A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mithay Sándor: Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738–1756)

ablakok között levő távolságot, hogy oda majd a tükröket elhelyezhessék (130.). Ezeknek a kereteit is a bécsi asztalos fogja elkészíteni. Ma is megvan öt eredeti tükörkeret szép faragással és remek aranyozással. Akkor a „tükör" különben 54 ft 24 kr volt (132.). A tükrök 1749. szept. 4-én érkeztek Pozsonyba (155.). A vár dupla ablakainak készítését sürgette (140.), majd elrendelte, hogy téli ablakokat is csináljanak (178.)

16 Az ablakokat ólomba kellett illeszteni (179.). Ezzel kapcsolatban 1752-ben újra gond lett az, hogy „pápai üvegeseknek nintsen olyen szerszámok, hogy drótra ólmot önthessenek", ezért Pozsonyból intézkedett, hogy a szempci üveges ehhez mintát készítsen (180.). Majd négy téli ablakot a pápai üveges már el is készített. Ugy tudjuk, hogy 1715ben már volt egy üveges Pápán.

17 Már 1741-ben elrendelte, hogy Pozsonyban kapható üveget és „czint" leghelyesebb volna, hogyha a pápai üveges maga választaná ott ki (38.). 1745-ben üveges is dolgozott a várban (105.). 1746. febr. 23-án megelégedésének adott kifejezést, hogy a városlődi táblaüvegek megérkeztek Pápára a várba. Ezek költsége kevesebb, mint a bécsieké (122.). Bizonyára Pilléről jött az üveg, ahol mai tudásunk szerint csak kerek üveget készített id. Gasteiger J. M.

18 Az 1927-ből származó pápai uradalmi fotóalbumban ilyen ablakok látszanak a középső front udvar felé eső ablakkereteiben. Újabb munka indult a várban 1745 áprilisban. Erről azt írta, hogy a „kőmives Pallérnak hagyjameg Kgd, hogy fogjon a stukaturozáshoz és egy Szobát csak nagyjában Stukaturozzon-meg és mihent megkészült, azo . . . irja meg, s a megnevezett Stukaturozó Mester le fog menni; a kit is a Contractusban Specifikált Munkának véghez-vitele után hasonlóképpen contentálni kell." Az utóiratban jelezte, hogy: „P. S. Miképpen kellessék pedig a Szobának Menyezetit nagyjában stukaturázni, Pilgram Ur ide rekesztett megküldött Leveléből a Pallér bővebbin megfogja érthetni" (98.). Ezek szerint bécsi mester ment Pápára erre a munkára is, és inkább idegen emberek dolgoznak a várban. Alig akad pápai ember.

1 9 A gondos gazda még Szenczről is apróságokra gondolt, hogy a stukaturozásnál az ajtókat jól fedjék, nehogy azok a mennyezeti munkánál meszesek legyenek (105.). Neustattból írt Joseph Fürcher lakatosmester 1739-ben egy rézajtó elkészítéséről és arról készült nyugtáról (6.). Sajnos semmi sem köti helyhez ezt az adatot. 1741-ben késett a lakatos munkája (39.). Egy bécsi lakatossal először mintákat csináltatott, csak azután alkudott meg vele (97.). A bécsi lakatos egy bizonyos vasrostélynak fontját 48 krajcárért csinálná. Ezért meg kellett érdeklődni Pápán, hogy ott mennyiért készülne el a rostély (rács). Ha nem megfelelő az ajánlat, akkor ezt is Bécsben csináltatja meg (102.). Egy hónap múlva kiderült, hogy a pápai lakatos ezt a munkát nem tudta elvállalni és a gróf kérte a rostélynak méreteit, amit majd Pozsonyból eljuttat Bécsbe (103.). Végre 1745. aug. 11-én azt írta a gróf, hogy nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a várbeli szobákban a nagyobb iparosmunkák elkészültek (106.). Tehát eddig a felsorolt munkák öt év alatt fejeződtek be. A falaknak kárpittal való bevonásához szükségesek a Jamberitul Gimsig való magasságának az mérték"-e (69.). 1745. jún. végén már a „tapeczirer" munkája után érdeklődött (104.). Aug elején tudomásul vette, hogy a mester négy szobát elkészített (105.). A kárpitrámát Pápán csináltatták (124.). 1746 márciusában és júliusban sürgette, hogy a képfaragó nagyobb iramban csinálja a rámákat, mert amint a bécsi asztalos legények egy szobával elkészültek, azonnal hozzáfoghat a kárpitos is (130.). 1741. szept. 29-én hat zöld kályhát vett a pozsonyi piacon és hamarosan küldeni akarta (39.). 1746 dec. végén említette, feltételesen, hogy ,Jiabár fekete kálhákat köllene is az Szobákban csináltatni" (137.). 1741-ben azt mérlegelte, hogy ,Jialo Szobában való kemenczét vagy az paradicsom szobábul vagy az folyosorul az fal közöt köllene fütteni" (42.). A legapróbb részletekre is kiterjedt távolról is a figyelme. Mindent ő indít be és mindent mozgat is állandóan. Pedig ritkán láthatja pápai várát. 1744 júniusban elintézte, hogy a pozsonyi fazekas kályhákat szállított a maga hajóján Gönyüig. Onnan a Pápára fuvarozáshoz 12 szekérre lett szüksége. Ez igen gondos előkészítést és nagy figyelmet kívánt (80.). Négy évvel később Pápán volt egy pozsonyi fazekas. Ezt úgy tették próbára, hogy a szekérszín fölött lévő szobákba kemencéket csináltattak vele (144.). 1745-ben szerződéssel együtt került egy bécsi fazekas Pápára és Bittónak kellett neki próbamunkát adnia. 1747-ben megtudjuk, hogy a kályha-lábak Pápán készültek és majd az oda érkező kályhákat fogják a lábakra helyezni (138.). Volt a várban egy Dániából jött fazekas, aki edényeket csinált bemutatóra. Azokat mázzal vonta be és a gróf azt kívánta, hogy az egyik kályha zöld, a másik fehér legyen (153.). Majd tovább is adott ennek a fazekasnak (160.) munkát. 1749-ben egy pápai német fazekas a várbeli munkájához rézport és egy ismeretlen nevű („suda") anyagot kért (156.). A gróf ki fogja kerestetni a tallosi kaminok számláit és csak annyit hajlandó fizetni az elkészült pápaiakért (130.).

20 Bittó alkudott a képíróval az aranyozásokról és 1748. febr. 14-én azt gondolta a gróf, hogy már ki is volt fizetve (140.). Számunkra fontos adat az, amikor azt írta 1748 dec. 18-án: „Nem kétlem, a képiró Inas Pozsonyból már viszsza érkezett s a Mesteris betegségéből fölépült? azokáért csak ősznőnőzni kőől őket, hogy a Palotába való képeket készítsék el (146). (3. ábra) Még arról is értesülünk ezekből a gyér adatokból, hogy a képíró 1749 jún. 20-án Dömölkre ment (150.). 1752. dec. 5-én kelt leveléből kiderült, hogy „az képiró . . . egynihány rendbéli Mustrais . . . vettem. 405