A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

renccel, Choron Jánossal és Salm Eck győri főkapitány segítségével kétheti ostrom után visszafoglalta Hegyesdet. Hegyesd visszavételét a Balaton-melléki hódoltságra nézve rendkívül fontos haditénynek tekinthetjük. Salm gróf a visszafoglalt hegyesdi várat felgyújtatta, falait pedig leromboltatta.

6 s A török uralom Veszprém és Zala megyei terjeszkedése után nemcsak Zala megye keleti részén, hanem az Alsó-Zalamellék vidékén is megvetette lábát. Már az 1560-as évek közepén rendezett török bírósági kerület (náhie) működött Zalavár és Kanizsa között. Hozzájuk tartozott Kolon, Malonya, Galambok, Újlak és Karos.

66 A hódoltság fokozatos terjedését mutatja a hódolt és hódolatlan porták közti arány is. Amíg 1549-ben Zala megyében 5200 hódolatlan porta mellett csak 126 hódolt portát (2,4 százalékot) találunk, addig 1564-ben a 2792 hódolatlan porta mellett a hódolt porták száma már 678, vagyis az összes portaszám 24,2 százaléka.

67 A török hódoltság hullámai a Somogyságban Szigetvárt verdesték. De amíg Sziget magyar kézen volt, a török Somogy megyét magáénak nem tekinthette.

68 Az 1566. évi török hadjárat hadászati célkitűzése a Bécs elleni támadás feltételeinek biztosítása mellett Nyugat-Magyarország elfoglalása volt. Arszlán budai pasa 1566. június 6-án Palotát kezdte ostromolni, de Thury György megvédelmezte a várat. Salm Eck győri főkapitány megindult Palota felmentésére. Arszlán pasa a királyi sereg közeledésének hírére eltakarodott Palota alól. Salm most Thuryval együtt Veszprém alá ment, s rövid ostrom után 1566. június 30-án visszafoglalta. A vár visszaszerzése —14 évi megszállás után — a török ellen vívott harcok jelentős eseménye, negyedszázadra újból magyar végvárrá tette Veszprémet.

69 Zrínyi Miklós mintegy 2500 magyar és horvát katonával mindaddig feltartóztatta az ellenség rohamait, amíg a gyújtólövedékek lángba nem borították Szigetvárt. 1566. szeptember 6-án aztán elérkezett a vár védelmének világraszólóan hősies végmozzanata. Az égő várból Zrínyi vezetésével páncél nélkül, csupasz karddal rohantak ki az ellenség közé a biztos halálba. A királyi sereg tétlenül vesztegelt Győr alatt, míg Szigetvár hősi harcát vívta, aztán pedig dolgavégezetlenül szétoszlott.

70 Szigetvár eleste után elveszett egész Somogy megye.

71 A martalóc törökök feljöttek a Balaton déli szegélyéig, és a zalai végekig.

72 Az 1560-as években már a Kéthely—Komár—Babócsa—Vízvár—Zákány vonalán álltak. De Kiskomárban nem maradt meg a török, úgy látszik, nem érezte magát biztonságban e túlságosan előretolt helyen. Kiskomáromot helyreállították, őrséget helyeztek bele, s ezután — Zalavárral együtt - igazi végbeli élet vette itt kezdetét.

73 Az 1566-os esztendőt nemcsak azért tekinthetjük az 1541-től 1566-ig terjedő szakasz határmesgyéjének, mert Szulejmán szultán utolsó nagy hadjárata közelebb hozta a török veszélyt, hanem azért is, mert Veszprém visszavétele (1566) után az eddig keleti irányból indított török támadások iránya a Balaton-felvidékről délre tolódott át. Az 1568. évi drinápolyi békepaktum ugyan negyed századra lezárta a nagy török katonai hódításokat, de a végvidéken — beleértve a Balaton vidékét is - tovább tartott a „kisháború". A Szigetvár eleste után ismételten megújított országos békekötéseket mindinkább beárnyékolták a végbeli török és magyar vitézek apróbb támadásai, sarcolásai és baj vívásai. Most már elsősorban Kanizsa vált a Dunántúl déli részének oltalmazójává.

74 Szigetvár, Palota és a Balaton-vidék vitézei az 1550-es években még az isztambul-budai hadiút mentén szoktak lest vetni a fel és alá vonuló törököknek.

7 5 A harcok ezután már nem Szigetvár előterében, Pécs körül, hanem Szigetvár-Kanizsa közt Somogyban és Belső-Zalában lángoltak fel.

76 A törökök 1567-ban Kapornakot, és az apátság birtokait is elpusztították. Ezt követően a Zala megyei ítélőszéket áttették Egerszegre.

77 Mivel a zalavári és kapornaki konventek teljesen elpusztultak, a rendek 1575-ben úgy határoztak, hogy addig is, míg a két konvent helyreáll, a hiteleshely teendőivel a vasvári káptalant bízzák meg.

78 Sorra égtek a somogyi palánkok is. Magyar Bálintnak 1573-ban bekövetkezett halála után két évvel jelentették, hogy „Fonyódot megvették, az benne valókat mind levágták, testüket megégették."

79 A megmaradt lakosság valószínűleg a berekben vészelte át e nehéz időket.

8 Veszprém eleste (1552. június 1.) után a KözépDunántúlon is egyre sürgetőbb feladattá vált, hogy a végvárvonal kiépítésével és megerősítésével igyekezzenek gátat vetni a török terjeszkedésének.

8 * Az ország belsejében található apró magánvárak a tüzérség fejlődésével általában használhatatlanná, elavultakká váltak az új török védelmi vonal ellenében, mert nagyobb számú hadinép — különösen a lovasság befogadására és tartására szűknek bizonyultak.

82 Ezért a király és a rendek többszór kimondották az ország belsejében levő „haszontalan" magánvárak leromboltatását,

8 3 Nem sokkal Veszprém eleste után szakértők vizsgálták meg a leveldi, cseszneki és vázsonyi erősségeket, hogy érdemes-e azokat kijavítani. A szakértői vélemény alapján mind a három várat alapjaiban kellett volna lerombolni. De kiderült, hogy az ilyen kis erődöknek is megvan a hasznuk. Ezért Miksa főherceg nem fogadta el a szakértők javaslatát, hanem Csesznek és Vázsony várában 50-50 gyalogos és 1020 lovas tartását rendelte el.

84 A magyar kamara 1578. január 10-én azt javasolta Rudolf királynak, hogy Tihany várát vagy le kell rontani, vagy meg kell erősíteni. Ha lebontják, a török ezt az alkalmas helyet a Balaton jegén át azonnal elfoglalja, s onnan hatalmába keríti a Balaton innenső, zalai partvidékét, és a szomszéd várakat, Veszprémet, Vázsonyt, Szigligetet, Csobáncot, Tátikát és Süme264