A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

Mint minden építmény, természetesen a keszthelyi vár is időnként romladozni kezdett, és javításra szorult. 1648-ban a vár teteje, meg az ablakok és ajtók romladoztak. Ezt Sárkány János jelentette Batthyány I. Ádámnak, és zsindel s deszka megküldését sürgette, mert féltette a bolthajtást, „hogy az sok eső miatt megh erőtlenedik".

309 Kanizsa török kézre kerülése után a zalai végvárak együttese állt helyt az ellenséggel szemben; most e védelmi vonal feladata volt a Dunántúlon a Zalavölgyet, szóval a Karinthiába és Stájerországba, illetőleg a Bécs felé vezető útvonalakat elzárni. Az 1630as években a győri főkapitányságban - Győr, Tata, Pápa, Csesznek, Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Szigliget és Keszthely váraiban - 1075 lovas és 1350 gyalogos katona (összesen 2425 katona) szolgált királyi zsoldon. A Balatontól a Dráváig terjedő ún. Kanizsával szembeni végvidéken (összesen 16 erősségben) pedig 883 lovas és 1220 gyalogos katona (összesen 2103 ember) szolgált királyi zsoldon.

310 Egy-egy vár a maga kis létszámú katonaságával nemigen kezdhetett önálló akciót, de több vár népeinek együttműködése, ügyes lesvetéssel, sikeres erőpróbát eredményezhetett.

311 A végvárak biztonságát szolgálta a hírlövés intézménye, ami azt jelentette, hogy a végvárak katonasága tartozott az ellenség mozdulatait figyelemmel kísérni, és ha valamelyik végvár felé ellenség közeledett, vagy ha ez a végvár mellett valahova elhaladt, akkor ezt ágyúlövéssel a szomszédos végváraknak jelezni tartozott. A hírszerzés veszélyes szolgálatát a hírmondó polgárok, a hivatásos és fizetett kémek, a felderítők és a hadifoglyok végezték. 1655. február 13-án írja Pethő László Kiskomáromból Ányos Péter kapornaki kapitánynak, hogy Kanizsán a török éjjel nappal patkoltat, „Keszthelre szándékoznak", de nem tudni még biztosan, hogy mit akarnak, értesítsd tehát Batthyányi, és ,jó volna, ha őnagysága hadát ki szállítaná véghelyre, az honnénd rá érkeznének, ha Keszthel alá mennének is".

312 1655. július 22-én Túrós Miklós Batthyány I. Ádámmal tudatta, hogy Kanizsáról a rabok üzenték: a törökök a „türgyei hostátot akarják föl verni, de az ü szándékokat nem tudgya egyébb az Istennél és magoknál, én mindazon által megírtam minden felé az végekben, mind Kezthelre, Szalavárra, Szentgyörgyvárra, Szentgrótra, hogy vigyázásban legyenek".

3 ! 3 A keszthelyi őrség leginkább a szomszéd várak: Szigliget, Csobánc, Sümeg, Szentgrót, Zalavár és Szentgyörgyvár vitézlő népével együtt vett részt a portyákban, kisebb-nagyobb csatározásokban. Bessenyei István kiskomáromi kapitány 1638 áprilisában Batthyány I. Ádám útján Szentgrótról, Keszthelyről és Körmendről kért 100 lovasnyi segítséget.

314 A keszthelyi vár katonái 1639 november elején a szentgrótiakkal és a sümegiekkel indultak Kanizsa alá Batthyány I. Ádám seregében. 1641-ben a szigligetiekkel és a sümegiekkel, s a környező végvárak népeivel vettek részt egy sikeres portyán.

315 A Zalaságban ekkor biztonságról beszélni nem lehetett, örökös készenlétben kellett kémlelni a látóhatárt, mikor tűnnek fel a messzeségben a portyázva pusztító török hadak. Sárkány Miklós keszthelyi kapitány 1641-ben Batthyány I. Ádámtól parancsot kapott, hogy az átkelőhelyeket őriztesse, és jó vigyázassál legyen. Sárkány jelentette is Batthyánynak, hogy „mindenüvé, mind Edericzi kelőre, Györkire, Fenékire és itt a mi tájunkon is mind vigyáztatok erőssen, minden kelőre tiz tiz hajdút küldvén egy-egy tizedessel".

316 Ez tehát összesen 33 ember, és ebben az időben Keszthely helyőrsége papírforma szerint 25 lovas és 100 gyalogos lett volna. Ha tehát még teljes lett volna is a létszám, az átkelőhelyeknek éjjel-nappali őrzése nagy terhet rótt a katonaságra. Bessenyei István kiskomáromi kapitány írja 1644 hamvazószerdáján Batthyány I. Ádámnak: „Azért Nagyságodnak azt Írhatom, hogy az egész végbeli törökök felgyülekezvén, ki mondja két ezernek, s ki mondja háromnak, Keszthelyt akarták megrablani és által bocsátottak az jégen valahány lovast kémlődni, azok meglátták, hogy az vitézeknek feles tűzök vagyon ott Keszthely előtt, visszamenvén megmondták az dandárnak, hogy Keszthelen sok gyűlt nép vagyon, így nem mertének reájok menni, hanem visszatértének".

317 1648-ban az egerszegiek vezetésével szentgrótiak, kapornakiak, zalaváriak, szentgyörgyváriak, sümegiek és devecseriek lepték meg a törököket.

318 1649-ben ismét Batthyány seregében talárjuk a keszthelyieket. Ekkor Török István zalavári kapitány gyűjtötte a végházak katonaságát; a lovasokat Szentgrótra, a gyalogosokat Keszthelyre, onnan pedig Zalaváron át Egeraracsára, ahova Batthyányi várták. 9 1650. február 2-án arról értesülünk, hogy Bakács Sándor kapitány tönkreverte a balatonhidvégi török sereget. A törökök — valószínűleg ennek a vereségnek a megtorlására — még abban az évben nagyobb sereget vontak össze, és húsz zászlónyi gyalogsággal, és tíz zászlónyi lovassággal megtámadták Keszthelyt. A keszthelyiek háromszor verték vissza a törökök rohamát, a negyedik rohamnál azonban az ellenség benyomult a városba, és kirabolta, felgyújtotta azt, de a várat nem merte megtámadni.

320 Túros Miklós komáromi hadnagy 1651. november 23-án jelentette Batthyány I. Ádámnak, hogy a keszthelyi katonák, és a komáriak éjjel Lak (ma öreglak Somogyban) alá mentek, s levágták „az sorompót", és innen marhákat vittek el.

321 Kiskomárból 1654. október 8-án Pethő László azt írta Batthyány I. Ádámnak, hogy „vagy a Szent Goroti Hostátot, vagy az Keszteli szőllő hegyeket meg akarják ütni az törökök".

322 1656. november 15-én pedig Kapornakról azt jelentette Ányos Péter Batthyánynak, hogy a törökök a „Kesteli hostátot akarták elrablani".

323 A Balaton déli partján a törökök rendelkeztek hadi célokra szolgáló vízi járművekkel. A zalai part sok 277