A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Gyulai Ferenc: A növénytermesztés emléke a Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről
vonatkozó feljegyzéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze : Kerámia: Pontos adat arra vonatkozóan nincsen, hogy hány darab cserepet találtak. GALLUS Sándor régész mindössze azt írja, hogy nagy mennyiségű ,,szláv" cserepeket tartalmazó lakórétegre bukkantak, s köztük egy-két teljes edény is előkerült. 18 A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának gyűjteményében találhatók. 19 A 25 db kerámiatöredék közepesen és durván szemcsézett anyagú. A közepesen kiégetett töredékek különböző színűek (sárgásfehér, szürkésfekete, szürke, barnássárga, vörös). Díszítésük többféle; vízszintes vonal díszítés, fésűs bekarcolás, pontsoros, hullámvonal és hullámvonalköteg díszítés. A töredékek alakjából ítélve az edények java része széles szájnyílású, nagy fenékátmérőjű, míg kisebb részük kihajló peremű, bordás szerkezetű volt. A töredékek anyaga, díszítése, perem alakulása alapján korukat a IX. sz. végétől a XIII. sz. közepéig teszik a régészek. 20 Itt jegyezzük meg, hogy az idézett mű 72-75. ábráján látható kerámiatöredékek jellegzetesen IX-X. századiak. Zalaszabar—Borjuállás IX—X. századi szláv településről hasonlóan profilált peremű edények kerültek elő. 21 A 76. ábra csigavonal díszítésű XIII. századi cserépedény töredékei még nem jelentik azt, hogy e században is tovább élt volna a település, hiszen a leletek döntő többsége IX-X. századi. Az sem kizárt, hogy egy évszázadokkal később odakerült edény egyazon töredékeivel van dolgunk! Mezőgazdasági eszközök: A „D" objektum mellett egy 101 cm hosszú járomfő került napvilágra, A „berekfából" készült eszköz a tőzegből való kiemelés után összetört. Rajza azonban fennmaradt. Néprajzi analógia szerint a szögletes keresztmetszetű járomot az ökör szarvai közé helyezték és szíjjal, vagy fonott vesszővel kötötték az ökör homlokához. MÁRTON Lajos szerint ebben a korban általános volt áz igen aprótermetű lápi marha tartása. 22 A Jápi marha" kérdése ma már lényegesen másként értékelhető. BÖKÖNYI Sándor szerint az Árpádkorban az egész Kárpát medencében és azon túl is általánosan elterjedt volt egy kisebb testű szarvasmarha, a Bos europaeus brachyceros AD. tartása. 23 A leírás nem szól arról, hogy a faanyagot ki identifikálta, így éger fájával történő azonosítása kétséges , mivel : 1. A xylem részek a tőzegben elszíneződtek. 2. Keresztmetszete nem fajspecifikus. 3. Nem szólnak radiais metszetről, holott az edények létrás perforációja döntő. A többi fajjal kapcsolatban is hasonló ellenvetéseink vannak. A tőzegben egy ún. csikolytót is találtak, mely az ekefejet volt hivatva a járom tézslarúdjával összekötni. Rajza fennmaradt. 24 Egy tömör fakerék is előkerült, de ennek se rajza, se leírása nem maradt ránk. 25 A „tömör fakerék" leírása olyan gyenge, hogy annak alapján akár kerek asztallapra is gondolhatunk. A „B" épület kibontása közben két részből összeilleszthető, két- fúrt lyukkal ellátott fa lapot találtak. Méreteiből következően ez minden valószínűség szerint ülőpad volt. A leletanyag tanúsága szerint a telep lakói elsősorban földműveléssel foglalkoztak. Mivel a terület fekvése (Nagyberek) nem tette lehetővé a földművelést, ezért ezt a közeli fonyódi Várhegy lejtőin, vagy a két vizet elválasztó turzáson végezhették. Halászati tevékenységre utaló leletanyag néhány hálónehezék kivételével nem került elő. A Balaton halbőségét feltételezve, a gyér halászati leletanyag HORVÁTH Béla szerint feltűnő, még akkor is, ha esetleg tiltó törvény akadályozta volna a halászatot. 26 Az 1964. évi ásatásból már halcsont leletek is előkerültek (lásd később), így bizton állíthatjuk, hogy a telep lakói élelem kiegészítésül halásztak is. Egyéb leletek: Az ásatok igen kevés fémtárgyat találtak. Az „A" objektumból egy bronzból öntött ,néhány gömbbel díszített függő" került elő. Ennek fényképe fennmaradt. A függő SZŐKE Béla szerint a X. sz. első felére datálható, 27 ami megítélésünk szerint a réteg valós korát jelenti. BACSÁK György visszaemlékezésében említést tesz még egy vékony arany fülbevalóról is 2 8 , ez azonban elveszett, vagy lappang. Számos állatcsontot találtak, de további feljegyzés ezekről sincs. Az ásatás befejezése után a lelőhelyen CSUTORÁS Ferenc egy fekete hullámvonallal díszített edényt talált, de ez is megsemmisült a világháború alatt. 29 B. Az 1964. évi ásatás 1964. július 12 és augusztus 26 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közösen végzett lelőhelyünkön hitelesítő feltárást. Az agrártörténeti, településföldrajzi és -történeti, ethnikai, valamint archaeohydrologiai szempontból egyaránt fontos ásatást KRALOVÁNSZKY Alán vezette. Munkatársai HORVÁTH Béla régész, HARTYÁNYI Borbála és FÜZES Miklós régészetinövénytanosak voltak. Az ásatás területe ez idő tájt még marhalegelő volt. Az 1934. évi feltárás helyét sajnos nem sikerült egyértelműen meghatározni. Az egykori alaptérkép terepidomai torzítottak voltak, s a megadott lépték is tévesnek bizonyult. A csatorna töltésének erősítése közben is történt időközben tereprendezés. Az ásatás idején a Balaton vízszintje 105,0 m A. f. magasságban volt. A kutatott terület - mely a tótól kb. 600 m-re fekszik — 104,22 m A. f. magasságban helyezkedett el. A Balaton közelsége, a talajvízszintje és a Nagyberek geomorfológiai szerkezete miatt a mélyebben fekvő kutatóárkokban, különösen eső után, rendkívül gyorsan feltört a víz, így helyenként 137
