A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján
A nádor ennek alapján 1477. december 1-én bízta meg a székesfehérvári káptalant, mint hiteleshelyt, hogy a Korotnai ítélőmester által speciálisan kiküldött nádori emberek mellé küldje ki tanúbizonyságát az ügy lebonyolítására. A feladatuk az volt, hogy 1478. január 8-án kezdjék meg a Garai-uradalmak bejárását, majd a törvényes határjárás és méltó becsű után annak negyedének felét szakítsák ki Szécsi számára és iktassák be annak birtokába addig, míg azt Garai ki nem váltja. Természetesen csak az 1398 előtti Garai-vagyont járhatják be. Az esetleges ellentmondások következtében szükségessé váló eljárásról is intézkedett a nádor. 12 Nyilvánvalóan arról volt tehát szó, hogy Szécsi pénzt akart — a leánynegyedet ez esetben amúgy is pénzben kellett kiadni 13 - a becsüre azért volt szükség, hogy a neki járó összeget meghatározhassák, az iktatásra pedig azért, hogy biztosítékot is kapjon a pénz megszerzésére. Kétségtelenül később nem találjuk ezeket a javakat Szécsi kezén, tehát valószínűleg kielégítették. 14 Garai érdeke nyilván az volt, hogy minél kevesebbet, Szécsié pedig, hogy minél többet írjanak össze. Ezért természetesen mindkettő magas szinten képviseltette magát az eljárásnál. A fentieken kívül pl. szerepelt Garai részéről simontornyai tisztje, Gabonyási Fűti Pál, és ügyvédje, Szentiványi András, Szécsit Hollósi Jakab mester képviselte. A fehérvári káptalan bizonyságként két kanonokot küldött ki: Tolnai Imre mestert Garai, Lábadi István mestert pedig Szécsi részére. A nádori ember tisztét a somlói és a cseszneki uradalomnál Szentjakabi Chernél Péter mester, a többinél Doroszlói István mester látta el. Mindketten a királyi kúria jegyzői voltak. 15 Már amennyire ez a középkorban lehetséges volt, pontos munkát kellett végezniük. És valóban, amennyire ez megállapítható, az eljárásra hosszú időt fordítottak. A somlói uradalom összeírását és felmérését január 8-án kezdték el és január 22-én fejezték be. Utána — nyilván a tél és az olvadás miatt - egy időre felfüggesztették a munkát, és csak április 1-én folytatták a cseszneki uradalommal. Ezt április I4-én fejezték be. Május 6-án Simontornyára mentek, de ezt nem írták össze, mivel a Garai tisztek szerint 1398-ban még nem volt a család birtokában. Május 12-én már a Valkó megyei Gara mezővárosban voltak, és közel egy hónapig járták végig a Valkó megyei birtokcsoportokat. Június 13-án és a következő napokban a szerémi Csörögi uradalommal foglalkoztak, de már június 17-én a Bács megyei Báncsán voltak. Itt is egy-két nap alatt végezhettek (öt falut kellett összeírniuk), mert 21-én már Csongrád megyében voltak. Az itteni három falut egy nap alatt mérték fel, akár csak július 9-én a három Pozsega megyeit. A siklósi uradalom felmérését július 29-én kezdték meg, de nem tudjuk, hogy mikor fejezték be. Mindenesetre október 16-án már a Temes megyei sarádi uradalom összeírását kezdték meg. Az eljárásról november 24-én állították ki a jelentést egy 46 sűrűn írt (átlag 43-44 soros) oldalt tartalmazó füzetben. (A jelentés szerint 23 pergament foliot írtak össze.) Nem állíthatjuk azt, hogy ez a hatalmas anyagot tartalmazó forrás eddig nem keltette volna fel a történetírás érdeklődését. Csánki Dezső történelmi földrajza megfelelő helyein mindenütt megtaláljuk a rá való hivatkozást, de több tucatszor hivatkozott rá Szabó István is. 16 Teljesen azonban sajnos ő sem aknázta ki, és más szempontból sem kielégítő eljárása. Az anyagot ugyanis megyékre bontva használta fel, és így uradalmakat szakított szét és kapcsolt össze, továbbá valószínűleg figyelmetlenségből az utolsó, sarádi uradalom anyagát sehol sem használta fel. Számításai sem mindig egyeznek a magaméval. A legfőbb problémának azonban azt tartom, hogy a Szécsinek juttatott nyolcadból levonható következtetések elkerülték figyelmét, ami azért kár, mert érthető módon ezt részletezte leginkább az összeírás, innen ismerhető meg a legjobban az uradalmak lakossága, a jobbágytelkeken lakók tényleges száma. Mit tartalmaz az összeírás? Uradalmakon és ezen belül helységenként halad. A helységnél megadja a jellegét: mezőváros (oppidum), falu (possessio), birtokrész (portio possessionaria), puszta (predium). A Garai-uradalmakban négy mezővárost írtak össze: Garat és Vicsadalt a garai, Csörögöt és Siklóst a hasonló nevű uradalmakban. A falvak száma 127, a részbirtokoké 7, a pusztáké 65. Megjegyezzük, hogy 1478 után hat további Garai-birtok fordul elő a forrásokban mezővárosként. Ezek: Apáti, Szat és Szentlőrinc Valkó megyében (utóbbi a szentlőrinci uradalom központja 17 ,) Gyála (Bács megye 18 ) és Dobovc (Pozsega megye 1 ^). valamint a sarádi uradalom központja: Sárád 20 . Itt jegyzem meg, hogy a továbbiakban a Valkó megyei uradalmakat együtt tárgyalom, mert egyes helységeknél bizonytalan, hogy a garai, vagy a szentlőrinci uradalomhoz tartoznak. Uradalomnak veszem fel az öt Bács megyei (a hatodik, Földvár, a Gara-Szentlőrincihez tartozott), a háromhárom Csongrád, ill. Pozsega megyei helységet: így kilenc uradalomról van szó : Somló (Vas és Veszprém megyék), Csesznek (Veszprém megye), Gara-Szentlőrinc (Valkó megye egy Bács megyei faluval), Csörög (Szerem megye), Bács megye, Csongrád megye, Pozsega megye, Siklós (Baranya megye), Sárád (Temes megye.) Helységenként megismerjük először a jobbágy telkek beosztását. Három csoport van: a lakott (sessio populosa, nincs mindig kitéve), a puszta, de házzal rendelkező (edificium habens), a ház nélküli, teljesen puszta (edificio carens, vagy penitus déserta.) Mindhárom csoportban megadják a telkek, ill. résztelkek számát (azaz, hogy hány egész, fél, negyed stb. telek van a helységben), majd pedig a Szécsinek juttatott részt. Erre különös gondot fordítottak, hiszen az egész eljárásnak ez volt a lényege, de ez nem volt könnyű. Egyszerű csak akkor lett volna, ha minden faluban minden telektípus nyolccal lett volna osztható, de ez csak.igen ritka esetben volt meg. Ezért ott, 198
