—köz­életi tevékenysége eredményeként, politikailag szer­vezett jelleget azonban csak a következő évtizedben nyer. Legfőbb bázisa a magyar középbirtokos nemes­ség vagyonos, felvilágosult része, amelynek érdekében áll a tőkés átalakulás sürgetése: eszméit egyre hangosabban hirdeti is a vármegyei politikában, az országgyűlés ülésszakain, a liberális sajtóban. De fon­tos szerepet játszanak a liberalizmus terjesztésében az ifjúsági egyesületek, a diáktársaságok, kollégiumi önképzőkörök, a felnőttek művelődési fórumai: az olvasótársaságok és a kaszinók is. ELŐZMÉNYEK: EGYLETEK A REFORMMOZGALOM MEGINDULÁSA ELŐTT Veszprém megyében legkorábban a szétszórtan élő zsidóság alapított egyleteket. A zsidók Magyaror­szágon már az Árpád-korban megjelennek, leteleped­nek és folyamatosan itt élnek egészen máig. Veszp­rém megyében 1735-ben a megye 15 községében élnek. 15 A harmincas években 30 megyében össze­sen 11 621 zsidót számlálnak az összeírok. Számuk nagyobb mértékben Mária Terézia, főként pedig II. József uralkodása idején emelkedik. Az ország XVIII. századi újáépítése során nyílik lehetőségük a betele­pülésre. Főleg Cseh- és Morvaországból, a túlnépese­dett Galíciából, az osztrák örökös tartományokból vándorolnak a Közép-Duna medencébe. Számuk 1785-ben 75 ezer, 1842-ben már 241 632. 16 Az 1752. évi megyei összeírás szerint a megyében 69 adóköteles személy él. Ebből Pápán 18, Palotán és Rédén 3—3, Csetényben, Csernyén, Dudaron, Nagyszőlősön és Sikátorban 2—2, a többi — név sze­rint is megjelölt — 25 településen egy-egy család ill. személy él. 7 így a megyében a század közepén hoz­závetőleg 300-350, a XIX. század elején 3720, 1847­ben 9169 zsidó található. 18 1847-ben a megye össz­lakosságának 4,9%-át teszik ki. A megye öt legnépe­sebb hitközsége ekkor Pápa 2947, Veszprém 862, Palota 747, Devecser 470, Kerékteleki 398 lakossal. Ezek után 13 olyan helység következik, amelyben lélekszámuk 100—200 között ingadozik. A többi te­lepülésen szétszórtan élnek, egy-egy helységben több­nyire 1—5 család, foglalkozásukra nézve kiskereske­dők, boltosok, kocsmabérlők, mészárosok, uradalmi pálinkafőzők. Jelentősebb iparos rétegekkel csak a mezővárosokban, elsősorban Pápán találkozunk. Zsidó hitközség először Pápán szerveződik 1749­ben. Veszprémben 1735-ben 3, 1770-ben 13 családot számlálnak össze. A hitközség krónikása szerint a hitközség 1750 körül alakult 19 , ez a feltételezés azonban tévesnek bizonyul, mivel a fent említett 1752. évi összeírásban veszprémi zsidó egyáltalán nem szerepel. Palotán 1746-ban 7 család él, a XIX. század elején számuk 15-20 között lehet. 2 ° Az első egyleteket jótékonysági céllal alapították a hitközségek, a vallási előírásoknak megfelelően a szegények és a városon átvonuló koldusok gyámo­lítására. Pápán a hitközség megalakulásával egyidőben jön létre a Chevra Kadisa, a Szent Egylet. 21 Veszp­rémben valószínűleg a következő évtized vége felé, Palotán az évtized végén, 1760-ban szervezték meg az egyletet. 2 2 Veszprémben az egylet működése hosszú ideig nem is lehetett folyamatos; a hitközség az 1781. évben hozott alapszabállyal tekinti az egylet műkö­dését rendszeresnek. Az egylet 150 éves jubileumát is ennek megfelelően ünnepelik. 2 3 A Chevrák kezdetben csupán a halott tisztessé­ges temetéséről gondoskodtak, a későbbi alapszabá­lyok azonban már a betegsegélyezésről és betegellá­tásról is rendelkeztek. Az anyagilag is fokozatosan gyarapodó hitközségek az egyesületek számára kór­házat, temetőházat építenek, szolgát-szolgákat, szak­képzett orvosokat alkalmaznak, az ügyintézést foga­dott jegyzővel végeztetik. Az egyletek ügyeit a vá­lasztott elöljárók intézik az elnök felügyelete mel­lett. 24 452

Next

/
Thumbnails
Contents