A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

réf. presbyterium keletkezése és szervezete. Protestáns Szemle XIII. (1901) 202-220. Részben a Kenései név, részben kortörténeti adatok miatt két nyilatkozatból részleteket idézünk. - A vitézlő rend elfogadó nyilatkozatából: „Mi Pápa városban a vitézlő' rend között Isten akaratjából, Császár Urunk ő felsége után, tisztviselő vitézlő személyek úgy mint Hatos Bálinth vicekapitány, Kénesi Péter és Lengyel Miklós lovas hadnagyok, Milos vajda, Nagy Márton, Győri Mihály, Biriti Ambrus gyalogvajdák a szerint, s mint Török István Urunk ö Nagysága, mi nekünk kegyelmes főkapitányunk és e helynek szabados örökös ura, e könyvben beirattatott pecsétes levelében cselekedett; . . ." „. . . Ennek nagyobb bizonyságára adjuk a mi pecsétünkkel megerősíttetett levelünket. Papae, 15. Januarii 1617. Valentinus Hethes (!?) vice cap. papén. Nico laus Lengyel és Tóthi, Michael Győri". - Tóthi Lengyel Boldizsár főkapitány megerősítő nyilatkozatából: „Mi Tóthi Lengyel Boldizsár szentelt vitéz, Az Felséges Bethlen Gábornak, Magyar-, Horváth-, Tóth-, etc. országnak választott királyának, Erdély Országh és fejedelmének es az Székelyek Ispannyanak etc. Papai fő Capitannya; Az szerint az mint mi előttünk az Tekintetes es Nagyságos io emlékezetű vitéz Török István Ur, ez helynek az ő idejeben fő Capitannya es örökös Ura . . . Papán 27. 9bris 1620". - Az idézett részletekhez az alábbi megjegyzést fűzzük: A szövegek első vagy második másolatból kerülhettek a matrikulába, ezért érthető miért találjuk Kenései nevét Kénesi-nek, vagy Hathos Bálint neve egyszer helyesen, az aláírásnál pedig helytelenül, Hethes-ként szerepel. - Rendkívül fontos számunkra Tóthi Lengyel Boldizsár tisztsége, ugyanis az idézett szövegrészben ő Bethlen Gábor fejedelemnek (a szövegben ugyan választott királynak írja, de Bethlen maga nem használta a királyi címet) az embere, s mint ilyen Pápa várának főkapitánya. Pápán tartózkodott testvére, Miklós is, aki Kenéseivel együtt 1617ben aláírta a jóváhagyást. Harmadik testvérük László, velük együtt emelt óvást családjuk és a tihanyi apát közt hosszú éveken át folyt örökösödési perben, amely részben öccsük, János szigligeti kapitány ellen is irányult. Érthető, hogy Tóthi Lengyel Boldizsár miért volt Bethlen híve, ugyanis az örökösödési pereskedés a királyi Magyarország területén folyt, Egerszegen, Szentgróton stb. A pereskedés részleteit lásd, ERDÉLYI, op. cit. 83., 353-356., és az okmánytárban közölt oklevelek. 11. KISS István: A pápai plébánia története. (Veszprém, 1908) 29. KAPOSSY op. cit. 191. 12. Uriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. VARGA Endre. Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 5. (Budapest, 1958) 512. 13. Ibidem, 534. 14. Ibidem, 543. 15. Ibidem, 564. 16. NAGY Iván, op. cit. 17. FEJÉR, Georgius: Codex Diplomaticus Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. Tomus VII. (Budae, 1952) 216. 18. KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. (Budapest, 1978) 575. és 586. 19. Der Adel von Ungarn samt den Nebenländern der St. Stephans-Krone. Bearbeitet von Géza CSERGHEŐ, Heft 1-7 unter Mit-Redaction des Iván NAGY. In: SIEBMACHER, J.: Grosses und allgemeines Wappenbuch ... IV. Bandes 15. Abtheilung. Text. (Nürnberg, 1893) 300. A Kenessey, I. családról ezt írja: Altes Geschlecht v. jenseits d. Donau, verbreitet in d. Ctten v. Weissenburg, Raab, Somogy, Oedenburg, Veszprim ec. 20. A Királyi Könyvek jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czim, czimer és honosság adományozásoknak 1527-1867. Összeállították ILLÉSY János és PETTKÓ Tibor. (Budapest, 1895) 106. 21. ILLÉSY János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. (Budapest, 1902) 34., 41., 124., 132., 238. A Vas, Veszprém és Zala megyeiek két s betűvel, a Fejér és Győr megyeiek egy s-sel írták nevüket, de valamennyiük neve Y-nal végződik. 22. KEMPELEN Béla: Magyar nemesi családok. V. kötet (Budapest, 1913)436. 23. NAGY Iván, op. cit. 203. TÓTH Endre: A pápai református egyház története. (Pápa, 1941) 112. arról ír, hogy Kenessey István származásából csak utódainak leszármazási vonalát ismerik. Neve először 1706-ban a kurucok dunántúli hadjáratában tűnik fel, s ettől kezdve a háború végéig gróf Esterházy Antal titkára, vagyoni ügyeinek kezelője, a hadsereg élelmezése körüli biztos, a grófnak a vármegyében teljhatalmú megbízottja ez az akkor 28—29 éves ifjú ember. Tóth feltételezi, hogy a gróf rábízta birtokainak kezelését is a háború alatt, s úgy véli ebből az időből, a gróftól származik nagy vagyona. 1709-ben már állandó lakos Pápán. Tóth értékes adatai ellenére sem találunk összekötő kapcsot István és Péter között. 24. Ferdinandi I. decr. a. 1546. (X.) Articulus 44. Dombó, Kapós, Újvár, Somogy vár, Kák, Szigeth, Tihany, Csesznek, Pannonhalma és más dunántúli várakról van szó. In: Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár, 1526-1608. évi törvényczikkek. Ford. és utalásokkal ellátták: KOLOS VÁRI Sándor és ÓVÁRI Kelemen. (Budapest, 1899) 180-181. 25. ERDÉLYI, op. cit. 146. 26. Ibidem. 27. Ferdinandi I. decr. a. 1547. (XI.) Articulus 20. A főkapitányt supremus capitaneus-пак nevezi a cikkely. Lásd: Corpus Juris Hungarici, 1526-1608. op. cit. 200-201. 28. Ibidem, 460-461. Ferdinandi I. decr. a. 1559. (XX.) Articulus 32. 29. ERDÉLYI, op. cit. 146-155. 30. Ibidem, 155-159. - TAKÁTS Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. 2. bőv. kiadás, I. kötet (Budapest, é. n.) 273-285. Figyelemre méltó Takáts megjegyzése: „Bizonyára Csobáncvárának a könnyebb védelmezése bírta rá Gyulaffy Lászlót, hogy a jelentéktelen Tihany várának a kapitányságát elfogadja". 31. ERDÉLYI, op. cit. 159-161. 32. Ibidem, 161-166. 33. Ibidem, 166. 34. Ibidem, 166. Az adatokat Erdélyi a közös hadügyminisztérium bécsi levéltárának 1577. VII. hó folyamán készült 6. sz. iratából idézi. 35. Ibidem, 166-168. 36. Corpus Juris Hungarici, 1526-1608. op. cit. (Ferdinandi I. decr. a. 1559. (XX.); Maximiliani decr. a. 1569. (IH.);Rudolphi decr. a. 1578. (I), 1602. (III.), 1604. (XV.). 37. ERDÉLYI, op. cit. 168-169. 38. Ibidem, 169-218. 39. Ibidem, 219-221. 40. Mathiae II. decr. a. 1608. post cor. (I.) Articulus 15. Vide: Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Ford. és utalásokkal ellátták: KOLOSVARI Sándor és ÓVÁRI Kelemen. (Budapest, 1900) 32-33. 41. Ibidem, Mathiae II. decr. a. 1609. (II.) Articulus 32' 62-63. 42. ERDÉLYI, op. cit. 221-222., oklevéltár 206., 211. és 216. sz. oklevelek. 392