A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

koronázása előtt hozott 1608. évi törvényének 11. cikkelyét. Eszerint véghelyi tiszttartóságokat és kapitányságokat magyar birtokosoknak kell adományozni, sőt a veszprémi várőrség főkapitányi tisztét is.

76 Előbbi feltevésünkkel szemben, feltételezhetjük azt is, hogy Kenései Péter II. Ferdinándnál is benyújthatta címereslevél kérelmét. Nem lehet véletlen jelenség, hogy éppen 1622-ben 22 nyilvántartott armálisról tudunk, amelyet a király adott ki. Nyilván híveket gyűjtött magának, éppen a Bethlennel kötött békeszerződés után. Kenései címereslevelének felkutatását az a tény is nehezíti, hogy az 1620-as években volt talán a legnagyobb visszaélés ezen a téren és akkor még nem kellett a kapott armálisokat a vármegyében kihirdetni, mint erről az 1630. évi törvény 30. cikkelye rendelkezik.

77 Tulajdonképpen a korszellem kikényszeritette a címereslevelek adományozásának szabályozását, hisz a törvényben is arra hivatkoznak, ,,hogy némelyek a czimeres levelek szorgalmazásában mily nagy tolakodással járnak el, hogy a midőn semmi érdemekkel és erényekkel nem ékeskednek, mégis azt képzelik, hogy azokra számot tarthatnak." A XVII. században - megváltozott haditechnika mellett — a címerek használata már nem arra terjedt, amire az armális szövege előírta, mert „a való életben, a lőpor, az ágyú és puska korában, a harczjátékok letűntével a czimer használata már csak a pecsétekre és a műiparczikkekre, bútorokra, serlegekre, kárpitokra, kastélyok homlokzatára és halotti czimerekre szorítkozott".

78 Csorna Józsefnek ez a találó megállapítása is azt sugallja, hogy a Kenesei-címer ilyen korszellem és felfogás alapján került a kehely re. Tudunk olyan esetekről is, hogy valaki illetéktelenül használta más címerét, s ezeknek nem voltak közjogi következményei, mert akkor még nem szabályozták ezeket. Mindenesetre már XVI—XVII. századi heraldikai szakirodalom foglalkozik a címerhasználat kérdésével, de a magyarországi gyakorlatban a külföldi példák nem azonos módon honosodtak meg.

7 9 A Kenései-címert még össze kell hasonlítanunk korának hasonló címereivel. Csorna közli Thury, másként Paakó András 1578. évi nemességet és címert kérő leveléből a család címerét. A címer általában, összességében megfelel a Kenései címernek, ami a — nem korhatározó és sablonos — abroncskoronákat, a foszlányokat és a pántos sisakot illeti, egyébként más. Közös viszont a sisakdísz, a madár, amelynek nyakát alulról nyílvessző fúria át. Ugyanez a madár ismétlődik meg a pajzson is (9. ábra). A másik armális 1582-ből származik, Derochy János címerkérő levele, melynek pajzsán szinte azonos testtartású, de fehér ruhás férfi kinövő alakja látható, V-alakban meghajlított karjaiban, így jobbjában egyenes kétélű kard, baljában levágott török fej

81 (10. ábra). Mindkét címer megerősíti azt a megállapításunkat, hogy a Kenesei-címer tökéletesen megfelel a XVI. század utolsó harmadában és a XVII. század elején 9. ábra. Thury, másként Paakó András címere, 1578. (Bárczay nyomán) Abb. 9. Wappen von Thury, bzw. András Paako, 1578 (nach Bárczay). 10. ábra. Derocny János címere, (Bárczay nyomán) Abb. 10. Wappen von János Derochy (nach Bárczay). 378