A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

Egyelőre tartózkodni kell még ezeknek az adatoknak az értékelésétől, ez csak az összeírás feldolgozása végén tehető meg. A parasztbirtok differenciálódása, a jobbágytelek osztódása nem egyforma módon ment végbe az egyes uradalmakban. A történetírásunkban a középkor végére érvényesnek tartott tétel, hogy a féltelek volt a középkor végén általános az országban — azaz egy egész telekre két jobbágygazdaság esett —

5 2 az egész összeírt Garai vagyont tekintve megközelítőleg szintén kimutatható. Csak a lakott telkeket tekintve egy jobbágygazdaságra 0,59 telek esett, és egy telken 1,7 jobbágy élt. Csakhogy nagyon jelentős eltérések mutathatók ki az egyes uradalmaknál. A két, viszonylag kisebb pozsegai és sarádi uradalomnál a legnagyobb a telekaprózódás: mindkettőnél az átlagos jobbágygazdaság 0,31 telek nagyságú, azaz egy telekre 3,23 jobbágy jut. Féltelkes átlag alatt van a két nagy nyugatmagyarországi uradalom is. Cseszneken a telekátlag 0,36 és egy telekre 2,78 jobbágy jut, a somlói uradalomnál a két szám 0,44 és 2,25. A két legnépesebb uradalomnál, a Gara-szentlőrincin és a siklósin már más a kép. Az előbbinél 0,71, az utóbbinál 0,61 a telekátlag. (Egy telekre esik az előbbinél 1,71, az utóbbira 1,63 jobbágy.) Mint látjuk, a telekosztódás és a pusztásodás nincs egymással kapcsolatban. Igaz, hogy a cseszneki uradalomban a legkisebb a pusztásodás aránya és ott viszonylag jelentős a telekosztódás is, viszont a sarádi uradalom telkeinek 77,8%-a állt pusztán, mégis magas volt a töredéktelkek aránya. Míg a két nyugati uradalomban csak fél- és negyedtelkes jobbágyok éltek - legalábbis az összeírás szerint hivatalosan addig másutt olykor jelentős az egytelkes jobbágyok száma — a Valkó, Bács és Csongrád megyei falvaknál a jobbágyok több mint fele egész telken gazdálkodott, és a siklósi uradalomban is a gazdaságok 40,1%-a egytelkes. Tovább bonyolítja a helyzetet a teleknagyság, azaz az egész jobbágy telekhez (Ül. töredékeihez) járuló külsőség, azaz az a terület, amelyből a jobbágynak meg kellett élnie és fizetnie az államnak, az egyháznak és a földesúrnak a nekik járó járadékot. A jobbágytelek tartozékrendszere nagyon változó volt. Maksay Ferenc pl. arra mutat rá, hogy az egész telekhez 10 és 40 hold közötti szántóterület tartozott, ez alatt, ül. e felett csak ritkán találunk szántóföldet.

5 3 Szabó István posthumus könyvében többnyire 20— 30 holdban határozza meg az egész telekhez tartozó szántóföldet.

54 Nos, 1478-as összeírásunk ehhez is szolgáltat adalékokat. Ezt már Maksay is felismerte, őneki azonban csak az tűnt fel, hogy a gazdag földű Bácsban regisztrálták a telkekhez tartozó legnagyobb szántókat, és az erdős-hegyes Baranyában a legkisebbeket.

55 Ez a megfigyelés lényegében helyes is azzal a korrekcióval, hogy a siklósi uradalomban általában valóban alacsonyak a telkek szántóföldtartozékai, sőt olyan falvak is vannak, ahol nem is írtak össze szántót, mégis a Valkó megyei falvaknál több a törpe telek. Az összeírás legjobban felhasználható anyagát a Vas—Veszprém megyei somlói uradalom adja meg. Itt ugyanis falvanként pontosan megadják, hogy a faluban leginkább elterjedt telekmérethez — legyen az lakott, vagy puszta — hány szokásos hold szántó, erdő, Ül. hány kaszaalja rét tartozik. A tartozékot Nagyságnál - ahol csak negyedtelkeket írtak össze — negyedtelekhez, másutt mindenütt féltelekhez mérték. (Kivétel Táskánd, Hosszúfalu, Varsány, Jánosháza és Szentpéterháza, ahol nem teszik ki a „fél" jelzőt, de ezeknél is a faluban általánosan féltelek voltak a mérték: egésztelek esetén pl. Hosszúfaluban túl kisméretű szántóföld jönne ki.) A legkisebb féltelekre eső szántó Gecsényben és Hosszúfaluban volt: 10 szokásos hold, de az itt egy tömbben levő öt faluban (az említett kettőn kívül Vámospereszlegen, Táskándon és Szentoldorban is csak Táskándon éri el a szántó a 15 szokásos holdat. E szerint az öt faluban egy egész telekre 5,5-8,5 ha, Ül. 9,5—15 kat. hold szántó esett. A népes Nagyság faluban viszont egy negyedtelekhez járt 15 szokásos hold szántó, tehát több mint az öt falu féltelek átlaga, annak ellenére, hogy itt 72 egyenként négy szokásos holdnyi szőlő is volt — telki tartozékon kívül — a határban. Varsány on, Gálosházán és Jánosházán már 28—31 szokásos hold a féltelek szántó tartozéka, ami 15,5— 17,5 ha, Ül. 27,5-30 kat. hold területet ad meg egész telkenként, ugyanannyit, mint amennyi Nagyságon jön ki egész telekre. A negyedik ideeső faluban, Szentpéterházán viszont Vámospereszleggel egyező féltelek nagyságot kapunk. A két telekméret közé esik Keresztúr és Dóba, 20, Ül. 21 szokásos holdas féltelkenkénti szántótartozékkal, itt az egész telek 11-12 ha, ül. 19,5-20,5 kat. hold szántóval rendelkezett. A hasonlóképp Veszprém megyei Torna inkább a vámospereszlegi telektípushoz hasonlít a maga 16 szokásos holdas féltelki átlagával (egész telek: 9 ha, ül. 15,5 kat. hold.) Teljesen kirí a sorból a Veszprém megyei Berzseny: itt egy féltelekhez 45 szokásos hold szántót adtak. Ez egész telek esetén kereken 25 ha, ül. 44 kat. hold. Sőt, ezenfelül 6 kaszaalja rétet és 1 szokásos hold erdő is járt a féltelekhez. (A két másik Veszprém megyei faluban, Tornán és Dobán is járt erdő a fél telkekhez. A réttartozék — ha egyáltalán volt — 0,5—3,5 kaszaalja közt váltakozott az uradalom többi falvában.) Ezek szerint ugyanabban az uradalomban a látszólag kirívóan magas szántótartozékú Berzsenyt leszámítva két eltérő nagyságú egésztelek nagyságot találunk, valamint a kettő közt foglal helyet Keresztúr és Dóba. Ez azért érdekes, mert Nagyság kivételével valamennyi lakott telken csak féltelkes gazdát írtak össze, Nagyságon — mint említettük — csak negyedtelkest. Mivel a vámospereszlegi telektípus kb. a fele a gálosházai-nagysági típusnak, a nagysági negyedtelkesek lényegében a vámospereszlegi féltelkesekkel azonos nagyságú szántót műveltek. 205