A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mithay Sándor: Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738–1756)

Kiknél légynek? Késedelem nélkül Készítse meg, adgya Kglmed Kezéhez, Kdlmed pedig mind azt, mind az 1750-dik, és 1751dik Esztendőben in granis termett Búzának, Abajdócznak és Rosnak, Árpának, Zabnak és többi Speciessekk Generalis Extractussait, nem különben mindenekk, a mik die 1-a a Mensis praesentis találtattak, Effectivus Statussát, az nyomtatott Generalis Extractusban béirva nemem mentül előbb külgye meg" (183.). Ifj. Ferenc egy Szegedről érkezett sószállítmány alkalmával történt rendetlenségekre a következőket rendelte el: „1-no Hogy valamennyi Soót a Szegedi SoóHázbul kézhez vesznek, azt egészen és igazán in percepte quantitate et qualitate Pápára fogják vitetni, szolgáltatni. 2-no az Szekér Bért Soóval nem fogják suppleálni és pótolni, 3-tio az útban semmi Soót sem lészen Szabad eladni. 4-to Az Soót a Pápai Depositoriumba az Tiszttartónak, avagy egyéb oda rendelendő Dominiumbéli értelmes Tisztnek jelenlétében, (a ki minden kő sót accurate fourni, és Számban kglmednek bé adni tartozik) fogják lerakni" (202.). 1748 okt. 25-én örömmel vette tudomásul, hogy a „Majálisok" (ártányok) összeírása folyamatosan haladt (145.). 2. 1749. aug. 21-én kelt levélből értesülünk arról, hogy „Felső országokbul vízen tegnap feles Famíliák, a kik Pápai Jószágomban magokat lehelyeztetni kívánják, érkeztének" (153.) ezután még újabbak jöttek a következő napon. Bittóra bízza, hogy hova telepíti őket. Ugyanez év aug. 30-án kelt levelében pedig elrendelte, hogy „egyedül a föld a hová megszállhatnak, szánthatnak, vethetnek és gazdálkodhatnak" (154.), őszi vetésnek való gabonát kaphatnak. Az őszi vetésig a német falukba szállítsák őket. Majd szept. 4-én kelt írás szerint a telepesek közül hármat elbocsátott Bittó, hogy másutt dolgozzanak. ,,Kettejét pedig az Nórápi Prédikátor Házába szállétotta" a prefektus (155.). Úgy tudjuk, hogy 1728-ban folyik Pápára a telepítés,

4 majd ugyanezt közölte Pongrácz G. pápai plébános is 1733-ból.

5 Ő már határozottan németekről írt. Míg Esterházy levelében az említetteknél nem gondolunk németekre (154.). 3. 1741. és 1752. között többször olvashatunk fakitermelésről és tűzifa eladásról (36. 179.). Nagy keresethez jutott, amikor 1746 ápr-ban hajókat és hozzá való felszerelést vásárolt 6000 forintért és saját erdeiből tűzifát szállított Potsonyba eladásra (121. 126. 131. 152.). 1749. aug. 10-én kelt értesítésből megtudjuk, hogy méretre vágattasson a prefektus Bakonyságon fát (152.). A tűzifa Pozsonyba érkezett 1749. okt. 13-án kelt levél szerint és azt azután ölbe rakatta és a mennyiségről értesíttette Bittót (157.). Ugyanilyen üzletet bonyolított le Pest felé és ottani házigazdája fogadta a szállítmányokat (176. 177.). Két hajó 1752 dec. 1-én megérkezett és azt az ispán rakatta ölbe (178.). Pesti tartózkodása idején 1753ban betegségéből felépülve rájött arra, hogy zabból jó vásárlásokat lehet csinálni (186.). 1750-ben kiadta az utasítás,hogy „Kglmed azon Két Boldog-Asszony nap között az accludált Specificatioban meg-irtt Deszkákk-való Fát vágassa, és Fürész-malomhoz vitetvén annak idejében az Deszkákat készíttesse meg" (166.). 1753. júl. 17-én értesítette Bittót, hogy helyes volna egy hintót vásárolni (185.).

6 Ezt valamelyik várbeli kapu alatt lehet megaranyoztatni és ekkor az elejét le kell takarni (140.). Állandóan hozatott élelmet szálláshelyére. így szalonnát és füstölt húst (3.); nyulak, őzek (56.) kerültek terítékre. Téli dinnye (25.), lencse, borsó (51.), lisztláng (36.), 1743 decemberben 14 mérő mogyorót rendelt Bécsbe (73.). Máskor égett borról (11.), pálimkáról (21.) volt szó, majd ürnös Pápáról (183.) került Pestre. Butéliákat rendelt Pozsonyba (175.), azután 1753 jan. 18-án újra kért tokaji bornak való 300 butéliát (183.). Megtudjuk azt is, hogy E. Károly soproni borából készült a kitűnő ürmös (184.). Több írásában 1752. augusztusában sürgősen szüksége volt 12 kötés „abrincsra" (1 75.). Az akkori közlekedéshez szükséges lovak rendkívül fontosak voltak és így azok megrendelése (13. 70.), sűrű kérése (53. 67. 72.) szinte állandó volt még ezekben a hiányos levelekben is. Máskor lovat kért Szempere (140.). Távolról is mindig érdeklődik a szaporulatról (17.), a beteg lovak gyógyításáról (85.). Kimutatást készíttet a lovak eladásáról (133.), majd 1745 nov. 17-én Bécsből érdeklődött, hogy „Az fával kereskedők az kimustrált kanczákbul egynéhányt megakarnak venni, és ha azok feketék volának, inkább szeretnék-, azért hány legyen még azon kimustrált kanczákbul, és ollyanoké, hogy még hámba foghassák, és minémü áron adhassam nékik, arról is tudósítson Kgd" (115.). 1750. okt. 9-én hámokat kért, ha már elkészültek (164.). A porosz háború alkalmával a pápai uradalomból vennének a hadsereg lovainak takarmányt és ezért bejelentette, hogy „Abrakbul, Szénábul, és Szalmábul mennyi, és minémü Provisio fog-kivántatni, és a Zabnak Posonyi Mérejét, Szénának ölét, és Szalmának öl Számra való Rakását minémü áron akarják elvenni, és lia látni fogja Kglmd, hogy a Dominiumbul a Szükséges Provisio kifog-telhetni, és nyereséggel eladhatni, Alkudgyék véle" Bittó (1 72.). Ifj. Ferenc megtudta, hogy lovászmestere a ménest igen rossz állapotban találta. „Öreg és fiatal kancza 25 darab döglött légyen meg és mostanság még Harmincz őt darab beteg és nyavalyás", lehetett volna időben segíteni, „de ugy látszik, hogy az én Jószágomra, mintha csak bitang volna, senki sem vigyáz; amelly nagy gondviseletlenséget nem csak csudálom, de valóban neheztelemis." „Máskor időben mindenről" pontos jelentést kér, írta Bécsből 1756 márc. 15-én (204.). 400