A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

épületet emelnek. Feltevésünket látszik igazolni az itt előkerült, már említett nagyszámú Árpád-kori kerámiatöredéken kívül a fal két építési periódusának viszonylag jó elválaszthatósága (10. és 11. ábra), valamint azok a fal belső, nyugati oldaláról, éppen a fűtőcsatorna vágata fölötti betöltésből, egy mélységből és közel egymás mellől előkerült, három tipikus XII—XIII. századi edényhez tartozó cserepek, amelyek közül egyet restaurált állapotban a 12. ábrán mutatunk be.

218 Amennyiben feltételezésünk helyes, úgy e kőépület nem lehetett más, mint a XIII. század elején itt birtokossá lett Turul comes kúriája, földesúri magángazdaságának (prédium) is központja, amelyet magánkegyúri templomának közvetlen közelében épített fel. Arra a kérdésre viszont ma még nem tudunk válaszolni, hogyan és mikor keletkezik itt — a fentebbi épületek falait is magába foglaló — templom körítőfal; egy azonban bizonyos: ez nem a cimeterium (temető) elkerítését szolgálta, hanem védelmi célokat. Az elmondottakat kétséget kizáróan igazolja az a tény, hogy - bár még nem történt meg a templom-dombi temetkezések feldolgozása - az itt előkerült, immáron hatvanat meghaladó sír közül egyet sem sorolhatunk egyértelműen a XIII. századhoz. Az elmondottak alátámasztják a Boldogságos Szűz temploma családi-nemzetségi célzattal történt alapítását is, a ,,plebs" pedig a település másik, Szent Miklósról elnevezett temploma köré temetkezhetett.

2 1 9 Ami viszont a körítőfalat illeti, azt emelhették a század közepén — második felében a magánföldesúri birtokközpont megerősítésére is,- erre 12. ábra. Restaurált XII-XIII. századi edény Abb. 12. Restauriertes Geschirr aus dem XII-XIII. Jahrhundert. egyébként bőven szolgáltak alkalmat a század 70— 80-as éveiben itt zajló események, amelyekről alább még részletesen írunk.

220 A veszprémi egyház képviselőinek Turul comes jogtalan foglalásait magába foglaló oklevelében említett két malomról fentebb már szóltunk. Ezekről ugyan közelebbit nem tudunk, de joggal tételezzük fel, hogy a rendkívüli szerencsés természeti feltételek mellett működő, állandó hőmérsékletű, télen be nem fagyó, 16—18 Celsius-fokos vízre telepített malmok helye évszázadokon keresztül nem változott, s Turul általi foglalásuk is beleilleszkednék a prédiumról kialakított képbe, a közelben fekvő hét szőlővel együtt, amelyet viszont ma már nem tudunk lokalizálni. S itt eljutottunk az 1272-es oklevéllel kapcsolatban felvetett harmadik kérdésünkhöz: a tapolcai vásárvám tizedének tisztázásához. Mielőtt azonban erről szólnánk, érintsük azokat a feltételeket, amelyek potencionálisan is lehetővé tették - oklevelünkből kikövetkeztethetően: már az előző, XII. században, a még királyi birtok Tapolcán - a vásárok (heti piacok) létrejöttét. Elsőként említsük meg a település központi fekvését, útcsomópont-jellegét,

221 ahol a Balaton-felvidék fontos közlekedési (-kereskedelmi) útjai keresztezték egymást. Közülük a legfontosabb szerepet nyilván a már említett „római út" játszotta, amely a korai település tengelyéül is szolgált.

222 A régészeti—történeti irodalmunkban kellően máig sem tisztázott útvonal-rekonstrukciós elméletek közül a magunk részéről a HOLUB Józseffel és GLÄSER Lajossal vitázó GUTHEIL Jenő véleményét tartjuk a leginkább elfogadhatónak, aki a ,,római", később a középkori „hadúrról", az alábbiakat írja: „Véleményünk szerint a középkori hadút, csakúgy, mint már a római ókor és az újkor minden főútvonala, Veszprém kikerülésével haladt át városunk közelében, s ment a tengerpart felé. De nem a Holubtól említett és a Balaton-partra lekanyarodó vargabetűvel, hanem ugyanazon az egyenesen haladó útvonalon, amelyen már a rómaiak is jártak Veszprémtől délre a tapolca—várpalotai törésvonalon Savariából Aquincumba, s amelynek állomásait a Veszprém megyei telepnyomokról és útirányokról szóló tanulmányában így jelöli meg Laczkó Dezső: Lesencetomaj- Tapolca — Nagyvázsony-Balácza—Szentkirályszabadja— Litér-Sóly-Várpalota. Hogy a hadút is ezen az útvonalon haladt, igazolni látszik egy okleveles adatunk is: Kővágóörsi (a mai Felsőörs) Máté, Miske unokája Kővágóörsön, a hadút mellett fekvő földjét 1402-ben a veszprémvölgyi apácáknak adja. Eszerint a hadút a felsőörsi határt szelte át, ami megfelel a Baláca—Szentkirályszabadja útvonalnak. A zákányi Dráva-hídon át Horvátországba és a tengerpartra vezető hadút fehérvár—zágrábi szakaszának irányát tehát így jelölhetjük meg: FehérvárVárpalota — Sóly — Litér-Szentkirályszabadja—Baláca—Nagyvázsony—Tapolca-Lesencetomaj-Gy örök178