A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Sági Károly: Antonio Borri – Bori Antal
Festetics György ennek ellenére, nem az anyagi hasznot, hanem a nép érdekét nézve, folytatni kívánta a sószállítást. Ennek megfelelően az elöregedett, harminckilenc éves hajó pótlásáról gondoskodni kellett. 1793-ban már Keszthelyen volt az a német „hajóépítő", akit egy Bernhardt nevű linzi királyi hídmester ajánlott. Ez a német mester azonban nem felelt meg, a gróf új, megfelelő szakembert keresett. Ezt az olasz származású Antonio Borri személyében találta meg 18 . Antonio Borri 1795-ben már Fenékpusztán dolgozott 19 . Mint említettük már, Borri Triesztből érkezett Fenékpusztára. Nem egyedül érkezett, Triesztből hajóácsokat is hozott magával. Kezdeti munkája az új sószállító hajó építéséhez szükséges faanyag előteremtése lehetett, amiben a trieszti hajóácsok is segítségére voltak. Az új hajó építéséhez szükséges deszkákat Somogyból hozott fákból fűrészelték ki. Bartsch Konrád Domokos 1782-es leírása szerint 20 „Somogyban rengeteg az erdő és nincs is más, csak tölgy.". A somogyi tölgyek vágatását még a Bernhardt féle német mester kezdte. Választása azonban nem volt megfelelő, ezért az uradalmi mérnök az olaszokra bízta a fák kiválogatását, „akik jobban értenek hozzá." 2 * Antonio Borri olasz segítőtársait rokoni, baráti körből válogatta. Ez abból derül ki, hogy 1796-ban meghalt Fenékpusztán az olasz Pancetti vitorlakészítő mester 22 . A keszthelyi r. kat. plébánia halálozási anyakönyve szerint 2 3 1796 október 25-én halt meg Fenékpusztán „Vincentius Pancetti, italicus, uxoratus" 48 éves korában. A gyászév letelte után Borri Pancetti leányát, Viktóriát vette feleségül, mint erről a későbbiekben beszélünk majd. Az új sószállító hajó, a később nagy hírnévre szert tett Főnix gálya tervrajzát Sebestyén Sámuel uradalmi ,4nzsellér" készítette el 1796-ban 24 . Ennek eredeti példánya nincs meg már, a tervrajzot másolatból ismerjük. Itt kell megjegyeznünk, hogy Antonio Borri is készített 1796-ban tervet a Főnix építéséhez. Ezt a tervrajzot a keszthelyi Helikon Könyvtár őrzi 2 5 . Festetics György, amikor Antonio Borri Fenékpusztára került, még csak az új sószállító hajó megépítésére gondolt, a hajókészítéshez szükséges szerszámok beszerzésére nem adott utasítást. Borri magával hozott, saját szerszámkészletét használta és munkatársait is ő látta el a szükséges munkaeszközökkel. Az utóbbi esetben napi 5 krajcárt kapott fejenkint az uradalomtól. Az uradalom ezt a terhet esetenkint az alkalmazott segéderőkre hárította át. Ez derül ki Gyöngy József keszthelyi tiszttartó 1798. május 10-én kelt jelentéséből, melyet az uradalmi „directionak" terjesztett be 26 : „A hajónál dolgozó átsoknak szükséges szerszámai nem lévén, magát azon Legény, ki az el ment Sajkás helett folytattya munkáját, declaralta, hogy most a neki fizetni szokott tiz garas Napi Szám mellett magának szerszámot nem szerezhet, azért ha csak Méltóságos Uraság a szerszámokat meg nem szerzi, vagy fizetését nem jobbitya, a munkával kéntelen fel hagyni ..." Ez a helyzet még 1811-ben sem változott, legfeljebb annyiban, hogy akkor már nem Antonio Borri, hanem Bori Antal hajósmester a szereplője. Ez év december 2-án jelenti 27 Szajdensvartz János „főinzsellér": „Bori Antal Hajósmesternek a Legényektül járó Garassára nézve való Deductio. Primo. Az ide in Copia mellékelt Specificatiobul kitetszik, hogy a Bori Hajósmester nem tsak a mellette állandóul dolgozó két hajós legényektül, hanem a Sopperoktul és a segítségül adott Áts legényektül is kíván garasokat, és ugyan minden napra mindegyiktül 5 garast Bankóba. Mely szerint az egész Pretentioja tészen 534 fi 15 Bankóba, vagy 106 fi 51 Váltóba. És igy 315 forintokkal 55 többet kivan, mint sem minden szerszámait specifikálta, mellyeket 218 forintokkal 20 akart eladni a Méltóságos Uraságnak. Ennek következtében Secundo. Az alatt irttnak Eő Excellentiája és a Directio által defferáltatván, hogy egy Decutio készíttessen, melybül lehúzván az Innep és Vasárnapokat, kitessék, mennyire mennének egy esztendőben két, a Hajósmester mellett folyvást dolgozó hajós legényektül járandó garasok: Ez igy következik. (Tertio) Az egész Esztendőnek 365 napjaibul az 52 Vasárnapok és a következendő Innep Napok: Uj Esztendő, Viz Kereszt, Gyümölcsoltó Boldog Asszony, Húsvét Hétfő, Ur Napja, Péter és Pál, Nagy Boldog Asszony, Karátsony, Minddn Szentek Napja, Szent István Mártír, Szent István király, Kis Asszony Napja, és még hozzá adván a szokásban lévő Lakozást, marad dolog tévő nap 298, melly szerint egyik legénytül minden napra egy garast Váltóban számlálván, járna 298 garas, az az 14 fi 48 Váltóba, vagy 149 fi Bankóba. Melly summával az alulirtnak alázatos vélekedése szerint a Hajós Mester az idén is megelégedhetne; mert noha az idén a Sós hajónak el készítése alkalmatosságával többet is vásódtak szerszámjai: de a jövő esztendőben annyival kevesebbet fognak használtatni: minthogy olly különös nagyobb Hajó építések nem lesznek. Sigl. Keszthely, die 2-a Decemb. Szajdensvartz János Fő Inzsellér." Kanyarodjunk azonban vissza 1795-ös évhez, amikor a magyarul nem beszélő Antonio Borri személyes holmijával, szerszámkészletével Fenékpusztára érkezett. 31 éves volt akkor és még nőtlen. „Borri trieszti fiatal ember, onnan kap két hajókészitőt is" írja Sebestyén mérnök 1796-ban 28 . Antonio Borrit meghatározott munkára, a Főnix vitorlás megépítésére szerződtette Festetics György. Fizetése 1796ban évi 75 forint. 29 Borrit akkor hajósmesterként említették már. A Festetics uradalom tisztikarához tartozott, közvetlen főnöke az uradalmi főmérnök volt. Készpénz fizetését a tisztikar számára megállapított „konvenció" egészítette ki, ami természetbeni lakást, tűzifát, negyedévenkint mért kenyérgabonát, sót és illetményföld használatát jelentette. A mai fenékpusztai postaépülettől délnyugatra, kb. 150 m-re az ottani tervásatások során egy három 438
