A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Rainer Pál: A Frangepán család címerváltozatai a XIV–XVI. században

37. Frangepán Miklós (1426-1432), Frangepán János (1432-1436.), Frangepán István (1433-1437.) volt horvát-dalmát bán. (V. ö. FÜGEDI Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970. 47., 112., 135.) 38. V. ö. 24. és 36. jegyzettel. A csillagos Frangepán címer egy kései továbbélését találjuk Marc' Antonio zengi püspök és modrusi adminisztrátor püspök hivatali pecsétjén. (JACKSON i. m. 210. old. 95. ábra) Ez a pecsét egy négyeit címert mutat, amelynek 1., 4. mezó'jében kétfejű sastorzót, a 2. és 3. mezőjében pedig a csillagos Frangepán címert találjuk. A szerző nem keltezi a pecsétet. A mellékelt rajz alapján mi a XVI. sz. végéről, a XVII. század eljéről valónak tartjuk. Az 1. és 4. mező sastorzója valószínűleg a püspök családi címere lehetett. A Frangepán címer pedig mint Zeng és Modrus címere kerülhetett a pecsétre. Hasonló négyeit főpapi címerek, a családi címer és a püspöki székhely címerének kombinálásával gyakoriak voltak a Német-Római birodalomban (pl. a mainzi érsekségé stb.). 39. TAKÁTS Sándor: Abstemius (Bornemissza) Pál püspök végrendelete. Arch. Ért. 1902. 209. 40. V. ö. 3. jegyzettel. 41. WAGNER i. m. 33., THALLÓCZY-BARABÁS i. m. családfáján. 42. THALLÓCZ Y -BARABÁS i. m. családfáján. 43. WAGNER i. m. 34., NAGY i. m. IV. k. 240. 44. NAGY i. m. IV. k. 235-236. old. 3. jegyzet. A Frangepánok és a Michielik kapcsolatáról lásd még: MARGALITS i.m. I.k.3. A csillagos Frangepán címernek a velencei kódexben fennmaradttól eltérő színezésű példánya is előfordul. Eszerint: kékkel és vörössel osztott pajzs, a felső (kék) mezőben csillaggal. A csillag színére a leírás nem tér ki. (V. ö. MARGALITS i. m. II. k. 720.) 45. A növi pálos kolostort 1412-ben Frangepán Miklós alapította (WAGNER i. m. 31-32.). A címert említik: KUKULJEVIC Ivan: Über einige Beudenkmale in Ober-Croatien und Dalmatien. Mittheilungen der К. k. Centralcommission zur Erforschung und Erhaltung der Beudenkmale. Wien, 1858. 325., MARGALITS i. m.I.k. 56..GERECZEÍ. m. 1102. 46. HEYER VON ROSENFELD Carl Georg Freidrich: Der Adel des Königreichs Dalmatien. J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV. Band 3. Abteilung. Nürnberg, 1873. 44-45., 107. old. és 30., 61. táblák. BOJNICIC Ivan: Der Adel von Kroatien und Slavonien. J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch Nürnberg, 1899. 35. tábla és 480. old. 47. Az elkészült kéziraton már nem állt módomban változtatni, azonban mindenképpen szeretnék helyt adni lektorom, dr. Kubínyi András - akinek segítségét ezúton is köszönöm - néhány észrevételének: Kubinyi feltevésemmel szemben nem tartja valószínűnek, hogy a 2. címervariánst (csillagos címer) Zsigmond királytól nyerte volna a család. Érvelése a következő: 1. Bár a Frangepánok levéltára fennmaradt, nem ismerünk ilyen címeradományozó oklevelet. Jóllehet valószínűtlen, hogy éppen egy ilyen fontos okmányt nem őriztek volna meg. 2. A Frangepánok ha ,,de jure" nem is, de ,,de facto" félig-meddig független fejedelemség urai voltak. Ezért nem valószínű, hogy címert jártak volna ki maguknak, vagy adományozás esetén azt használták volna. 3. Az „új" címer voltaképpen nem új, hiszen a régi címer sisakdíszében is megtalálható a címerkép (csillag). így a csillag már része volt a XIV. sz-i címernek is. Kubinyi kiemeli, hogy korai heraldikánkban a sisakdísznek fontosabb szerepe volt. (Első címeradományaink is tulajdonképpen sisakdíszadományok.) A címerpajzs és a sisakdísz elemei együtt alkották a címert, s az alkotórészek felcserélésére - legalábbis úgy tűnik - lehetőség volt. RAINER PÁL WAPPEN VARIATIONEN DER FAMILIE FRANGEPÁN IN DEN 141 6. JAHRHUNDERTEN Die Familie Frangepán (mit dem Familiengut am Adriatischen Meer) spielte von Mitte des 12. Jahrhundert bis zum 17. eine führende Rolle in der ungarisch-kroatischen Geschichte. Wir untersuchen in unserer Arbeit den Wechsel des Wappens dieser Familie in den 14-16. Jahrhunderten. Unsere Forschung stüzte sich auf die Siegel der Familienmitglieder und auf andere Wappenabbildungen, die mit der Familie in Beziehung gestanden hatten. Der Wappenbrief der Familie ist nicht bekannt, wenn dieser überhaupt existierte, er ist verlorengegangen. Das früheste bekannte Wappen der Familie ist von 1365/ 1366. Das stellt einen Löwen dar, der eben einen fliehenden Wolf ergrifft. Der Löwe hat einen Helm auf seinem Kopf, der Helmschmuck ist ein Flügel mit einem Sechsstern. Diese Abbildung ist nicht im Wappenschild eingerahmt. Diese Variante kommt zwischen 1365 und 1428 vor. Nach 1428 hat sie keinen Spur mehr. Die Familie bekam dieses Wappen wahrscheinlich nicht als eine Schenkung des Königs, sondern das ist selbstgewählt. Gegen 1440 erscheint eine andere Variante: ein waagerecht halbierter Schild mit einem Sechsstern oben und leer unten. Der Helmschmuck ist der Wiederholung des Wappenbildes auf Flügel gesetzt. Dies vererbte sich von dem früheren Wappen. Unserer Meinung nach die Familie bekam diese Wappenvariation von König Zsigmond. (Miklós Frangepán (1426-1432) und zwei Söhnen, János (1432-1436), István (1433-1437) waren Banus von Kroatien und Dalmatien, damit Barones von König Zsigmond.) Neben der zweiten Wappenvariation (Wappen mit Stern) erscheint auch eine dritte in der Mitte des 15. Jahrhundert (erstmal in 1452), was zwei gegeneinander bäumende Löwen zeigt. Das Wappen mit Stern alleinstehend kommt letztes Mal in den 1490-er Jahren vor. Das Wappen mit Löwen funktioniert lange zusammen mit dem mit Stern. Das letzte gemeinsame Vorkommen ist von 1516 (vielleicht noch von 1527) bekannt. Danach braucht die Familie nur das Wappen mit Löwen, das kommt allein erstes Mal in 1493 vor. Es gab einen Versuch das Wappen mit Löwen und Stern zu vereinigen (in einem Schild). Den einzigen Beispiel dieses Ubergangszustandes, der heraldisch interessant ist, bewahrt das Wappen von Bernát Frangepán (1491). Dieses Wappen ist auf seinem Tabernakel zu sehen, was aus der Burg Hreljin stammt. Hier kommt der Stern auf den Schildkopf des Wappens mit Löwen. Der Ursprung des Wappens mit Löwen ist nicht geklärt. es kam wahrscheinlich durch Ehe zur Familie Frangepán. 364