A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

JEGYZETEK 1. A balatonfüredi református egyházközség lelkésze, PETRÖCZ László meghívására a veszprémi Bakonyi Múzeum szervezte meg 1986. január 21-én a szakmai szemlét és a tudományos eszmecserét. Résztvevői: a Magyar Nemzeti Múzeumtól DR. KOLBA Judit, DR. KOVALOVSZKI Juha, DR. LOVAG Zsuzsa és NÉMETH Annamária tudományos főmunkatársak, a Bakonyi Múzeumtól DR. LACKÓVITS Emőke és e tanulmány szerzője DR. UZSOKI András tudományos főmunkatársak voltak. E munkafolyamat keretében Lackovits E. a VMMK jelen kötetében a balatonfüredi úrasztalterítőket ismerteti. - Itt mondok köszönetet PETRÖCZ Lászlónak, aki a kelyhet több alkalommal tudományos feldolgozásra rendelkezésemre bocsátotta és feldolgozó munkámat mindenben segítette. - Külön köszönetet kell mondanom LOVAG Zsuzsa, KOLBA Judit és NÉMETH Annamária kolléganőknek, akikkel a kelyhet 1985-ben és 1986ban a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályán szerkezetében és stíluskritikai szempontból megvizsgáltuk; értékes szakmai felvilágosításukkal, tanácsokkal és szakvéleményekkel segítették munkámat. 1986. december 12-én LOVAG Zsuzsa, tanulmányom lektorának a kívánságára KOLBA Judit és NÉMETH Annamária közreműködésével, négyen ismét megvizsgáltuk az alkatrészeire szétszerelt kelyhet és technikai összehasonlítást végeztünk hasonló korú kelyhekkel. A korhatározásra és a javításokra vonatkozó megállapításaink a tanulmányban e vizsgálat eredményeit is tükrözik. - Lektorom véleményét és tanácsait a technikai és ikonográfiái kérdésekben ez úton is megköszönöm. 2. RÓMER Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. (Győrött, 1860) 185-186. Érdemes idézni Rómer szakszerű leírását, amely jelen esetben is kiváló megfigyelését dicséri: ,A kehely valóban régi, és a gomb hat kiálló dülényén I.H.E.S.V.S. betűk olvashatók. A poháron ezen felírást olvastam: Kenései Péter Tyhani fő kapitan az füredi templomhoz atta Isten tisztességére anno M.D.C. XXII. Címere: egy koronából kiálló páncélos, sisakos vitéz; jobbjában kardot, baljában buzogányt tartva, a sisakdísz koronáján egy nyíllal átlőtt madárral. - A kehely talapzatán látni váltogatva: Isten bárányát - Krisztus képét (sz. Veronicát) - egy lándzsát tartó királyt - két részre osztott szív idomot - sisakos fejet. - Ezen kehely minden esetre a reformatio előtti." Lásd még: RÖMER Flóris: A Bakony. 3. szemelvényes kiadás. Szerk. és válogatta ÉRI István. (Veszprém, 1971) 84. 3. JALSOVITS Alfréd: A tihanyi apátság története. (Szerzettörténeti tanulmány). (Pécs, 1889) 62-63. A kehely leírásán kívül érdemes közölni Jalsovits véleményét, aki egyébként a Füred fürdőhelyi ún. kerektemplom bencés adminisztrátora volt: „Herovics után 1617 —1626-ig terjedő interregnum alatt ismét a várkapitányok lőnek az apátsági javak uraivá. Ezen időközre esik, azon két kehely, melyet Kenései Péter várkapitány a balatonfüredi református községnek ajándékozott." Az első kehely 950 gramm súlyú, 22 cm magas, a csésze átmérője 10 1/2 cm." „Hogy ezek kath. eredetűek, és kath. szent czélra készültek, kétségtelen. Maga t. kollegám a balaton-füredi református lelkész beismerte, hogy az eredetileg kath. isteni tiszteletre készült, mert úgymond ő náluk a reformátusoknál Veronika kendője Krisztus szenvedő képével még hagyományból sem ismeretes." Jalsovits érdemét hangsúlyozva, tévedését azonban meg kell említenünk. Az általa jelzett 1617-1626 közötti, interregnumnak nevezett időszak — amikor valóban alig ismerjük a tihanyi eseményeket - arra a téves következtetésre késztette, hogy Kenései az apátsági javakból vette el az említett kelyhet egy paténával és egy másik kehellyel együtt. A paténa valószínűleg a XVIII. században készült, a barokk kehely pedig a XVII. század utolsó harmadában, ennélfogva ezeket Kenései nem ajándékozhatta el. Az idézett Jalsovitskönyvben közzétett barokk és gótikus kehely ábrájának az aláírása - „A tihanyi templom régi kelyhei, melyeket Kenései Péter tihanyi várkapitány, a füredi ref. hitközségnek ajándékozott" - nem felel meg a történelmi valóságnak. - Megemlítjük, hogy a barokk kehely és a paténa származásáról az eddigi forrásmunkák nem tesznek említést, s eredetük előttünk is ismeretlen. 4. BÉKEFI Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. (Budapest, 1907) 139-140. 5. ERDÉLYI László: A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága, 1055 — 1701. In: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerk. ERDÉLYI László, 10. kötet (Budapest, 1908) 123., 223., 481. Erdélyi figyelemre méltó észrevételt tesz, amikor a tihanyi vár 1560. évi leltárát és szegényes egyházi felszerelését ismerteti. „Miután 1560-ban kehelyről nincs szó, bajos volna azt a nézetet bizonyítani, hogy az a XV. századból való kehely, a melyet a rávésett fölirat szerint Kenései Péter tihanyi főkapitány Isten tisztességére az füredi templomhoz adott anno 1622, csakugyan a tihanyi templomé volt." 6. UZSOKI András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje. VMMK 17. (1984) 473-477. 7. BOGNÁR Imre: Pápa településföldrajza. (Pápa, 1943) 68. Szerinte a XVII. század második felében Pápán legalább 21 céh van. 8. REIZNER János: A gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött czéhlevelek. Történelmi Tár (1894) 634., 644-649. KÖSZEGHY Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Merkzeichen der Goldschmiede Ungarns vom Mittelalter bis 1867. (Budapest, 1936)280. 9. NAGY Iván: Magyarország családi czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VI. kötet (Pest, 1860) 203. 10. KAPOSSY Lucián: Pápa város egyetemes leírása. (Pápa, 1905) 182-183. A Kapossynál közölt névsorban Kenései Péter neve helyes formában szerepel, de a forráshely, amelyet a szerző felhasznált másként közli a nevet, ott Kénesi Péter olvasható. Tekintettel az adat fontosságára, el kell mondanunk, hogy a Kanizsai Pálfi-féle szabályzat és annak jóváhagyó okmányai eredetiben nincsenek meg. Ennek körülményeit logikus rendben tisztázta legutóbb tanulmányában SZABÓ György: A demokratikus egyházszervezet kialakulásának kezdetei hazánkban. (A presbiteri rendszer fejlődéstörténete a magyar református egyházban). Confessio, a Magyarországi Református Egyház Figyelője, X. (1986/2) 29-30. A szabályzatot SZABÓ Károly fedezte fel MEDGYESI Pál: Dialógus Politico -Ecclesiasticus . . . című Bártfán, 1650-ben megjelent munkájában, de innen egyebet nem közöl, lásd SZABÓ Károly: A pápai reform, egyháznak a presbyteriumot illető régi szabályai. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező. Szerk. RÉVÉSZ Imre. IX. (1878) 1. füzet, 3 -36. - A jóváhagyási okmányokat is tartalmazó más üat a fogarasi református egyházközség egyik matrikulájában maradt fenn, és ezt találta meg POKOLY József: Az első magyar 391