A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mithay Sándor: Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738–1756)

menyi raituk vagyon, kezdien az elhagyott épületiül, aitot is csak anyit a menyi azon két Szobába, a kiben az ablakok csináltatnak, és az lokaiok Szobáiában is egy aitot aki az folyosoml nyillik, ugy nem különben az egész a folyosó boltját le töretni, és megint annak rendi Szerint föl allétani, ugy az garádicsot és amint a Szobák a . . . után fognak jönni a következőket véghez vitetni, és mivel ha az folyosó annak rendi szerint vitetik, mind az ablakok raita, mind allul föllyül másként esnek azért azt is rendbe lehet venni, ugy az paradicsom Szoba is ugyan mellyeben fog esni de talán az idére elég munka lesz ez, ha mind azonáltal az üdö fogia engedni, az után az többirül is lehet disponálni, Uy helybül az rostéllyokat az idén is gondolnám el lehetne hozatni, mert az Uy heli lakatos az lineáig hozhattya onnad pedig mi hozatathattyuk, s talán gabonát is el vészen érette, mert ugy hallom hogy Szüksége vagyon reá, Kgd Írhatna néki, el válik mit felel." (2.) (1. ábra.) Ugyanazon év szeptemberében ezt közölte Bittóval: ,Дкагот hogy Uyhelyben a rostéiokért el küldet Kgd, Az Lakaiok Szobaiaban levő boltot, együt a Safar házában valóval le lehet töretni és ujiat csináltatni, de nem az elöbbenyi mod Szerint hanem amint legiobnak és alkalmatossabnak iteli az Pallér is, hogy igen sok föld köllessék reá" (5.). A két levél említette „elhagyott épület" kifejezés egyelőre még ismeretlen. De lehetne esetleg a volt kelet felé néző várkapu felett lévő önálló épület az 1694. évi várleltár szerint. Ugyancsak nem szerepel az 1982-ben idézett öt pápai vár- és kastély leltárakban a „paradicsom" szoba megnevezés. Esetleg az elhelyezkedés alapján lehetne nagyjában helyhez kötni ezt a kérdéses szobát. A lakájok szobája az E. Károly idejében, illetőleg a halála után készített 1796/99. évi várleltár szerint a földszinten a 63. sz.,

10 ma ez a helyiség a várkastély É-i sarkának a közelében helyezkedik el. Az említett folyosó bizonyára a vár ÉK-i szárnyán futott végig. A sáfár háza valószínűen a lakájok szobája közelében lehetett. Az átalakítás folyamatát úgy szeretnénk felsorolni, hogy a mesteremberek és szakmák szerint csoportosítjuk a munkálatokat. Hiszen a levelekből is az adódik ki, hogy a nagyobb munkák után már a belső, finomabb és művészi tevékenység következett. A levelek nagy hiánya miatt előbbi programadás után 1740. máj. 5-én azt írta, hogy ,,az kömévesek, az üdönek rósz volta miatt még két Hét előtt az munkához nem kezdhetnek, azért addig le se jönnek és igy nem fog ártani, Ha az alatt Kgd egyrül másrul, á mire az épületnek szüksége lészen, providealni fog, hogy azután annál szaporább dolgozhassanak" (15.). Majd május 20-án kelt levelében „Épületre való Materialekat is Kgd csak mind vitessen a Várban, mert alig ha . . . kőműves nem fog az ünnepek után le menni, és akar az épülethez a Kik ha tavai kezdettek, meg mást is fognak föl álletani, azért csak legyen Matériáié, hogy Szaporán dolgozhassanak" (18.). Előbbiekből következik, hogy 1739-ben megindult az átalakítási munka. Július 26-án tudjuk meg, hogy „az Pallér is 14 nap alatt már Pápára fog menni" (19). Szept. 10-én azt írta Pápára, hogy Talloson munkájuk elvégzése után indulnak a kőművesek Pápára (24). Október elején pedig értesítette Bittót arról, hogy az idő miatt már nem mehetnek dolgozni Pápára és addig támasszon meg mindent, hogy el ne dőljön (25.). Végül is 1741 februárjában elkezdődött a rendszeres munka. Eszerint : „oly rendelést tettem, hogy iövö Vasárnap Bécsbül az Palier öt kömivessel ot legyen, Kgd általa az munkához csak hozzá láthasson és elsőben is ahoz kezgyebek, a ki leg Szükségesseb, az után pedig Continuállyák azt a kit már kezdettek, mivel menti magát pedig a Palier azon cudarabul (: akit megint vissza várok)" (30.). A pallér alig tudja magát kimenteni, de a munka halad (31. 49.). A kőműves garasokkal valami paktálás történt és 1743 júliusában kiderült, hogy Pilgram mestert is becsapták (65.). 1744 augusztusban azt az utasítást adta Bittónak, hogy a fizetésüket kevesellő ácsokat és kőműveseket hagyja még a héten át dolgozni. De vasárnap rendelje maga elé és utasítsa rendre őket, mert az akkori fizetésüket királyi rendelet szerint kapták. „Ha nem akarnak dolgozni, hanem az előbbi mód Szerént-valo fizetésért, tehát hogy az épületkörül való munkának folytatása hátramaradást ne szenvedjen, míglen az Czéhektöl eziránt uj Instructiot vesznek, őket az előbbi mód Szerént fizetheti Kglmed"(S2.). Két év múlva, 1745-ben azt írta, hogy „A mi az Ács-Legényeket illeti : való hogy ott alatt létemben az elmúlt Esztendőbéli Garas-pénzböl lett defalcáltairánt magokat nálam jelentették, a kiknak azon defalcatának leendő bonificatioját (: nem tudván különbet . . . minthogy az illyetén mester-Embereket . . mindenütt ugy fizetik:) nékik, meg-igértem, Fizetések végett publicáltatott ugyan a Parancsolat: de mi haszna a Parancsolatnak, ha nem observáltatik, és a Mester-Emberek mindenütt az előbbi mód Szerént fizetődnek; következőképpen az ottan munkálkodikis fizetést, a mit mások adnak, praetendálták; és azért (:Szükségünk lévén reájuk:) nemis látom módját, hogy vagy őket, vagy magát az Ács-Mestert meglehessen büntetni: mert a Büntetés-által az ő gorombaságok meg nem jobbittatik,- azonban jól cselekedte Kgd, hogy az jelentett defalcáltát nékik bonificálta" (115.). 1749. jún. 9-én még tovább folytatódott ez az ügy és arra utasította Bittót, hogy „Kgd az Ács és kömives Mestereket, és Legényeket maga eleibe hivatván e béli ő Fölsége parancsolattyát az kilencz garassal fizetendő Nap-Számiránt nekik proponállya, hogy ezen ő Fölsége kegyes Parancsolattyának engedelmeskedgyenek,- különben, akar hová történnyék menetelek az országban megfogattatván Vasba fognak verettetni. Mit fognak reá válaszolni, és kivánnak-é engedelmességgel lenni, iránta tudósítását elfogom vár(ni)" (149.). Ugyanez év augusztusában csodálkozott azon, hogy milyen 402