A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

Einheitsübersetzung, Herder (Freiburg, Basel, Wien, 1980). 89. Biblia (1976): János 1, ,29. A református kiadású Biblia (179) így közli: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" - A Herder kiadásban (1980) megjelent római katolikus és evangélikus egységes fordítás így adja vissza: „Seht, das Lamm Gottes, das die Sünde der Welt hinwegnimmt." - KISS Sándor magyarázata az Agnus Dei-ről így hangzik: ,Az Isten Báránya kifejezés feltétlenül Ézs 53-ra megy vissza, ahol az Úr szenvedő szolgájának béketűréssel hordozott szenvedéséről van szó." Lásd: KISS Sándor: János evangéliumának magyarázata. In: A Szentírás magyarázata. Szerk. BARTHA Tibor (Debrecen, 1967) Az Újszövetség könyveinek magyarázata, 102. 90. FICHTINGER, Christian: Lexikon der Heiligen und Päpste. (Gütersloh, 1980) 344-346. Lexikon christlicher Kunst. Erarbeitet SEIBERT, Jutta. 2. Aufl. (Freiburg, Basel, Wien, 1982) 197-199. ONASCH, Konrad: Liturgie und Kunst der Ostkirche in Stichworten unter Berücksichtigung der Alten Kirche. (Leipzig, 1981) 236-237. 91. KISS Aron : A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. In: Protestáns Theologiai Könyvtár XV. kötet (Budapest, 1881) 152. A rendelkezés így szól: Az úrvacsora edényei. Az írás ivóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadunk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt. Mert azt akarja az Ur, hogy a Baál maradványai rekesztessenek ki az egyházból, hogy azok ne is neveztessenek . . . ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. (Budapest, 1977) 140. Debreceni hitvallás címszó alatt. 92. FRITZ, op. cit. 52., Abb. 33., 449., Kat. Nr. 43; 151 152., Abb. 122., 459., Kat. Nr. 104; 182., 185., Abb. 158., 499., Kat. Nr., 399; 362., Abb. 288., 513., Kat. Nr. 492. 93. RADOCSAY Dénes, über einige illuminierte Urkunden. Acta Históriáé Artium, XVII. (Budapest, 1971) 48., Abb. 23-24. Klagenfurt, Kärtner Landesarchiv; 53., Abb. 28. Wien, Niederösterreichisches Landesarchiv; 39., Abb. 8. Budapest, Országos Levéltár; 40., Abb. 9. Budapest, Országos Levéltár; 50., Abb. 25. Halle, Universität, 56., Abb. 30. Wien Diözesanmuseum. 94. RÉAU, Louis: Iconographie de l'art chrétien. Tome II. Iconographie de la Bible. II. Nouveau Testament. (Paris, 1957) 17-22. ONASCH, op. cit. 17-18. SEIBERT, op. cit. 71., 288.; A szentek élete. Szerk. DIÓS István (Budapest, 1984) 632-633; Lexikon für Theologie und Kirche. 2. Auflage, I. Band (Freiburg 1957) 43., 136., II. Band (Freiburg, 1958) 1176; Lexikon der christlichen Ikonographie. Herausg. Kirschbaum, Engelbert, I. Band, Allgemeine Ikonographie. (Rom, Freiburg, Basel, Wien, 1968) 18-19-, EUSZEBIOSZ Egyháztörténete. Ford. BAÁN István. In: Ókeresztény írók. IV. kötet, szerk. VANYÓ László (Budapest, 1983) 50-24. (I. könyv, 13.), 58. (II. könyv, 1.). Euszebiosz tanítványnak tünteti fel Tádét, pedig az apostolok közé tartozik az evangéliumok szerint; lásd 449., 153. sz. jegyzetet. VANYÓ László: Az ókeresztény egyház és irodalma. In: Ókeresztény írók. I. kötet (Budapest, 1980)., 204205. KELLER, L. Hiltgart: Reclams Lexikon der Heiligen und der biblischen Gestalten. Legende und Darstellung in der bildenden Kunst. 4. Auflage (Stuttgart, 1979) 129.: Als Mandilion, Abgarbildnis, Acheiropoieta (= ohne die Hand eines Künstlers entstandene Bildnisse Christi) werden verschiedene älteste byzantin. syrische Gnadenbilder (Ikonen) nach der Legende bezeichnet: König Abgar von Edessa wollte vom Maler Uchomo ein Bild des Herrn malen lassen, den Christus hatte ihn geheilt. Der Maler wurde, als er begann, von solchem Glanz geblendet, dass er nicht weitermalen konnte, und Gott selbst vollendete das Bild. Auch die „vera ikon" (= wahre Bild) auf dem Schweisstuch der hl. Veronika gehört hierher. 297 — 298.. Nach der Leg. Aur. schickt ihn der Apostel Thomas nach der Himmelfahrt zu König Abgar von Edessa, wobei die Geschichte des Abgar-Bildes Christi erzählt wird. Jó forrásadatokat tartalmaz a legendaváltozatok kialakulásához: Wetzer und Weite's Kirchenlexikon oder Encyklopädie der katholischen Theologie und ihrer Hülfswissenschaften. 2. Auflage, HERGENRÖTHER, Josef und KAULEN, Franz I. Band (Freiburg im Breisgau, 1882) 87-88., III. Band (1884) 300-304., IV. Band (1886) 120-121. Abgar személyét történetileg tisztázva kitűnő összefoglalást ad PAULY-WISSOWA: Real-Encyclopädie der classischen Altertumwissenschaft. Neue Bearbeitung. Band I. (Stuttgart, 1894) 93-96. Az Abgar-legenda kialakulásnak és történetének rendszerezett feldolgozását adja Henri Leclercq, La legend d'Abgar címen, in: CABROL, Fernand-LECLERCQ, Henri: Dictionnaire d'archéologie chrétienne et de liturgie. Tome I., première partie (Paris, 1924) 87-97. Ugyancsak Leclercq dolgozta fel a Veronika-legenda összefoglalását, in. CABROL-LECLERCQ op. cit. publié sous la direction Henri MARROU, (Paris, 1953) 2962-2966. Az Abgar-legendával kapcsolatban Edessa címszó alatt értékes adatok találhatók, in: Herausg. KLAUSER, Theodor. Reallexikon für Antike und Christentum. Band IV. (Stuttgart, 1959) 552-597. kzakheiropoietos, a nem kézzel festett Krisztus-arcok történeti elemzésében rövid összefoglalást találunk az Abgarképről is, in: SACHS, Hannelore-BADSTÜBNER, Ernst-NEUMANN, Helga: Christliche Ikonographie in Stichworten. (Leipzig, 1980) 2. verbesserte Auflage, 17. 95. EUSZEBIOSZ, op. cit. I. könyv, 13., 14, (52-53). 96. Ibidem, op. cit. I. könyv, 13., 5, (51). 97. VANYÓ, op. cit. 165-166., 204. EUSZEBIOSZ, op. cit. 449. 155. sz. jegyzet. LEIPOLDT, JohannesGRUNDMANN, Walter: Umwelt des Urchristentums, I. Darstellung des neutestamentlichen Zeitalters. 6. Auflage (Berlin, 1966) 404.: Die Ausbreitung der Gnosis nach Osten wird uns fassbar in der Gestalt des Bardesanes, syrisch Bar Daisan (154-222 n. Chr.), der am Hofe König Abgars IX. von Edessa lebt. 98. Régi magyar nyelvemlékek. 4. kötet. Egyházi vegyeskönyv (Winkler-codex). Sajtó alá rendezte és kinyomtatta DÖBRENTEI Gábor 1846-ban. Az eredetivel összevetette és előszóval ellátta VOLF György. (Budapest, 1888) LXXVIII-LXXIX. Az idézet eredeti írásban így hangzik: Lath wan ymmar azeerth Abagarus hogh xpusnak zyneet awagh zemelyeet nem lathatnaya Nemynemw keep iroth bochata ihushoz hogh vronknak kepeeth abrazaath chak yrwa lathatnaya ká'th zemeel zerét nem lathata de Mykorth a keep yro Christushoz iöth volna ees christusnak orczaíanak fenösseghetöl nem igeközhetyk vala megh irnya my abrazw awagh my zabasu xpus volna ees mynth ew neky hattá vala megh nem irhata Lataa christus a keep ironal a ruhath, veue ees ö orczaiahoz nyoma ees ekképpen ö zenth zyneth Abagarus kyralnak az ruhára nyomva kylde 99. BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. II. kötet (Budapest, 1977) 404-405. 394