A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Rainer Pál: A Frangepán család címerváltozatai a XIV–XVI. században

Könyvnyomda R. T. Hold u. 7. 180. old. szerint a Víziváros, II. ker. 3143-3144. hrsz. = Donáti utca 10. - Főherceg Albrecht út 33. - Szeder u. 2. ingatlannal, amelynek régi házszáma 696. A „Budapest Székesfőváros átnézeti térképe 1 : 5000" 1937. 33. lapja szerint a Donáti utca 10. Szeder u. 2. - Hunyadi J. út 27. (korábbi Albrecht u.) számozást viselte a kérdéses terület. (Fenti ritka helytörténeti munkák rendelkezésemre bocsájtását Szabó Sándor helytörténésznek, Bp. hálásan köszönöm.) A lelőhely tehát a Hunyadi J. u. 25. sz. háztól északra lévő, jelenleg beépítetlen - a Hunyadi J. u. 27. valószínűleg a II. világháborúban pusztult el területtel azonos. Ez a hely igen közel van a „Mátyás" - és a volt Szt. Miklós domonkos templomokhoz, amelyek környezetében az eddigi kutatás a budai sírkőfaragó műhelyt feltételezi. A sárospataki töredéket Dr. Balassa Iván múzeumigazgató 1958. körül Filler János kőfaragó és sírköves Sárospatak, Kádár Kata u. 20. sz. alatti műhelye előtt látta meg, s szállíttatta a múzeumba. Filler, aki már nem él, valószínűleg nyersanyagként szerezte valahonnan a jó márványt. (Ezt az adatot J. Dankó Katalin régésznek Sárospatak köszönöm, aki 1985. májusában levélben közölte velem kérésemre a fentieket. Dr. Kuklay Antal körömi, korábban pataki r. k. plébános szintén úgy emlékezett, hogy a sírkő egy kőfaragótól került elő.) Mindezek ismeretében feltételezzük, hogy a sírkő Budán készült. Később innen kerülhetett egyik darabja ismeretlen módon Sárospatakra. Eredetileg talán Tersattoban a család birtokán kívánták felállítani. Frangepán János testvérei közül Bertalant (fl474. márc. 22.) és Mártont (f 1479. okt. 4.), utóbbit feleségével együtt ugyanis itt temették el. (Síremléküket említi: WAGNER Carolus: Collectanea geneologico-historica illustrium Hungáriáé familiarum, guae jam interciderunt. II. Posonii, Pestini et Lipsiae, 1802. 35., NAGY Iván i.m. IV. 241., IPOLYI Arnold: A középkori szobrászat Magyarországon. Pest, 1863. 66., ENGEL-LÖVEI-VARGA i. m. 47. old. 4. jegyzet). Valószínűleg az özvegy anyagi helyzetének romlása, amelybe hűtlenségben elmarasztalt férje halála után került, magyarázza, hogy a sírkő sohasem jutott el Budáról rendeltetési helyére, a Frangepánok Adria melletti birtokára. A sírkövön Frangepán János báni címe nincs feltüntetve, így feltehetően már a bán halála után készülhetett. Frangepán János ugyanis fiúörökös nélkül, 1434ben elhalt apósának Nelipics Jánosnak birtokait (várak) nem akarta átengedni a királynak. Zsigmond erre a hűtlenségben elmarasztalt és báni tisztétől megfosztott Frangepán János ellen Thallóci Mátét küldte sereggel, aki az időközben meghalt főúr özvegyétől csakugyan elfoglalta a várakat. (V. ö. ENGEL-LÖVEI-VARGA i. m. 47. és MÄLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. 69., 129-130.) Frangepán János sírkövének felirata szerint 1436. nov. 20-án halt meg, talán Kiissza várában (v. ö. ENGEL-LÖVEI-VARGA i. m. 47.), ami az okleveles adatokkal egybevetve elfogadhatónak látszik. 1436. okt. 31-én Klisszában még birtokot adományozott szolgáinak, (THALLÓCZY-BARABÁS i. m. I. k. 273.) 1437. jan. 29-én pedig Petrovapolyán Thallóci Máté, aki Frangepán utódja lett a báni méltóságban kegyelemlevelet állított ki hatalmaskodások és hűtlenség miatt elmarasztalt elődjének özvegye és fia számára (u. o. 274-276.). Fennmaradt ugyan a velencei államtanácsnak egy 1436. dec. 19-ről keltezett oklevele, amelyben Zsigmond királynál való közbenjárást ígért a kegyvesztett Frangepán Jánosnak (u. o. 274.). Figyelembevéve azonban az akkori hírközlés sebességét, elképzelhető, hogy december 19-én még nem tudták Velencében, hogy a főúr november 20-án meghalt. 21. THALLÓCZY-BARABÁS i. m. II. k. XIV. old. szintén az 1442. febr. 16-i pecsétet (v. ö. 11. jegyzet) említi, mint a csillagos címer első előfordulását. 22. A Magyar Kir. Orsz. Levéltár Diplomatikai Osztályában őrzött pecsétek mutatója. Bp. 1889. 11., képpel. (Dl. 34.026.) 23. BTM 64.897. (Dl. 33.624.), THALLÓCZY-BARABÁS i. m.II. k. XIV. old. 4. jegyzet. 24. THALLÓCZY-BARABÁS i. m. II. k. XIV. old. 4. jegyzet. Talán még a horvát főuraknak a cetini országgyűlésén kelt és I. Ferdinándot királyukká választó oklevelén (1527. jan.) is együtt szerepel a kétféle Frangepán címer. (V. ö.: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XXI. k. Horváth-Szlavónország Bp., 1901. 63-64. old., 65. old. képén jobbról a 2. pecsét. Ábrázolása a rajzon igen nehezen vehető csak ki.) 25. ВЕКЕ László: Sodronyzománcos ötvösművek. MTA. Művészettörténeti Kutató Csoport. Bp., 1980. 112114. részletes irodalomjegyzékkel, 120. kép. 26. A kelyhen lévő címerek rajza megtalálható: CSERGHEÖ Géza: Családi czimerek régi hazai ötvösműveken. Arch.Ért. 1888. 133. oldalon 5-6-7-8. ábrák. 27. FRAKNÓI Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. II., Bp., 1902. 76-77. és 219-225. old. FÜGEDI Erik: A XV. századi magyar püspökök. Történelmi Szemle (1965) 478. 28. SCHALLABURG' 82. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Wien, 1982. 387. old. Nr. 354., 389. old. képe, Mátyás király és a magyarországi reneszánsz 1458-1541. A Magyar Nemzeti Galériában tartott kiállítás (1983. február 24. - június 26.) katalógusa. 67. old. 566., 110. old. 19. kép, BALOGH Jolán: Mátyás király és a művészet. Bp. 1985. 210-211. 244. old. és 78-79. képek. 29. BTM 64.968. (Dl. 34.420.) 30. SCHÖNHERR i. m. 308. old. 108. kép. 31. BTM 64.720. (Dl. 22.154), NAGYBÁKAY Péter: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. 1978. 114. 32. IPOLYI i. m. 68., T. G. JACKSON: Dalmatia the Quarnero and Istria. III. Oxford, 1887. 131., 169. old. és 170. old. 92. ábra (az 1439-es keltezés téves!), Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerk.: SZIKLAY János és BOROVSZKY Samu. Bp., é. n. 335., 339. old. képe., GERECZE Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. In: Magyarország műemlékei I. Szerk.: FORSTER Gyula. Bp., 1906. 1110., ENGEL-LÖ VEI-VARGA i. m. 47. old. 4. jegyzet. 33. CSERGHEÖ Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone II. J. SIEBMACHER's grosses und allgemeines Wappenbuch. Heft. 8-14. Nürnberg, 1887-1888. 180., 144. tábla képe (itt összecserélve a Fratricsevics címerrel!). 34. NAGY Iván i. m. IV. 237. old. képe, 238. old. 3. jegyzet, 245. old. 2. jegyzet, MARGALITS i. m. II. k. 662. 35. THALLÓCZY Lajos: Az „iüyr" czimergyüj reménye*.. Turul. 1888. 105., JANC Zagorka: An unkown roll of arms of the family Ohmucevic. Musée des arts décoratifs recueil de travaux. 8. 1962. Beograd, 73. 36. V. ö. 24. jegyzet. 363