A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Vörös Károly: Kisfaludy Sándor világa

VÖRÖS KÁROLY KISFALUDY SÁNDOR VILÁGA EGYÉN ÉS TÖRTÉNELEM Sümeg utcáit járva elkerülhetetlen Kisfaludy Sándor alakjának és életművének felidézése. A költőt és az életművet, illetve az általuk reprezentált irodalmi ízlést és irányzatot azonban egyre kevésbé indokolt csupán Himfy vagy akár tágabban, a romantika hazai előkészítésének szempontjából megközelítenünk. Éppen a legújabb vonatkozó kutatások szerint költőnek és életműnek egyre teljesebb, sajátlag irodalomtörténeti megközelítésű képe mögé máris egyre erőteljesebben, a szintézis továbbfejlesztésének növekvő igényével rajzolódnak fel a kor Magyarországának nagy problémái is: a gazdasági, társadalmi, politikai valóság az irodalmit szervesen kiegészítő körvonalai. A dolog természetéből következik azonban, hogy a két különböző irányból elinduló megközelítés még nem minden szakaszában érintkezik egymással: a kor Magyarországának elsősorban a történészek által feldolgozott problémái még nem mindig nyúlnak persze többnyire nem is nyúlhatnak - le közvetlenül az egyén életéhez, — mint ahogy a művészi egyéniség az irodalomtudomány által ábrázolt problémái sem közvetlenül érnek fel az ország gondjainak szférájáig. Közbül még többé-kevésbé széles senki földje terpeszkedik, melyen át még csak helyenként és bizonyos irányokba vezetnek többé-kevésbé kiépített összekötő utak. Pedig e sokszor még valóban senki földjének tekinthető szféra jelentősége mindkét oldalról nézve kétségtelen: az egyéni és az országos — sőt egyetemes - társadalmi-gazdasági-politikai és kulturális fejlődés kapcsolatának olyan zónája ez, melyben a történeti fejlődés már emberi léptékben jelenik meg: olyanban, melyben már közvetlenül képes formálni az egyén életét, sorsát és ezen keresztül világképét, tudatát. És fordítva: általában e zóna az, melyben, illetve amelyen át realizálódva az egyén igénye, teljesítménye bekapcsolódhat a történeti fejlődés teljességének áramába, ám mely ilyen módon a lehetőségek kínálata révén bizonyos fokig meg is szabja, másodlagosan is befolyásolni, irányítani képes az egyén magasabbra, többre törő tevékenységét. Mindez persze: e szféra jelentőségének hangsúlyozása korántsem új dolog. Az írd, a művész „világa" s ennek fontossága a műalkotás létrejöttében már régóta nagyonis ismert a kutatás előtti éppen Kisfaludy legutóbbi monográfusa az, aki már az ebből adódó következtetéseket is levonva rajzolta meg hőse portréját. Kétségtelen, hogy a „világ" ilyen ábrázolásának jelentősége annál nagyobb, minél kevésbé önálló, a fejlődés teljességének felfogására és absztrahálására kevésbé képes, inkább, vagy elsősorban, csak funkcionális jelentőségű alkotóval állunk szemben. Érdemeit mit sem csökkentve, talán nem indokolatlan, ha Kisfaludy Sándort is inkább e kategóriába tartjuk sorolandónak, a modern magyar irodalom alakításában betöltött funkciójának jelentősége következtében azonban nagyonis fontosnak ahhoz, hogy „világát" minél alaposabban megismerjük. Már csak azért is, mert e világ, éppen hősünk szerepének fontossága folytán sokáig, de ugyanakkor ábrázolójának csak csekélyebb művészi ereje, korlátozott absztraháló képessége folytán kétségtelenül egyre torzabban a kor magyar irodalmának és irodalmi ízlésének jelentős ágait fogja befolyásolni. Kisfaludy világa realitásától immár egyre inkább megfosztva, de fenntartva a közízlés bizonyos társadalmi rétegekre oly jellemzően árulkodó igényei által, e rétegek számára eleven realitás fog maradni még egy egész hosszú korszakon át. melynek határait az új meg új, s egyre teljesebb Kisfaludy kiadások mérföld- és határkövei fogják jelezni. Kisfaludy maga is hosszú életű volt: 1772-től 1844-ig élt, 72 esztendőt. Olyan korszakot élve végig, mely csak a magyar glóbus vonatkozásában is döntő jelentőségű változások: egy sokévszázados, megrendíthetetlennek hitt és vallott társadalmi formáció, a feudalizmus felbomlásának kora. De nem érezzük túlzásnak, ha ezen belül az ő emberi és írói magatartásának, világának legdöntőbb meghatározóját a napóleoni háborúkban látjuk. Természetesen is, hiszen életének csúcspontját minden szempontból ezek az évek jelölik, s logikusan következik ebből, ha további életútja számára is ennek a kornak eszményei és arányai fognak normául szolgálni: nemcsak a haláláig alkalmazott versformában, hanem a haláláig meg nem tagadott, bár ezen belül is kétségtelenül változó társadalmi és politikai magatartásban is. E korszak Kisfaludy világát - és őt saját magát is - formáló tényezői közül az alábbiakban csak néhányra és - részletesebb kifejtésük elsősorban sajátlagosan történészi munkát igényelvén és így sajátlag történeti tanulmányt is eredményezvén — inkább csak általánosságban kívánunk rámutatni. 447