A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján
ahol a nyolcadot nem tudták kiadni, az ottani telkeket hozzászámították egy másik faluéhoz, és ott adták ki, gondosan megjegyezve azt, hogy honnan vették, ill. hogy hová adták a felesleget. Ezzel tudták csak elérni, hogy Szécsi számára tényleg csak egy nyolcadot foglaljanak le. Nos, ez számunkra azért fontos, mert a lakott telkek, vagy résztelkek esetében épp úgy megadták az ott lakó családfők neveit, mint a puszta telkeknél az utolsó lakóét. Ebből viszont, mint látni fogjuk, kiderül az is, hogy helytelen csak a telekosztódást figyelembe venni, hiszen élhettek egy telken, sőt egy résztelken osztatlanul is együtt különböző családok. A továbbiakban lényegében a becsüjegyzékeknek megfelelő adatokat kaptunk az összeírásból, ahogy azt már a bevezetésben említettem. Döntő fontosságú az egyes birtokok területének művelési ágak szerint megadott területnagysága. Mivel külön adták meg a földesúri saját kezelésű (majorsági), külön az irtásés végül külön a jobbágyföldeket, könnyen kiszámítható az egyes településeken az egész jobbágy telekre eső földmennyiség. (A somlói uradalom falvainál az egy telekre esőt, és nem a falu határát adták meg.) Táblázataimon, és a szövegben is néhány esetben szükségessé vált az egyszerűsítés. Elsősorban az erdőknél, cserjéseknél és ligeteknél került erre sor. Az összeírás ugyanis — a becsüjegyzékeknek megfelelően - általában megkülönbözteti egymástól ezek különböző fajtáit: így az eresztvény, fejszés, makkos stb. erdőket, épp úgy a cserjéseket stb. Előfordul azonban ezek összevonása is, de ettől függetlenül valamennyi fajta feltüntetése áttekinthetetlenné tenné összeállításunkat, így a különböző erdőféléket a cserjésekkel, ligetekkel együtt összefoglalóan erdőként értelmezem. Nem különböztetem meg továbbá a réteket és kaszálókat sem. Az összeírás mindkettő — és kizárólag ezek — területét kaszaaljában adja meg, olykor, ha ritkán is, vagylagosan használja, jóval gyakrabban összevonja őket (pl. prata et fenilia), és csak ritkán veszi fel külön. így a megkülönböztetésnek nincs értelme. Ezzel szemben viszont külön kell tárgyalni a legelőket. Ez azért tanulságos, mivel a becsüjegyzékek nem említik a legelőt, pedig a valóságban fel szokták — legalábbis olykor — venni. 21 Az érdekesség az, hogy a legelő területét nem kaszaaljában, hanem királyi holdban adják meg. Ez azért fontos, mert hiszen a királyi hold és a királyi kaszaalja területe megegyezett, mindkettő 8442,38 m 2 volt. 22 Tekintve, hogy nyomásos gazdálkodás esetén a szántók egy részét időnként legelőként hasznosították 23 , érthető, hogy a legelőt a szántó, nem pedig a rét mértékegységével jelölték. Épp a nyomásos gazdálkodás miatt valószínű, hogy jóval több volt az összeírás idején legelőként hasznosított terület, mint amennyit feltüntettek: a szántók egy része alatt legelőt is kereshetünk. Ezt különben alább a martályosi példán igazolni is tudjuk. Mielőtt részletesebben elemezném az összeírást, egy fontos forráskritikai kérdést kell feltenni: mennyiben lehet a területmérési adatokat hitelesnek felhasználni. Elsőként néhány a forrás típus jellegéből következő korlátozó körülményt kell figyelembe venni. A becsüt tartalmazó oklevelek nyilvánvalóan csak azt írták össze, ami a szokásjog alapján felbecsülendő volt. Mivel a lakott és lakatlan telkeket szám szerint kellett felvenni a jegyzékbe, a falu belterületét nem mérték fel. Bár a belső telkek számából lehet következtetni a belterület nagyságára, hiszen pl. nem egyszer egy egész telek egy királyi holdnak felelt meg, de ez nem volt törvényszerű 2 '*, és ezért a falu belterületének nagyságrekonstrukciójától eltekintek. Hiányoznak szükségképp az utak is, valamint — hacsak nádasként nem hasznosították — a vizek. A mi összeírásunk is nemegyszer említi, hogy a faluhoz vizek tartoznak, pl. a Marcal, a Duna, a Tisza, a Dráva stb., de méretet nem ad meg. A faluhatárok modern felvételében mindez szerepel, tehát a valósághoz képest kisebb határt ad meg a középkori forrás. Bonyolítja a kérdést az is, hogy a becsüjegyzékek maguk is eltekintenek bizonyos esetekben a teljességtől, így pl. három ekearja (450 királyi hold) felett nem kellett az erdőt felbecsülni, a ritkán kaszált kaszálót nem kellett felvenni, faluként csak egy kutat kellett összeírni stb. 25 A Garai—Szécsi felosztás azonban az erdők esetében nem vette figyelembe a három ekealja megszorítást, jóval hatalmasabb erdőket is összeírtak. A kaszálóknál nem lehet eldönteni, hogy jártak el, kutakból valóban csak egyet írtak össze. Amennyiben tehát a forrás készítői az igazságot akarták írásba foglalni, és erre képesek is voltak, akkor a megadott területnek a valóságnál valamivel kisebb méretét tüntették fel, viszont a művelési ágak egymáshoz viszonyított aránya pontos. Nos, az előbbi állítás első fele igaz: a két nagyúr emberei egymást őrizték ellen az eljárás során. Jelentősebb méretű csalásra nem volt lehetőség, pl. arra, hogy elrejtsék a jobbágyokat az összeírás elől. Ez legfeljebb az álló házzal rendelkező puszta telkek esetében lett volna járható út, de számuk olyan minimális, hogy ez teljesen valószínűtlen. (Egész telekre átszámítva csupán 95,5 puszta telken állott ház, ami a puszta telkek 5,1%-a.) Más a helyzet, ha arra gondolunk, hogy alkalmasak voltak-e a pontos felmérésre az összeírok. Ennek ellenőrzése ma már szinte lehetetlennek látszó feladat, hiszen — különösen a török által megszállt területen - a faluhatárok a középkor óta módosultak, falvak pusztultak el, és határuk beolvadt a környékükbe. Ennek ellenére az ellenőrzés mégsem reménytelen. Engel Pál barátom volt szíves figyelmeztetni, hogy a siklósi uradalom egy része, az úgynevezett Bélköz egy teljesen egységes, földrajzilag körülhatárolható tömböt képez, amelynek határa felmérhető. Itt ma a következő falvak találhatók: Adorjás, Drávacsehi, Drávapécsely, Drávapalkonya, Drávapiski, Drávaszabolcs, Drávaszerdahe'y* Kémes, Kórós, Kovácshida, Rádfalva, Szaporca é Tésenfa. Ezek területe az 1882-es helységnévtár szerint 26 összesen 20 757 katasztrális hold, azaz kereken 11 946 hektár. 199
