A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

A nádor ennek alapján 1477. december 1-én bízta meg a székesfehérvári káptalant, mint hiteleshelyt, hogy a Korotnai ítélőmester által speciálisan kikül­dött nádori emberek mellé küldje ki tanúbizonyságát az ügy lebonyolítására. A feladatuk az volt, hogy 1478. január 8-án kezdjék meg a Garai-uradalmak be­járását, majd a törvényes határjárás és méltó becsű után annak negyedének felét szakítsák ki Szécsi szá­mára és iktassák be annak birtokába addig, míg azt Garai ki nem váltja. Természetesen csak az 1398 előt­ti Garai-vagyont járhatják be. Az esetleges ellentmon­dások következtében szükségessé váló eljárásról is intézkedett a nádor. 12 Nyilvánvalóan arról volt tehát szó, hogy Szécsi pénzt akart — a leánynegyedet ez esetben amúgy is pénzben kellett kiadni 13 - a becsü­re azért volt szükség, hogy a neki járó összeget megha­tározhassák, az iktatásra pedig azért, hogy biztosí­tékot is kapjon a pénz megszerzésére. Kétségtelenül később nem találjuk ezeket a javakat Szécsi kezén, tehát valószínűleg kielégítették. 14 Garai érdeke nyilván az volt, hogy minél keveseb­bet, Szécsié pedig, hogy minél többet írjanak össze. Ezért természetesen mindkettő magas szinten képvi­seltette magát az eljárásnál. A fentieken kívül pl. sze­repelt Garai részéről simontornyai tisztje, Gabonyási Fűti Pál, és ügyvédje, Szentiványi András, Szécsit Hollósi Jakab mester képviselte. A fehérvári káptalan bizonyságként két kanonokot küldött ki: Tolnai Imre mestert Garai, Lábadi István mestert pedig Szécsi részére. A nádori ember tisztét a somlói és a csesz­neki uradalomnál Szentjakabi Chernél Péter mester, a többinél Doroszlói István mester látta el. Mindketten a királyi kúria jegyzői voltak. 15 Már amennyire ez a középkorban lehetséges volt, pontos munkát kellett végezniük. És valóban, amennyire ez megállapítható, az eljárásra hosszú időt fordítot­tak. A somlói uradalom összeírását és felmérését január 8-án kezdték el és január 22-én fejezték be. Utána — nyilván a tél és az olvadás miatt - egy időre felfüggesztették a munkát, és csak április 1-én folytatták a cseszneki uradalommal. Ezt április I4-én fejezték be. Május 6-án Simontornyára mentek, de ezt nem írták össze, mivel a Garai tisztek szerint 1398-ban még nem volt a család birtokában. Május 12-én már a Valkó megyei Gara mezővárosban voltak, és közel egy hónapig járták végig a Valkó megyei birtokcsoportokat. Június 13-án és a következő na­pokban a szerémi Csörögi uradalommal foglalkoztak, de már június 17-én a Bács megyei Báncsán voltak. Itt is egy-két nap alatt végezhettek (öt falut kellett összeírniuk), mert 21-én már Csongrád megyében voltak. Az itteni három falut egy nap alatt mérték fel, akár csak július 9-én a három Pozsega megyeit. A siklósi uradalom felmérését július 29-én kezdték meg, de nem tudjuk, hogy mikor fejezték be. Minden­esetre október 16-án már a Temes megyei sarádi ura­dalom összeírását kezdték meg. Az eljárásról novem­ber 24-én állították ki a jelentést egy 46 sűrűn írt (átlag 43-44 soros) oldalt tartalmazó füzetben. (A jelentés szerint 23 pergament foliot írtak össze.) Nem állíthatjuk azt, hogy ez a hatalmas anyagot tartalmazó forrás eddig nem keltette volna fel a törté­netírás érdeklődését. Csánki Dezső történelmi földraj­za megfelelő helyein mindenütt megtaláljuk a rá való hivatkozást, de több tucatszor hivatkozott rá Szabó István is. 16 Teljesen azonban sajnos ő sem aknázta ki, és más szempontból sem kielégítő eljárása. Az anyagot ugyanis megyékre bontva használta fel, és így uradalmakat szakított szét és kapcsolt össze, to­vábbá valószínűleg figyelmetlenségből az utolsó, sará­di uradalom anyagát sehol sem használta fel. Számí­tásai sem mindig egyeznek a magaméval. A legfőbb problémának azonban azt tartom, hogy a Szécsinek juttatott nyolcadból levonható következtetések elke­rülték figyelmét, ami azért kár, mert érthető módon ezt részletezte leginkább az összeírás, innen ismerhető meg a legjobban az uradalmak lakossága, a jobbágytel­keken lakók tényleges száma. Mit tartalmaz az összeírás? Uradalmakon és ezen belül helységenként halad. A helységnél megadja a jellegét: mezőváros (oppidum), falu (possessio), birtokrész (portio possessionaria), puszta (predium). A Garai-uradalmakban négy mezővárost írtak össze: Garat és Vicsadalt a garai, Csörögöt és Siklóst a hasonló nevű uradalmakban. A falvak száma 127, a részbirtokoké 7, a pusztáké 65. Megjegyezzük, hogy 1478 után hat további Garai-birtok fordul elő a forrá­sokban mezővárosként. Ezek: Apáti, Szat és Szentlő­rinc Valkó megyében (utóbbi a szentlőrinci uradalom központja 17 ,) Gyála (Bács megye 18 ) és Dobovc (Pozsega megye 1 ^). valamint a sarádi uradalom köz­pontja: Sárád 20 . Itt jegyzem meg, hogy a továbbiak­ban a Valkó megyei uradalmakat együtt tárgyalom, mert egyes helységeknél bizonytalan, hogy a garai, vagy a szentlőrinci uradalomhoz tartoznak. Urada­lomnak veszem fel az öt Bács megyei (a hatodik, Földvár, a Gara-Szentlőrincihez tartozott), a három­három Csongrád, ill. Pozsega megyei helységet: így kilenc uradalomról van szó : Somló (Vas és Veszprém megyék), Csesznek (Veszprém megye), Gara-Szent­lőrinc (Valkó megye egy Bács megyei faluval), Csörög (Szerem megye), Bács megye, Csongrád megye, Po­zsega megye, Siklós (Baranya megye), Sárád (Temes megye.) Helységenként megismerjük először a jobbágy tel­kek beosztását. Három csoport van: a lakott (sessio populosa, nincs mindig kitéve), a puszta, de házzal rendelkező (edificium habens), a ház nélküli, telje­sen puszta (edificio carens, vagy penitus déserta.) Mind­három csoportban megadják a telkek, ill. résztelkek számát (azaz, hogy hány egész, fél, negyed stb. telek van a helységben), majd pedig a Szécsinek juttatott részt. Erre különös gondot fordítottak, hiszen az egész eljárásnak ez volt a lényege, de ez nem volt könnyű. Egyszerű csak akkor lett volna, ha minden faluban minden telektípus nyolccal lett volna osztha­tó, de ez csak.igen ritka esetben volt meg. Ezért ott, 198

Next

/
Thumbnails
Contents