A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

Keszthely — Zalavár—Kanizsa—Zákány—Kapronca— Zágráb."

223 Anélkül, hogy most részletekbe bocsátkoznánk, megjegyezzük, hogy a fenti útirányt mégsem tekinthetjük megnyugtatóan véglegesnek,- ez a HOLUB József elméletére támaszkodó VERESS D. Csaba legutóbbi dolgozatából is kiolvasható, aki a XII. századi Köveskál feltételezett kialakulásával kapcsolatosan az alábbiakat írja: „A Kál-völgy legkorábbi települése — Kál (vagy Köveskál) — egy ősi útvonal tengelyére települt kezdettől fogva. Ez az út (amely ma is használatos a községen keresztül kelet—nyugati irányban) ,,hadút" vagy „hadinagyút" formában szerepelt a XIV. századi oklevelekben. (1316: „intra unam viam hathut dictam",- 1320: „intrat ad viam hathut dictam"; 1335: „ad quandam viam Hadinagoth.") Ez a középkori ..hadiút" Fejérvárról vezetett — Nádasdladány, Berhida, Liter, Szentkirályszabadja, Felsőörs, Füred, Zánkán át — a Kál-völgybe. Köveskálon át Gyulakeszibe, s onnét Tapolcára vezetett az az út, amely onnét kétfelé ágazva vitt tovább."

224 Akár perdöntő is lehetne „hadút-kérdésben" az az 1345-Ъеп kelt oklevél, amelyet az almádi konvent bocsátott ki a Tapolca és Diszel közötti határjárásról.

225 Az itt említett „Hoduth" lokalizálása azonban nem egyértelmű; ennek ellenére úgy tűnik, hogy az nem a GUTHEIL Jenő által ismertetett útirányt, hanem a Káli-medencét átszelő Zánka—Köveskál—Gyulakeszi—Tapolca útvonalat követi. Ebben az esetben viszont kérdés marad, miért nem nevezi „nevén" ugyanezt az útvonalat az az 7277-es oklevél, amelyben IV. László nemességre emeli Köveskáli Györgyöt, s birtokát a királyi udvarnokétól elválasztó határ részeként szóbanforgó utunkról az alábbiakat írja: „. . . viam per quam itur de Heney ad Thapolcha..."

226 A másik fontos Tapolcán átfutó utat, az ún. „Vásárosutat" fentebb már érintettük.

227 Ugyanitt mondtuk el azt is, hogy ezt a Tapolcára vezető „sóút" egy szakaszának tartjuk; még akkor is, ha nevében — pontosabban: e szakaszának nevében — a környék számára nyilván fontosabb tapolcai hetivásárokat örökítette meg.

228 МАКА Y Bélánál éppen „vásárosutunkat" érintően olvashatjuk: „Károly és Lajos alatt jelentkezik először a leggyakrabban a Wasaruswth, Vasarusvth, azaz vásáros-út elnevezése azoknak a fő közlekedési útvonalaknak, melyeken a városok vásáraira jövő—menő kereskedők portékáikat szállították."

229 Már vázolt útirányát alátámasztandó: 7560-ban említik a Vásárosutat (Wasarusvth) Rendes környékén,

230 ezt megelőzően 1344-Ъеп Badacsonytomaj határjárásakor találkozunk „Wasarusvth" néven vele,

231 ugyanez az út később, 1390ben „Vasaruswth",

232 majd 7422-ben „,Vasárut"

233 néven szerepel. Az elmondottakhoz tegyük még hozzá, hogy - bár a XIII. századból adataink nincsenek — Tapolcán legalábbis a XV. század közepétől kezdődően királyi sókamara is működött.

2 34 GLÁSER Lajos a Dunántúl középkori úthálózatáról írott alapvető munkája még az alábbi, Tapolcára vezető, illetőleg azon átfutó útvonalakat ismeri : 1. a szombathely—tapolcai utat, amely Rum és Hidegkút vámjain át vezetett,

2 3 5 2. a sárvár—tapolcai utat, mely Keresztúr vámján és Sümegen keresztül vezetett, s melyből Karakó felé is kiágazott egy út,

2 3 6 3. a vásárhely—tapolcai utat, amely Meggyesen és Dörögdön át vezetett,

2 3 7 4. GLÄSER — már ismertetett véleményünkkel szemben — a tapolca—szentgotthárdi sóútról ír, amely a pannonhalmiból ágazott le Manómajornál, s Szabadin, Fajszon, Biliigén át vezetett. Továbbá: „A tapolcai sóút egyik szakaszát használta a fejérvár—sümegi útnak Veszprémet Peremarton— Fájsz—Vámos—Ágoston-puszta—Pula irányában elkerülő ága."

238 5. „A tengerparti úton kívül

239 a fejérvári útból, Szigligetnél kiágazva is vitt egy út Keszthelyről Tapolcára."

240 6. „A tapolca—zágrábi út a kehidai vámon, Kapornak, Bak, Páka városán és a szemenyei réven át haladt, Gárdinovecnél egyesült a kanizsa—nedelici úttal."

241 7. GLÄSER szerint — számunkra kétségesen — Tapolca megkerülésére szolgált a veszprémi—keszthelyi úton a Díszeiből Raposkára vezető „álút".

242 Valamennyi fenti útvonalról feltételezzük azt, hogy már a XIII. században is létezett. Kétséges viszont a GLÁSER által is ismertetett tapolca—leveldi (városlődi) út;

243 ez valószínű csak a XIV. század második felében létesül, a leveldi karthauziak tapolcai birtoklásával egyidőben. Meg kellett lennie azonban már a XIII. században is az Uzsa—Pabar—Tapolca közötti „nagy útnak", amelyről az almádi konvent 7J45-ban kelt oklevelében olvashatunk.

244 A fent elmondottakból következtethetően nyilván jelentős vámhely is lehetett az útcsomópont Tapolca, bár HOLUB József nem ismeri annak.

245 HOLUBNAK ellentmondanak az - igaz, nem XIII. századi! - okleveles adatok.

246 GLÁSER Lajos ugyanakkor „Tapolca város vámjáról" ír,

247 sőt, ennek kikerülésére szolgált szerinte a már ismertetett diszel-raposkai „álút".

248 Sokat idézett 1272-es oklevelünk szerint a XIII. század elején — de talán már az előző évszázadban is — vásároshely Tapolca heti piacai révén lett a környék árucsere lebonyolításának központjává: itt cserélnek gazdát a mezőgazdasági és kézműves házi ipari termékek, itt lehet beszerezni a nyersanyagot, bort, élelmiszert stb. Ahogy a település földrajzi adottságaiból kifolyóan a lakosság legfőbb foglalkozásának a szőlőművelést és bortermelést kell tartanunk, ugyanúgy - legalábbis a következő századtól kezdődően — a piac kiszélesedése, ezzel együtt a lakosság felemelkedése forrásául is a borkereskedelem szolgált. 179