A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

1877, 23) Klösz-féle fényképfelvételen már keverednek egymással: MNM LVI. t. 42 = 5,1852, 19,LVI. t. 43 = 1852,18; LVI. t. 44 = 233,1871,1; LVI. t. 45 = 5,1852,20. Majd miután Rómer (és ismét nem Hampel!) 1877-ben megvásárolja a Nemzeti Múzeum ötödik arany-korongját is, a keveredés, kivált nem sokkal Rómer távozása után, teljessé válik. Pulszky Ferenc rajzos tábláin, amelyek először s utoljára közlik együtt a Nemzeti Múzeum öt aranykorongját a sorrend a következő (Pulszky 1883, 21. kép, 1884, XXXIV. t, 1897, XXIX. t.) : 1 = 5,1852,18; 2 = 5,1852,19; 3 • 233,1871,1; 4 = 80, 1877,1; 5 = 5,1852,20, - vagyis az 1852. évi Jankó-' vich-korongok „beolvadtak" az öt korong közé. (Az 1884. évi német monográfia tábláján a korongok ugyan másként vannak összeállítva, de számozásuk ugyanaz, felcserélte viszont az 1. és 5. számú korongok átmérőjét, uo 92). Ugyanezt tapasztaljuk az 1884. évi Ötvösmű-kiállítás katalógusában is: 1 = 5,1852,18; 2-3= 233,1871,1 - 80,1877,1; 4 = 5,1852,20; 5 = 5,1852,19. - bár érdemes megjegyezni, hogy a 2—3. tétel összevonása ezúttal arról a finom stílusérzékről tanúskodik, amely a két Pulszky által írott szakaszra a továbbiakban is jellemző (ÖM11). Csakhogy a fentieket először jelen alkalommal sikerült az eredeti leltári számok segítségével bemutatnunk, a leltári számok ugyanis az 1880-as évek nagy kiállítási lázában jórészt eltűntek a korongokról. A következő évtizedek során oly annyira azonosíthatatlanná váltak, hogy a 80,1877,1 korongot leszámítva, amelyet a leltári bejegyzés mellett szereplő jó rajz segítségével 1958-ban(!) sikerült azonosítani, a többi négyet a közelmúlt nagy rendcsinálásakor magyarországi ismeretlen lelőhelyű leletként újra kellett leltározni: 5,1852,18 = 68,24,127; 5,1852,19 = 68,24,125; 5,1852,20 = 68,24,126; 233,1871,1 = 68,24,128. — Ennél mi sem bizonyítja jobban az akkori helyzet reménytelenségét. Mint arról alább még részletesen szó lesz, a Nemzeti Múzeum korongjai Hampel József tevékenysége következtében váltak látszólag reménytelenül azonosíthatatlanná. Hampel ugyanis az alább részletezendő súlyos tévedése következtében azt hitte s hirdette, hogy a Nemzeti Múzeum korongjai közül 3 db a szlavóniai Csepin/Cepinből származik. Munkáiban a 3 db csepini korong kapcsán a „MNM LVI. t. 43-45" számot viselő rejtélyes tételre hivatkozik, amely nem más, mint a fentebb már bemutatott 1876. évi Klösz-féle fotótábla. A nemrég előbukkant Klösz-album fényképét ez alkalommal használjuk először, segítségével végre sikerült tisztázni, mire hivatkozott Hampel A tévedés nyilvánvaló, a hivatkozott számokból kettő Jankovich-féle korong (RN 5,1852, 18 és 20), a harmadik pedig a Ráth György-féle korong (RN 233,1871, 1), a hármat együttvéve Hampel hamis, nem létező (ld alább) lelőhellyel azonosította (Hampel 1886, 67, 1892, 21). Ezzel a hamis nyommal kereken száz évig meggátolta, hogy a korongokat valódi leltári számaikkal és lelőkörülményeikkel azonosítani lehessen, „Csepin" vagy „Eszék környéke" lelőhellyel ugyanis semmiféle aranykorong nem szerepelt a Régiségtári Naplókban. Ám őskor kutatásunk, pontosan úgy, mint népvándorláskori régészetünk (v. ö. Bóna 1984, 81—134) száz évig úgy vélte, hogy Hampel még , jobban tudta". A Klösz-fotón szereplő négy korongból egyedül az LVI. t. 42. számút (= Hampel 1886-1886/2, XLVII. t. 1) tartotta Hampel Hongrie/Magyarország lelőhelyű ismeretlen eredetűnek, ez a Jankovich-féle RN 5, 1852.18. = Pulszky 1. korong. Csakhogy ez is vaskos tévedés, mivel az LVI. 42. fényképtábla számon valójában a Jankovich 5,1852,19 = Pulszky 2. korong szerepel s nem a Hampeltől is közölt Pulszky 1, korong, így azután a Jankovich 5,1852,18. kétszer fordul elő Hampelnél, egyszer Magyarország, másszor pedig Csepin lelőhellyel. A Jankovich-gyűjteményről azonban a korongok kapcsán Hampel müveiben nem esik szó. Ahhoz képest, hogy Hampelből indult ki, viszonylag pozitív volt rézkori aranyleleteink első komoly rendezőjének, Patay Pálnak az állásfoglalása. Sacken dolgozatát félreértve úgy vélte ugyanis, hogy Hampel Csepin = Eszék/Osijek lelőhelyű 3 db korongját annakidején a bécsi Antikenkabinet vásárolta meg. így azután Pulszky öt korongját magyarországi ismeretlen lelőhelyű leletként veszi számba, s hármat közülük fényképen is közöl: Pulszky 5 = Patay XIX. t. 3 [ = RN 5,1852,20], Pulszky 4 = Patay XIX. t. 4 [ = RN 80, 1877, 1], Pulszky 2 = Patay XIX. t. 5 [ =RN 5,1852,19] (Patay 1958). Egy évvel később meglepő felfedezésnek lehetünk tanúi. Fettich Nándor az aranykorongok tartalmi szimbolikájának szentelt tanulmányában kitűnő stílusérzékkel kiválasztja Pulszky öt korongjából az 1, 2, 5. számúakat s fényképen együtt közli őket. Ezzel, anélkül, hogy tudatában lett volna, vagy bármiféle adatnak utánanézett volna, sikeresen helyreállított egy leletegyüttest: a három 1852. évi Jankovich-korongét (Fettich 1959, 124, III. t. 13.). Ez azonban egyrészt csak jó régész ösztön volt, másrészt a tárgyalt témába ez a három korong illett bele. Fettich-hez képest jelentős visszalépés volt az 1976. évi azonosítási kísérlet. Makkay János akkor még nem tudott a Jankovich-féle korongok létezéséről, Hampel „adata" nyomán a „csepini/ Cepini" három korongot igyekezett azonosítani. Szerinte (Makkay 191 в. 286. 234. j.) a Magyar Nemzeti Múzeum „cepini-csepini" korongjai a következők: „Pulszky 3 = Patay XIX. t. 4." [ = 233,1871,1] „Pulszky 2 = Patay XIX. t. 5" [ = 5,1852,19] „Pulszky 5 = Patay XIX. t. 3" [ = 5,1852,20] Ez egyrészt nem azonos Hampel 1886. évi fentebb ismertetett „Csepinjével" (ott - láttuk - az 5,1852, 26