A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

des vagy ritkábban a hadi biztosok megbízásából; ezektől kapta a legénység zsoldját és egyéb kikötött ruha, élelmi vagy felszerelési járulékát is. Legénységét közvetlenül maga vezette, de különben minden tekintetben az ezredestől függött,* helyettese a hadnagy volt."

48 Tihany Pápával, Veszprémmel és a többi Bakonyvidéki végvárral együtt a győri vár főkapitányságához tartozott. A győri főkapitányi cím csak hallásra azonos az eddig említettel, mert a tárgyalt időszakban a győri vár főkapitánya a legfőbb katonai rendfokozatok körébe tartozott, és leggyakrabban főnemesek töltötték be ezt a fontos parancsnoki helyet, amely egyenlő volt a Feldmarschall-i ranggal. Az 1610-es és az 1620-as években több éven át Prainer János főnemes volt a győri főkapitány, akinek nevét és rangfokozatát az általa 1629-ben, a pestisjárvány idején Győr város bírójának kiadott utasítása őrizte meg: „My Prayner János, Stacznak Nemes, Stugnigh, Fladnycz, Rabenstein es Zantt Margaretha warynak szabad ura, az Feolseges Romay Chiaszarnak Uduary es hadakozó Tanachya, Also Ausztriának eöreökeös Camarasa, es ez Gieöry feö Wégháznak hoszaya tartozandó veghbeliekkel eghietemben Generalis fw kapitánnyá."

49 Kenései Péter legfőbb katonai parancsnoka tehát Prainer János győri generális főkapitány volt. Az 1608. évi törvény 11. cikkelye a véghelyek kapitányságairól úgy rendelkezik, hogy azokat született magyarokkal kell betölteni és Veszprémet főkapitányságnak nevezi: „. . . officia supremorum capitaneatum, praesidii Vesprimiensis ..." vagyis a veszprémi várőrség főkapitányi tisztsége.

50 Az 1618. évi törvény 20. cikkelye a vezérlő kapitányokról, (générales capitanei) rendelkezik, a 21. cikkely pedig a véghelyek kapitányait „capitanei confiniorum"-пак nevezi.

5 ! A 26. cikkely a győri várőrségen lévő fő- és más kapitányokról, „. . . per supremum et alios capitaneos .. . in praesidio Jurinensi..." beszél.

5 2 A téma teljes tisztázása és áttekinthetősége érdekében vázoljuk a kapitányi tisztségek összefüggéseit a királyi rendeletek, törvénycikkek alapján. Az 1547. évi törvény 20. cikkelyében Dunántúl önálló főkapitányt kap, mert a Dunától északra lévő országrészek főkapitánya ezt a területet már nem tudja ellátni.

5 3 Rajtuk kívül volt a generális főkapitány, valamennyi országrész központi parancsnoka, vezére. A török térfoglalásával az ország védelme érdekében vármegyékre és véghelyekre lebontva, szükségessé vált a hadsereg és a végvárrendszer átszervezése. Rudolf király 1596. évi törvénye az ország főkapitányairól, supremi capitanei regni, beszél, és a vármegyei kapitányokról, capitanei comitatuum.

54 Ebben az időben a török már második éve tartja megszállva Győrt és a Dunántúl nagy részét. A törvények nemhiába szorgalmazzák a véghelyek és őrségeik megerősítésén kívül a vármegyei katonaállítást, így pl. az 1595. évi törvény 18. cikkelye,

55 amelyet az 1597. évi törvény 6. cikkelye megerősít: „. . . a kü376 lönböző vármegyék lovasai és gyalogosai, különböző vármegyei kapitányok alatt is katonáskodjanak és tartassanak. . ."

56 A XVI-XVTI. századfordulón már kiépült a vármegyei haderő szervezet, de emellett a véghelyek rendszere változatlanul fennáll. A haderő téli elhelyezését - megfelelő téli szállások hiányában — úgy oldják meg, hogy a végvárakba osztják szét a vármegyei katonaságot. Elég bonyolult egyes helyeken a tisztségek szétválasztása, az alá- és fölérendelési viszonyok tisztázása. Világosabbá teszi a szervezet felépítését, ha az 1606. évi bécsi békekötés okmányait tanulmányozzuk. A magyarok részéről megjelentek között találjuk Batthyány Ferencet, Sopron vármegye ispánját és Magyarország dunáninneni részeinek főkapitányát. 5 7 Két hónappal a bécsi okmányok aláírása után az 1606. évi zsitvatoroki békekötés okmányában Batthyány Ferenc Sopron vármegye ispánja és a császári szent felségnek Magyarország dunántúli részeiben főkapitánya címen szerepel.

58 Mind a bécsi, mind a zsitvatoroki okmányban a főkapitányi címet a latin generalis capitaneus kifejezéssel használják. Kenései Péter idejében tehát Dunántúlon a magyar hadsereg vezére Batthyány Ferenc generális főkapitány. Ettől szervezetileg különbözik a dunántúli véghelyek győri központjának főparancsnoki tiszte, amelyet azidőben Prainer János generális főkapitány töltött be. Nagyobb végváraknak, így Pápának és Veszprémnek ebben az időben már főkapitányuk volt, címük supremus capitaneus, de ez nem azonos az előbb említett tisztségekkel, rangban és beosztásban alattuk van. Ezeken kívül vannak a vármegyei kapitányok, capitaneus comitatus és a várőrségek kapitányai, capitaneus praesidii. Tihanyban a kapitányok mindig az utóbbi címet kapták és emellett még a provisori, praefectusi teendőket is ellátták. Kenései Péter is kapitánya volt a tihanyi várőrségnek. A kehelyen olvasható főkapitányi cím ennek ellentmond, tehát használatát jogtalannak kell tekintenünk. A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy egy generációval a Kenéseiről közölt életrajzi adatok után, ismét feltűnik egy bizonyos Kenesey Péter neve, de nem Pápán, sem nem Tihanyban, hanem Veszprémben. Hungler Józsefnek a Batthyány-család levéltárából közölt adatai között 1649-ben, Pázmány Miklós veszprémi kapitány idejében többek között felbukkan Kenesey Péter neve. 1654-ben a Fehérvárról betörő törökök felégették „Kenesey Péternek is egy darab kertjét".

60 Ugyancsak a Hungler által közölt adatokban 1671ben

61 a Wesselényi féle összeesküvés miatt a Pápára kihallgatásra rendeltek között van „Nemes Kenései Péter". 1673-ban a Pápán tartott megyegyűlésen Kenései Pétert megvádolták, hogy „az egész veszprémi seregnek veszedelmére vagyon", ami ellen „protestált és törvényt is várt ellene.""

62 Végül 1674-ben a