A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

törökkel kapcsolatos összejátszás vádjával a veszprémi kihallgatáson beidézettek, többségükben protestánsok között, olvasható nemes Kenései Péter és nemes Kenései Péterné Szeli Zsuzsanna neve.

63 Az 1649-1674. között felbukkanó Kenései nem lehet azonos a tihanyi kapitány Kenéseivel, mert a veszprémi Kenései az 1674. évi kihallgatáskor 56 éves volt. CÍMERADOMÁNYOZÁSOK KENÉSEI PÉTER KORÁBAN A kuppán lévő címerről említettük, hogy mindenben megfelel a kor címertani gyakorlatának. Azonosítása, családhoz kötése, eredete és adományozása azonban megoldatlan, mert nem tudjuk hiteltérdemlően, hogy ki a címer tulajdonosa. A címer használója a felirat alapján mindenesetre Kenései Péter, csakhogy ilyen címert egyik Kenessey családnál sem találunk-, a Siebmacher Wappenbuchban közölt Kéne ssey-címerek mások. A Kenessey I. címer: a címerképe hármashalmon álló kétfarkú oroszlán, felemelt jobbjában szablya, leeresztett baljában szakállas török fejet fog haj tincsénél. A címeren galléros nyakú, pántos sisak, rajta abroncskoronából — a címerképpel azonos — kinövő oroszlán.

64 A Kenessey II. címer: csupasz pajzs, címerképe V-alakban behajlított vértezett kar, amely egyenes, kétélű kardot tart.

65 A Kenessey III. címer: címerképe hajóhorgony, a pajzson galléros nyakú, pántos sisak, rajta abroncskoronából kinövő egyfarkú oroszlán, emelt jobbjában szablyát tart.

66 A három címer közül a dunántúli Kenesseyeké az I. számú, amelyet össze kell hasonlítanunk a Kenései Péter által használt címerrel. A címerképből egyetlen közös elemet említhetünk: a levágott török fejet, amelyet a kehely-címeren egy vértezetbe öltözött katona tart jobbjában, a Siebmacher képen pedig az oroszlán tartja baljában, s ez a sisakdíszen is megismétlődik. A galléros, pántos sisak, rajta az abroncskoronával mindkét címernél azonosnak tekinthető. Az utóbbi azonosság — sajnos — nem meghatározó párhuzam, mert a heraldikai ábrázolásokban ezek általánosnak tekinthetők. Egyedül a haj tincsénél megragadott szakállas török fej az egyetlen, de nem jelentős kapocs, amelyet mégsem hagyhatunk figyelmen kívül. Magyarországon a nemesség- és címeradományozás joga kizárólag az uralkodót illette meg, de aránylag elég későn jelennek meg az ezt érintő rendelkezések. II. Mátyás 1609. évi törvényének 33. cikkelye javasolja, hogy a címeres levelek adományozásánál azokra legyenek figyelemmel, akik megérdemlik és méltók rá.

67 Ugyanennek a törvénynek a 73. cikkelye a címeres levelek kiváltásáért a királyi kancellárián fizetendő taksát állapítja meg. „8. §. Czimeres nemeslevelekért, a melyeket valakinek fekvő jószágok adományozása nélkül adtak, huszonöt forintot-, fekvő jószágok adományozásával pedig minden jobbágy után még ötven dénárt kell hozzáadni; a leírás díja is az érdemet túl ne haladja-, és pedig az egyszerű leírásért fizessenek két forintot; a díszesebbért, a mely arannyal van ékesítve : négy forintot."

68 A nemesség- és címeradományozást Bethlen Gábor hadjáratai után ismét rendezni kellett, mert nagyon meglazulhatott a jóváhagyások körüli rend. II. Ferdinánd 1630. évi törvényének 17. cikkelye jó korképet fest az 1620-as évekre kialakult állapotokról: „1. §. A czimeres leveleket pedig jövőre a jobbágyházakban lakó parasztoknak, az ő földesuraik ajánlata és beleegyezése nélkül, ne adjanak. 2. §. De a katonákra, meg a férfias jelességekben és a tudományokban ékeskedőkre, kellő ajánlat mellett, méltó tekintettel kell lenni. 3. §. Elavult kiváltságmegerősítéseket, a földesurak jogsérelmére, ki ne adjanak és a kiadottak erőtlenek és érvénytelenek legyenek."

69 A rendelkezésünkre álló adatok alapján a Bethlenféle hadjárat körüli években a nemességadományozás megoszlása a király és a fejedelem között az alábbi képet mutatja. 1619-ben 22 armális származik II. Mátyástól és II. Ferdinándtól.

70 1620-ban 6 armális II. Ferdinándtól, 2 armális pedig Bethlen Gábortól származik.

71 1621-ben 5 armálist adományoz II. Ferdinánd, Bethlen már kilencet.

72 1622-ben 36 armálisra ugrik II. Ferdinánd adományozása, míg Bethlené ötre csökken.

73 Bethlen Gábor 1620. évi hadjáratának dunántúli eseményei rövid időre a fejedelem javára billentették a hadisiker mérlegének a serpenyőjét, mert a győri főkapitányság várai, (így Pápa és Veszprém is) a várőrséggel együtt átálltak, sőt a dunántúli királyi sereg főkapitánya Batthyány Ferenc, mint a kor egyik legtekintélyesebb földesura is hűségéről tett tanúbizonyságot.

74 Ebben az időben Kenései Péter minden valószínűség szerint a pápai várőrség tisztje. Pápa földesura és a vár főkapitánya, Nyári Miklós elmenekült a városból, így a Bethlen-párti várőrség és a fejedelem katonái új főkapitányt kaptak Tóthi Lengyel Boldizsár személyében, aki a református egyházközség szabályzatát és presbitériumi szervezeti okmányt 1620. szeptember 27-én megerősíti, aláírja és nyilatkozatában hűségét fejezi ki a fejedelemnek, pontosabban a fejedelem ,,Pápai fő Capitannya"-nak vallja magát.

75 A már említett Kanizsai Pál fi János pápai lelkész is Bethlen híve volt, sőt ezidőben járt a fejedelemnél is. Ilyen politikai és hadi események nagyon alkalmasak voltak armálisok szerzésére. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy Kenései talán ekkor próbálkozott címeres levelet szerezni az új főkapitány és a lelkész segítségével. Mivel a hadiszerencse forgandó, Pápa újra királyi kézre kerül, ugyanis az 1621. december 31 -én megkötött nikolsburgi béke alapján Bethlen kivonta csapatait a Dunántúlról. //. Ferdinánd 1622. év májusára országgyűlést hívott össze Sopronba, és az ott hozott 1622. évi törvény 2. cikkelyének 10. §-a szabályozta a végvárak tiszttartóságainak, kapitányságainak és egyéb tisztségeinek adományozását, ill. megerősítette //. Mátyás 377