A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Vörös Károly: Kisfaludy Sándor világa

gyonis függ), ugyanakkor újból ráébreszti a nemességet függő helyzetére is. Az inszurgens alakulatok táborba szállásai, melyeknek során a legtávolabbi megyék nemesei is összetalálkozhattak egymással, lehetővé tették azt, hogy a nemesség minden rétegének szintjén megismerkedjék más megyék hasonló viszonyaival és ottani nemes társainak véleményével is. Mindez fokozottan vált érezhetővé az 1809. évi felkelésnél, mikor az udvar a rendes hadsereg paraszti újoncozási bázisának kímélése érdekében fokozottan vette igénybe a katonáskodástól különben mentes nemesség személyes felkelését, és mikor azinszurrekciót egyes részeiben ténylegesen be is vetették a hadműveletekbe. Az inszurrekciók tehát a nemességet ráébresztve egyrészt erejére és lehetőségeire, másrészt függőségére, egyrészt megerősítették osztály öntudatát, másrészt viszonyát az udvarhoz széles tömegekben tovább rontották, illetve a feszültséget tudatosították. Ezt csak tovább fokozta az inszurrekció 1809. évi katonai szereplése. Egyrészt bebizonyosodott, hogy az inszurrekciót mint milíciaszerű katonaságot reguláris katonasággal szemben nyílt ütközetben eleve nem lehet sikeresen alkalmazni, — viszont az is világossá vált, hogy megfelelő módon, a milícia természetének megfelelően hasznává, meglepően jó eredményeket lehet elérni vele. Ugyanakkor kiderült, hogy az inszurrekció vereségének oka nem kis részben az udvar politikájában gyökerezett, mely, szemben az osztrák Landwehr alakulatok kezelésével, az inszurrekciónak sem felfegyverzésével nem törődött, sem nem volt hajlandó békeidőben engedélyezni a nemesség rendszeres fegyvergyakorlatait, előzetes katonai kiképzését. Ezek a körülmények pedig az inszurrekció katonai vereségének is kézenfekvő - részben valóban objektív — magyarázatául is kínálkozva, a nemesség tömegeiben saját felelősségüket csökkentve, az udvarral szemben támadt feszültséget csak tovább növelték: olyan tényezőként, mely az öregedő Kisfaludy munkáiban, azok sajátos nemesi nacionalizmusában s ugyanakkor az udvarral szemben táplált bár rejtegetett keserűségében nagyonis konkrét formák között fog majd visszatükröződni. A TÁRSADALMI FESZÜLTSÉG Végül a Kisfaludy világát formáló tényezők közül hamadikként arra a meginduló nagy társadalmi átalakulásra kell rámutatni, mely ugyancsak a francia háborúk korában lendül neki és nyeri el felismerhető körvonalait. Alapját e folyamatnak a 18. század végétől kibontakozó árutermelési lehetőségek alkotják, melyek a 30-as évek végére a nemesség birtokos és ebbe az árutermelésbe bekapcsolódni képes rétegében majd a feudalizmus felszámolásának igényét, s később programját fogják kialakítani, — de melyek egy társadalmi réteg szintjével lejjebb megindítják egy mezővárosi-falusi kispolgárság megerősödését is. E folyamat részben jómódú, gazdagodni képes parasztokra, részben kisiparosokra, kisvárosi—falusi kereskedőkre, részben alsóbbrangú alkalmazottak, félig-meddig értelmiségiek kezdetben vékony, de a fejlődés során egyre erősödő rétegeire támaszkodik. Ennek a feudalizmus bomlásában oly jelentős folyamatnak meglétét és realitását immár Kisfaludy életében is nem csak azok az igények jelzik, melyek őt a sümegi vagy a zalaegerszegi kaszinó megszervezésében fogják vezetni, hanem azok a társadalmi feszültségek is, melyeknek egyik, még Kisfaludy életében lezajló igen jellegzetes kirobbanását éppen Sümegről ismerjük. 1840 Szilveszterének napján ugyanis Sümeg főterén kb. 800 főnyi dühös tömeg támad rá a városi magisztrátusra, fejszével esve a pénztárosnak, rútul összeverve Ramasetter Vince kékfestőt, városi tanácsost, — apját, Ramasetter Lipót városbírót pedig halállal fenyegetve. A bíró életét csak a városi levéltárnak a tömeg három és félórás ostromát kiállni képes erős vasajtaja és a plébánosnak a tömeget nagynehezen lecsillapító szavai mentik meg. A zendülés közvetlen oka a magisztrátusnak az az intézkedése volt, amely a város erdejének részleges kivágását és a fa eladását rendelte el, árából a városnak valamilyen újabb házat veendő. A konfliktus mögött azonban mélyebb ellentétek állnak: az 1832-től a város vezetését a püspöki uradalommal megalkudva kezébe kerítő, részben német anyanyelvű iparos—kereskedő réteg és az agrárius—napszámos szegénység, s a kisnemesség közötti konfliktus. Előbbiek gyors és a hatalom birtokában egyre mohóbb és leplezetlenebb gazdagodhatnékja (hiszen a kékfestő Ramasetter, aki a fél Dunántúlt ellátja már áruval, ráadásul épp ekkor a községi korcsma bérletét is kezébe akarja kaparintani) és a kisnemesekkel szemben is éreztetett lenéző gőgje: a jellegzetes polgári magatartásnak ez a kisvárosi léptékű változata nem meglepő módon hívja ki a szegénység haragját. Ennek konkrét megfogalmazásában a város erdejének a zendülésre közvetlen okot adó részleges kiirtása (és ezzel a helyi lakosság ingyen tüzelőszerzési lehetőségének korlátozása) mellett szerepet játszanak az e réteg által az alakuló polgárias életformáival járó szerény urbanizációs igények kielégítésére fordított közköltségek épp úgy, mint egyfajta németgyűlölet (melynek tisztán osztály alapját azonban jól mutatja, hogy egyrészt a zendülők közt német nevűeket is bőven találunk, míg a németként szidalmazott és inzultált Ramasetter Vince, a főbíró fia másfél évtized múlva, halála után, vagyonát magyar nyelvű helyi középiskola felállítására fogja hagyni). Paraszti és nemesi szegénység egyrészről, másrészről a polgári jómód a magyar és német nyelvűség ellentétét is felhasználó, de egészében már egy új társadalmi rendszer szabályai szerint polarizálódó konfliktusa, melyben a pozitív oldalt a pillanatnyilag ellenszenvesebbnek látszó polgár képviseli már mindennél világosabban utalhat az öreg költő előtt a feudális rendszernek arra a válságára is, melynek öntudatlanul is egyik első jelzése az ő, a magatartás 449