A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mithay Sándor: Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738–1756)

Leveléből megláthatja s egyszersmind megirhattya Kgd néki, hogy mivel о minden dolgában olly állhatatlan, én az ő Emberei által már többet nem fogok dolgoztatni" és arra is hivatkozik, hogy a lapokat nem készítette elég vékonyra és igy azoknak a „simítására és igazítására" újra költeni kellett. Ki fogja ezért kerestetni a tallosi „Caminok" fizetési nyugtáit és a Pápára készítettekért is csak annyit fog fizetni (130.). Egy évvel korábban azt írta, hogy Pozsonyba érkezett „a kőfaragó" és jónak tartja a fehér márványt és nagy darabokat is fognak kapni és a gróf szerint így nem lesz szükségük tatai kőre és ez olcsóbb megoldás is (101.). A kőfaragó hovatartozásáról és a márvány származásáról így sajnos semmit sem tudunk. 1746. márciusában arról értesülünk, hogy az asztalok és az olaszkémények rajzai már Pápán voltak és így a kőfaragónak újabb rajzokra nincs szüksége (123.). A szövegből az is érthető, hogy kőfaragó munka előkészítése folyt, talán a helybeli mester fog rajta dolgozni. 1749. októberben sok felsorolás között a „zöld szobában" elhelyezendő és lábakra állítható márvány asztalok rajzait említette (157.). Decemberben pedig azt közölte, hogy nem kétli, hogy az asztalok a lábukra illenek (158.). Ma is áll két díszes kályha a várkastélyban úgy, hogy a padlón nagy és díszes kőlapon lábak állanak és azok 2. ábra. A pápai várban dolgozó kőfaragó eló'nyugtája (197.), 1754. Abb. 2. Vorquittung eines in der Burg von Pápa angestellten Steinmetzers (197.) 1754 404 újabb kőlapján nyugszik a kályha. Ezt a felső lapot hívják asztalnak. A levelek között megmaradt egy kőfaragó előleg nyugta 1753—54-ből. (197.) (2. ábra). A legtöbb helyen csak név és lakóhely nélkül említette a kőfaragót. Eddig a pápai, cseszneki, bécsi és pozsonyi mesterről tett megjegyzést. A zirci Hisslinger János György Kőfaragómester kőlapok leszállításáról írt 1748-ban és Bittó megjegyzése szerint még a mester tartozott ott is (141.). 1753-ban a pozsonyi kőfaragónak valami számunkra ismeretlen munkája olcsóbb lenne, de talán érdemes lenne a pápai kőfaragóval is megbeszélni (188.). Itt kell megjegyezni azt is, hogy Pápán 1745-ben már a kőművesek és kőfaragók német céhét említik.

13 Többek szerint a barokk-korban egész művésztelep működött itt akkor.

14 Az asztalos munkái beindítása úgy látszik csak 1742 végén kezdődött. Ekkor kérte, hogy az „uj ajtó- és ablak-modelákatis" küldje a prefektus Pozsonyba (52.). A gondos és mindenre ügyelő gazda 1743. év elején azzal foglalkozott Pozsonyban, hogy „Az Asztalossal ugy végeztem rövidesen, hogy felső ajtók kívül-belül egyarányuak s egyformájuak, a reájuk való Pléhek pedig az első ajtóknak formájára legyenek. Azokáért az Asztalost csak ösztönözze Kglmes, hogy ablakok s ajtónakvaló elégséges fát Szerezzen, és mint Szándékomat és akaratomat már béki Szóval meg magyaráztam, a Szerént folytassa a munkát" (56.). Mivel a Pápán az új ajtóknak való száraz deszka nem volt, azért beleegyezett az asztalosnak Bécsbe küldéséhez, hogy ott vásárolja a megfelelő anyagot. Azt majd Pozsonyba és onnan Pápára lehessen szállítani. Mivel ebben az időben Bajorországból Bécsbe a háború miatt ilyen árut nem lehetett hozatni, attól tartott, hogy a száraz deszka Bécsben is szűken lesz (63.). Mindenre kiterjedő figyelmét az is bizonyítja, hogy 1743 augusztusában már alkuban volt egy hamburgi asztalossal a padlásra való táblák hamburgi mustrája szerint (66.). 1744. márciusában azt kérdezte Bittótól, hogy az ablakok felszereléséhez mennyi anyag szükséges és hány ajtó készült el (78.). Néhány nap múlva már tárgyalt is Bécsben egy asztalossal (97.). 1745. aug-ban megkapta az új ajtó rajzát (100.). Gondoskodott arról is, hogy a bécsi asztalosnak és lakatosnak a szobája a pápai várban elkészüljön (107.). A lambériák még nem készek 1745 nov. elején és az asztalos az 1 Coll vastag padlót csinálhatja. Ezért figyelmeztette, hogy a tégla-alapnak is milyen magasnak szabad csak lenni. Két szoba két ajtaját már várta, hogy elkészüljön (112.). Két héttel később már a bécsi asztalossal akart elszámolni és elrendelte, hogy a padló is a küszöb magasságáig legyen és így padlózhat rá ez a bécsi asztalos (115.). Ugyancsak Bécsből írta ez év nov. 24-én, hogy a ,,Palotán lévő ugy az másik ajtó is már középre csináltatott, akarom, az ide való Asztalossal az Lamberit annak rendi szerint megcsináltatom (116.).

15 A helyi asztalostól várta, hogy megmérje az