A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Vörös Károly: Kisfaludy Sándor világa

A VILÁG KITÁGUL A kor emberének tudatát formáló egyik legjelentősebb tényezőnek — kissé elvontan fogalmazva — az egyénre zúduló információ és impresszió mennyiség hirtelen megnövekedését és meggyorsulását kell tekintenünk. Az európai történelem menete a francia forradalomban különösen meggyorsult és konfliktusai ugyanakkor ki is éleződnek, - s a háborúk kibontakozásával e folyamat csak tovább erősödik. Egyre sűrűbben érkeznek hírek a legváratlanabb, legdrámaibb, korábban szinte hihetetlen eseményekről, Napóleon hadjáratainak egymást gyorsan követő óriási csatáiról s a mindennek nyomában felkavarodó, politikai rendszereket, egyéni viszonyokat felforgató forgószélről. S e háborúk végül már elérik Magyarországot is: a reguláris katonaság majd az inszurrekció is hatalmas tömegeket von be hosszabb-rövidebb katonai szolgálatba,- a társadalom egyre jelentősebb rétegei közvetlenül is érdekeltekké válnak a háborúban: résztvevőkként vagy résztvevők hozzátartozóiként, haszonélvezőkként, vagy áldozatokként. Az egyén vonatkozásában a világ hirtelen ingergazdaggá válik. Sokféle hír, újfajta, hirtelenül támadt feszültség és izgalom hasít bele a XVIII. sz. álmos, Európától elzárt Magyarországának világába. Katonáskodásuk alatt tízezres tömegek ismerkedhetnek meg ezzel a világgal, — s aki otthon marad, annak számára az erről szóló híreket már egy viszonylag fejlett európai sajtó közvetíti, egy éppen legfejlődőképesebb hangadó rétegeiben már nem is teljesen analfabéta társadalom felé,- részletesen és Nyugat-Európa irodalmi fejlődésének eszközeit is felhasználni képes, az eseményt az átlagember számára is megjeleníteni, megszemélyesíteni alkalmas formákban, helyenként már technikailag, művészileg egyre tökéletesedő képes ábrázolásokkal dúsítva is. Az a nagyvárosias ingergazdagság, feszültség, mely ezelőtt csak Bécsre volt jellemző - önmagában is jelentős elemeként a Bécsbe került magyarok és kivált az udvarhoz került testőrök és hivatalnokok magatartásváltozásának, - most - ha ettől igen különböző tényezők révén és kisebb hatásfokkal is - megkezdi beszivárgását Magyarországba, a vidéki kúriákba is. Persze, nem mindenhol egyformán érvényesül: jelentkezése, hatása országrészenként és méginkább társadalmi rétegenként igen különböző. De részint az irodalmi termelés gyors kibővülése, ezen belül nem utolsó sorban az irodalom alatti irodalom kitágulása és benne a világ eseményeinek egyre közvetlenebb és nyersebb, a műfaj és az irodalmi kifejezés hagyományos formáival birkózó tükröződése (gondoljunk Kazinczy meglepetésére Pálóczi Horváth Ádám felett: „Guta dolog, hogy te újsághíreket csinálsz versekké"), részint pedig (és ennek is nyomán) az emberi magatartás, végül az érzelmek skálájának gyors kitágulása, jól érzékelteti a külvilág ütemének felgyorsulását, az ingerek, benyomások megsűrűsödését. Az egyén apercepciós készsége, érzékenysége is így szinte öntudatlanul fokozódik, fogékonnyá válva új tények, magatartások, érzelmek új formák közötti befogadására. A változás kielemzése és mértékének megállapítása még hosszas és bonyolult kutatásokat igényel, tényének megemlítése azonban még így sem haszontalan vagy elsietett: belőle Kisfaludy világának nem csak munkái kedvező fogadtatását elősegítő, de részben azok genezisét indokló elemeit is jobban megérthetjük. AZ INSZURREKCIÓK A Kisfaludy világát — és benne közvetve vagy közvetlenül őt magát is - formáló tényezők közül a következőkben a nemesi inszurrekciók jelentőségét kell kiemelni. Ha az előzőkben a társadalomban az információtömeg bővülése nyomán egy újfajta fogékonyság jegyeit véltük feltalálni, most az inszurrekcióknak a nemesi politikai öntudat alakításában vitt nagy hatására mutathatunk rá. Inszurrekciót a francia háborúk során a köztudattól eltérőleg nemcsak 1809-ben, hanem már előzőleg is háromszor: 1796-ban, 1800-ban és 1805-ben is meghirdettek anélkül azonban, hogy a seregek tényleges harcbavetésére ekkor még sor került volna. Az első három inszurrekció során a megyei nemesség esetenként viszonylag rövid idő, 4-6 hét alatt állított ki és adott át a reguláris katonaságnak egy-egy kb. 20 000 főnyi, egyharmad részében lovasított hadsereget, mégpedig a fegyverzettől eltekintve teljesen felruházva, felszerelve, lényegében toborzás útján, a gyalogságot illetőleg csaknem egészében, s a lovasságnak is úgylátszik nagyobb hányadában parasztokból, illetve legalábbis nem nemes elemekből. S egy-két esettől eltekintve, mint pl. a somogyi inszurgensek 1800. vagy a leszerelő baranyaiak 1797. évi zendülése, minden nagyobb konfliktus nélkül. Könnyű átlátni, hogy az inszurrekciók a nemesség pohtikai öntudatát, önbizalmát jelentősen megnövelték. Egyrészt azáltal, hogy a nemesség megérezte a kényszerhelyzetet, mely az udvart az 1790-ben még betiltott megyei banderiális formák felélesztésére kényszerítette, - másrészt mert az alakulatok viszonylag gyors kiállítása és felszerelése megmutatta a megyei adminisztráció működésének viszonylag jó hatásfokát, máskor és más célra is felhasználható operatív, expeditív voltát is: képességét egy nemesinemzeti hadsereg önerőből való gyors kiállítására. Amellett az inszurrekció a megnyíló tiszti, altiszti állások révén alkalmat adott a nemességnek bizonyos, bár többnyire csak átmeneti, társadalmi emelkedésre is. Mindezen lehetőségek jellegzetesen egyesülnek az önálló magyar - tulajdonképpen nemesi - tisztképző intézet felállításához vezető és papíron ekkor meg is valósuló törekvésekben. De éppen az intézménynek és a benne megtestesülő politikai-társadalmi törekvéseknek a gyakorlatban végülis bekövetkező kudarca (és annak felismerése, hogy az inszurrekció felfegyverzése végülis továbbra is az udvar kezében van, és így attól na448