A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

adományozott címereknek. S ennek alapján azt a véleményt is megkockáztathatjuk, hogy ha a címert nem Kenései Péter szerezte, akkor közvetlenül örö­kölhette. A FÜREDI KEHELY FELIRATOS ÉS CÍMERES PÁRHUZAMAI Elsőként említjük a Magyar Nemzeti Múzeum középkori ötvösgyűjteményének Forgács-kelyhét, 82 amely több szempontból analógiának tekinthető. Ez a hatkaréjos talpú, aranyozott rézkehely szerke­zetében sok hasonlóságot mutat: ennek a kuppapoha­rán belül is béléslemez van, amelynek a széle kifelé rá van hajlítva a szájperemre; két hatszögletű szár­gyűrűje között lapított nódusz domborított levéldí­szítéssel. A talp karéjain 3 domborított és 3 vésett dísz. A láb felső részén vésett évszám: 1599. A kuppa­poháron vésett címer, amelyet kronosztikon betű­jelzésű kétsoros felirat vesz közre : pro sacro hVIVs eCCLesla IVnlor paVLVs e CoMItlbVs forgáCs VsV posVIt. obtVLIt qVe Magyarul: E szentegyház számára a Forgács grófok­ból való ifjabb Pál használatra adta és felajánlotta. E szöveg nem jelöli meg, hogy melyik templom kapta a kelyhet, csupán az adományozás időpontját tudjuk meg a feliratból, a verzális betűk összességéből, mi­szerint ez 1613-ban történt. A talpon lévő 1599-es évszám feltételezhetően a készítés idejét jelenti, vagy ha mást is, az tény, hogy a kehely eredetileg más tu­lajdonában volt, s csak később került az előttünk ismeretlen templom tulajdonába. A magyarországi, közép- és újkori ötvösipar leg­gazdagabb területéről, Erdélyből idézzük a másik párhuzamot Roth monográfiája alapján. 83 Brassó vármegye felvidéki járásában lévő Heldsdorf (Höltö­vény) községből ismertet Roth egy olyan aranyozott ezüst kelyhet, amely korban jó párhuzamnak tekint­hető. A kuppapohár felső felén, — kuppakosár fe­lett - magyar és latin nyelvű felirat vesz közre egy vésett címert. A címerpajzson koronából kinövő egy­szarvú felső teste látható, nyakát nyílvessző fúrja át. A címer a kétoldali foszlányokkal, kivitelében, megjelenésében megfelel a XVI. század második felé­ben és a XVI—XVII. századfordulón adományozott címereknek. A kuppapohárra vésett feliratok a következők: EZ KELLHET.EN.KAKONI.ISTVAN.CHINALTA­TAN. AZ. NAGI. ISTENNEK. TIZTESEGERE. HOGI. AZ. MI. AZ. IDVEZITEO. URUNK.IESUS.CHRIS­TUSUNKNAK. SZENT. VÉRÉNEK. IEGEIT. OSTO­G ASS AK. BELEOLLE. AZ £0. ZENT. HALÁLÁNAK. EMLEKEZETIRE. AMEN.A.D.1613. HONESTUS. VIR. DN. JOHANNES.FRISCH. RE­LIQUIT. POCULUM. HOC. ECCLESIAE. HELTZ­DORFFINAE. IN. AETERNAM. SUI. MEMÓRIÁM. ANNO.1659. TEMPORE.HONESTI. VIRI. DN. IOHANNAE.SCHNEIDERS.AEDITUI.HUIUS.LOCI. Magyarul: A tiszteletre méltó férfiú, Frisch János úr hagyományozta ezt a kelyhet a heltzdorfi egyháznak örök emlékezetére, 1659. évben; a tiszteletre méltó férfiú Schneider János úr, e hely templomfelügyelő­jének az idejében. Roth véleménye szerint a kehely talpa, szára és szárgallérja (Trennungsplatte) a XVI. századra keltez­hetők, s minden más XVII. századi kiegészítés. <Y feliratok és az előbbi vélemény alapján megállapít­hatjuk, hogy egy XVI. századi gótikus kehelyrol van szó, amelyet 1613-ban Kákoni István átalakíttat, kuppakosarára rávéseti címerét és az adományozó feliratot. Később 1659-ben a kelyhet javítják és újra adományozzák, ekkor adja Frisch János a heldsdorfi templomnak. Kákoni ugyanazt tette a kehellyel, mint Kenései Péter, csupán kilenc évvel korábban. Egy bizonyos csépi Kakony Istvánnak Pozsony­ban, 1609. november 26-án nemességmegerősítő okle­velet és címert adományozott II. Mátyás}* Az idő­pont közel egybeesik a kehely adományozásának ide­jével, tehát minden valószínűséggel ezt a Kakonyt azonosíthatjuk a kuppapohár feliratában szereplő Kákoni-val. A KEHELYTALP ÁBRÁZOLÁSAINAK IKONOGRÁFIÁI PROGRAMJA A füredi kehely talpszél oromzatát ugyanolyan vésett rutasor díszíti, mint a nodusz küllőinek olda­lát, amely azt bizonyítja, hogy e két alkotórész egy­idejű és egymáshoz tartozik. Ez a díszítés, ebben a formában ritka a gótikus ötvösművészetben (4. ábra). Kohlhaussen Grossgründlach-ból közöl egy aranyo­zott ezüst, hatkaréjos talpú templomi kelyhet, amely évszáma szerint 1495-ben készült. 85 Ennek talpszé­lét hasonló, de nem azonos rutasor díszíti. Más szer­kezetű és áttört rutasor látható egy — valószínűleg Sziléziában — 1505-ben készült aranyozott ezüst kehelyen. 86 A talp felső részén lévő díszítés reneszánsz forma­kincsből származik, pontos korhatározásra nem al­kalmas. A magyarországi, így az alföldi XVII. századi ötvöstárgyakon sok rokonmotívum fedezhető fel. Ezek díszítéseinek alapja — Bobrovszky megállapítása szerint — a későreneszánsz szalagminta 8 7 (1. ábra). A talp hat karéjára vésett ábrázolások jelentése csakis összefüggésükben érthető meg. A hat képből öt emberábrázolás, a hatodik pedig egy címerpajzs. A körben elhelyezkedő képek két csoportba osztha­tók. Első csoportba tartozik a címerpajzs és mellette kétoldalt a zászlót tartó katona és a sisakos fej, vagyis három világi téma. A másik csoport közepén a dics­fénnyel, profilban ábrázolt férfifej van, kétoldalán az Agnus Dei és a Veronika-kendő = Abgár-lepel látható, tehát valamennyi vallási téma (5. és 6. ábra). Agnus Dei Az ábrázolások magyarázatát kezdjük a leggyak­rabban használt képpel, az Agnus Deivel, Isten Bárá­nyával. Anatómiailag kissé elrajzolt bárány balra néző 379

Next

/
Thumbnails
Contents