A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

A szent egyleteken kívül más jótékonysági egyleteket is létrehoznak. A pápai Bikur Churim, a „Beteglátogatók egyesülete" nemcsak saját tagjait látogatja meg, ha azok megbetegszenek, hanem a hitközség egész területére kiterjed tevékenysége. A szegények gyámolítására később, 1836-ban létrehozott Garnie Dalim csak az egyesület tagjait részesíti ellátásban.

2 5 A szegényügy átfogóbb rendezésére is csak a reformkorban gondolnak, az 1847-ben megszervezett veszprémi Armen Institut arról is gondoskodik, hogy a város zsidó nincstelenjeit, szegényeit a módosabb családok tartsák el oly módon, hogy az év bizonyos napjain fogadják magukhoz őket. Az eltartás idejét a családok vagyoni helyzetéhez igazítják.

2 6 A zsidó hitközségek megerősödése teszi lehetővé a XIX. század elején, hogy a közösségek kulturális életének irányítására is több gondot fordítsanak az elöljárók. Veszprémben a szegény származású gyermekek vallásos nevelésének biztosítására 1812-ben megalakítják a Talmud-Tóra egyesületet. Az egylet gondoskodik arról, hogy a szegény gyermekek is tanulhassanak a „chéderek"-ben, a héber magániskolákban, ahol a gyermekek nemcsak a vallástan alapjaival, hanem világi tárgyakkal is megismerkedhetnek.

2 7 Másfél évtizeddel később „Cheszed Neurim" néven ifjúsági Talmud—Tóra egyesületet is létrehoznak hasonló céllal. Alapszabályából tudjuk, hogy pénztárának fő bevételi forrását a szombatonként és a három zarándokünnepen tartott istentiszteletek adományai képezik. Az egylet hivatalos ügyeit fogadott jegyző intézi. Megszűnése a század közepén szerveződő jótékony nőegylettel van összefüggésben. EGYLETI MOZGALMAK A REFORMKORI VESZPRÉM MEGYÉBEN A XVIII. században a megye politikai—kulturális irányításának nincsen önálló központja. A megyei nemesség felváltva hol Pápán, hol Veszprémben tartja gyűléseit. Veszprém közigazgatási központtá szerveződése a XIX. század elején ölt határozott formát. Veszprém XVIII. századi kulturális fejlődését alapvetően gazdasági—jogi helyzetének alakulása határozza meg. A török kiűzése után, a barokk restauráció korában korábbi kiváltságait fokozatosan elveszti. Az egyházi mezőváros jogi státusza hosszú küzdelmek után a század hetvenes éveire szilárdul meg s változatlanul marad egészen 1848-ig. A város társadalmának rendi különállását a földesúrral kötött kontraktusok szabályozzák. Veszprém lakossága nemesekre és oppidánusokra oszlik. A nemesek nagyobbik része a püspöki városrészen, földesúri telken lakik, így függőségi jogviszonyban él, melyet az 1725. évi szerződés határoz meg. A nem nemes lakosok is önkormányzattal rendelkeznek, viselik a földesúri terheket (dézsma, ill. dézsmaváltság), az ingatlanok adásakorvételekor az uradalom engedélyét kötelesek kikérni. A szabad királyi városi rang megszerzéséért folytatott sok évtizedes küzdelem nem jár sikerrel: a kezdeményezések megtörnek a püspök és káptalan vagy a vármegye ellenállásán.

2 8 A város kulturális fejlődésének irányát kezdettől fogva a püspök határozza meg: innen irányítják a rekatolizáció folyamatát, az egyházmegye vallásos életét. (Pápa a református egyházi élet dunántúli központja.) A XVIII. században jelentős előrehaladás következik be az oktatás terén: 1711-ben alapítják a piarista kisgimnáziumot, melyet 1753-ban a kanonokok anyagi támogatásával nagygimnáziummá fejlesztenek. A megyei köznemesség fiait világnézetivallási hovatartozástól függően ide vagy a pápai református kollégiumban taníttatja-, felsőbb tanulmányaikat a győri vagy pozsonyi akadémián, a pesti egyetemen fejezik be. Megyei politikai pályafutásukat már ekkor megalapozhatják, ha valamely jónevű ügyvéd mellett kezdik el a patvariát. A helyi kulturális fejlődést az egész században az egyházias jelleg jellemzi. Az egyházi barokk irodalom legerősebb egyénisége Padányi Bíró Márton püspök, aki a képzőművészet, építészet mecénásaként is kiemelkedőt alkotott. Az 1789-ben Streibig József által alapított veszprémi nyomda még jó ideig szinte kizárólag vallási műveket — főleg egyházi beszédeket — nyomtatott. A megyei, városi, az uradalmak számára készített nyomtatványok — árjegyzékek, limitációk, körrendeletek stb. — a bevételeknek csak kisebb hányadát jelentették.

30 Művelődéstörténeti értékű munkásságot csak a Szammer-család fejt ki a XIX. század elején, helyet adva a természettudományi-ismeretterjesztő, majd a tízes évektől kezdve az irodalomtudományi—nyelvészeti munkáknak is. 1805-ben itt jelenik meg a megye első folyóirata, a Fábián József szerkesztette Prédikátori Tárház, majd 1820—1824 között az első magyar nyelvű katolikus teológiai folyóirat, a magas tudományos színvonalú Egyházi Értekezések és Tudósítások Horváth János kanonok szerkesztésében, Verseghy Ferenc hathatós elvi—módszertani támogatásával. * A Veszprémben kiadott Mondolat (1813), az ismert Kazinczyellenes irodalmi pamflet által kiváltott nyelvújítási küzdelmek rövid időre a magyar irodalmi közélet érdeklődésének középpontjába állítják a megyeszékhelyet, a megyében élő alkotókat, irodalmárokat. Nagy szolgálatot tesz a magyar tudományos életnek a veszprémi nyomda azzal is, hogy vállalkozik a megyében élő tudósok műveinek kiadására. A kiadott művek közül Веке Kristóf népnevelési, Edvi Illés Pál ismeretterjesztő, Horváth János retorikai, Pap Ignác retorikai, poétikai, Pápay Sámuel irodalomtörténeti, Ruszék József filozófiai—filozófiatörténeti, Zsoldos János orvosi, Tarczy Lajos pedagógiai, Zsoldos Ignác közigazgatástani és filozófiai munkái emelkednek az átlagszínvonal fölé.

32 A reformkori egyletek létrehozása nem tekinthető teljesen új jelenségnek. A kul urális életnek a megyében már a reformkort megelőzően szervezett formái alakultak ki; ezekre az előzményekre épülhet a liberális szellemben meginduló egyleti mozgalom. 453