A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

is találtunk az uradalomban. A garai uradalmat egy fából épült castellumból igazgatták, de volt az ehhez az uradalomhoz tartozó Vicsadal mezővárosban is egy kastély. Csörögön is castellumot említ az összeírás, noha mind előtte, mind utána a források ott várat említenek.

45 Talán az itteni vár inkább jelentéktelenebbnek tűnt az összeíróknak. Sárádon nem említ az összeírás castellumot, noha a következő, 1479-es évben már szerepel. Itt valószínűleg a „békétlen időkben" pusztulhatott el, amely óta pl. Csenén nem tartanak a templomban istentiszteletet. Talán éppen újjáépítés alatt lehetett. Volt még néhány nemesi kúria (locus nobilitaris), sessio.) A Valkó megyei Ozorjáson ez már pusztán állt, a közepén egy romos toronnyal, két bolthajtással (azaz szinttel.) Puszta volt néhai Garai János kisújlaki (Valkó m.) lakóhelye is. Valószínűleg Garai II. Miklós nádor 1428-ban meghalt testvéréről van szó.

46 Néhai Horváti János horváti (Valkó m.) telke úgy látszik, hogy nem volt puszta. Talán innen igazgatták a Horváti-lázadás után elkobzott és 1387-ben a Garaiaknak adott Horváti-birtokokat.

47 Érdekes, hogy a tudatban milyen hosszú ideig fennmaradt a régi lakó és birtokos! Siklóson a váron kívül több földesúri épület is állott: egy majorság, egy fürdőház, és a falakon kívül két nemesi kúria, az egyiket néhai Sági Szilveszter építtette, a másikat Garai Jób hordótárolás céljából. Történetírásunk már régen rámutatott arra, hogy ebben az időben még viszonylag ritka a földesúri saját kezelésű gazdaság: a majorság, a birtokos elsősorban jobbágyai pénz- és terményjáradékából élt meg.

48 Ezt tökéletesen alátámasztja összeírásunk. Nem számítjuk most ide az erdőket. Még látni fogjuk, hogy egyes falvakban a jobbágytelkekhez erdőrészlet is tartozott, más esetben a jobbágy közösség feltehetően élvezte a faizási jogot

49

, ettől függetlenül az erdők nagy része a földesúr használatában volt, vagy ő is használta. Az erdők hatalmas kiterjedése (az öszszesnek 44%-a, egyes uradalmakban több, pl. a Somlyóiban 78%) kétségkívül jelentős jövedelmet biztosított az úrnak. Majorsági szántóföld és rét csak a három dunántúli uradalomban, a somlóiban, a csesznekiben és a siklósiban volt. Somló uradalmában Nagyság faluban (Alsóság, ma Celldömölk része) volt az uradalom nem túl nagy majorsága: 420 szokásos hold szántó és 150 kaszás rét: azaz 118 hektár szántó — és ha a kaszaalját a szokásos holddal azonosítjuk - 42 hektár rét. Ezen kívül Jánosházán, Keresztúron, Berzsenyben és Dobán találunk összesen 117 kaszaalja rétet. (33 ha.) Földesúri kezelésben volt tehát a somlói uradalomban a szántók 3,8 és a rétek 13,1%-a. A nagysági majorság birtokosváltozás után is fennmaradt. A somlói uradalom húsz évvel később felvett leltára szerint 1498-ban a nagy sági majorságban találtak többek közt 22 szántó ökröt, 17 tehenet, 20 három évnél fiatalabb borjút, 23 disznót és 37 malacot, két szekeret, öt ekét, három eketaligát és három ekevast hozzávalókkal stb.

50 A viszonylag jó állat- és munkaeszközellátottság alapján valószínűleg csak részben kell robotmunkára, és inkább bérmunkára lehet következtetni. A cseszneki uradalomban össze sem lehet hasonlítani a majorsági gazdálkodást a somlóvárival. Szántót csak Nagyrédén és Vámhegyen találunk, összesen 34 királyi hold, azaz 29 ha terjedelemben. Rétek voltak Nagyrédén, Oszlopon és Szentkirályon, együttvéve 28 kaszaalja nagyságban (24 ha.) Az uradalom szántóinak mindössze 0,7, rétjeinek 2,4%-át műveltette meg közvetlenül a földesúr. A Valkó megyei uradalmakban csak Gozpodyncz prédiumban találunk majorsági földet: 24 királyi hold szőlőt. (20 ha.) Ez volt különben az egyetlen földesúri kezelésű szőlő a Garai-birtokon. A helység neve is arra utal, hogy eredetileg is földesúri gazdálkodás folyt itt. Ez a szőlő különben a Valkó megyei uradalmakban levő szőlők mindössze 3,75%-a volt. A siklósi uradalomban megint több a majorsági föld. A legnagyobb majorságot Siklóson találjuk 160 királyi hold szántóval (135 ha.) és 33 kaszaalja réttel (28 ha.) Ezen kívül három faluban - Sulos, Bejke és Szerdahely — találunk összesen 150 kaszaarja (126 ha) rétet. Az összes itteni szántók 1,9, a rétek 6%-a volt földesúri művelés alatt. Végeredményben az összes összeírt Garai szántóföldek 0,8, rétjeinek pedig 4,6%-át művelték meg a földesúr számára. A tanulság ebből a következő. Rétre több szüksége volt a földesúrnak, mint szántóra: úgy látszik, hogy a lótartás nagyobb szénagazdálkodást tett szükségessé, mint amennyit a jobbágyok járadékából szerezhettek be. Feltűnő továbbá, hogy a legnyugatibb, somlóvári uradalomban a legnagyobb arányú a majorsági föld, még akkor is, ha önmagában ez sem magas. A jobbágygazdaságok száma és megoszlása. Pusztásodás. A továbbiakban a jobbágynépességgel foglalkozunk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az összeírásból kapható — és már Szabó István által is részben felhasznált — statisztikai adatok bizonyos vonatkozásban a Szécsi-nyolcad adatai alapján módosítandók, máskor pedig jobban értelmezhetők. Természetesen a látszólag nagyon pontos, és jogilag a valóságnak is megfelelő összeírásból indulhatunk csak ki. Az összeírás adatait táblázatban összesítettük, elsősorban erre utalok, az alábbiakban a táblázat adatainak csak a lényegét ismertetem. (1. tábla a—c.) Feltűnik először a szakirodalomból már közismert pusztásodás. Nem számítva be a sarádi 11 „incolát"

5 x az egész uradalomkomplexusban 4671 jobbágygazdaság volt, amelynek 59,1%-a, 2761 állt pusztán. Ez a 4671 jobbágy eredetileg kereken 3005 egész telket művelt meg. Az egész telekre átszámított jobbágygazdaságokból viszont 62,6%, kereken 1879 és háromnegyed egész telek állt pusztán. Nos, a pusztá202