A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Gyulai Ferenc: A növénytermesztés emléke a Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről
csak szivattyúk mellett lehetett dolgozni. A kutatóárkok rétegtani vizsgálatai igazolták az 1934. évi ásatás talajrétegződéséről elmondottakat. A jelenlegi felszín alatt 5-15 cm mélységben, mintegy 20 cm-es vastagságban jelentkeztek a leletek. Mivel ez a kultúrréteg vékony, - eltekintve néhány belesüllyedt későbbi szórványtól - csak egy korra vonatkozó anyagot találtak benne, következésképpen nem lehetett sokáig lakott a település. A feltárt területen mindenütt megtalálható volt 102,8-103,0 m A. f. magasságban egy összenyomott őzbarnás sásréteg. Ez az egykori talajfelszín lehetett, ahova az ember hordta. A kultúrréteg közvetlenül a sásréteg felett helyezkedik el. FÜZES Miklós közlése szerint a leggondosabb megfigyelés mellett sem lehetett az alatta lévő hordott (?) vízzáró rétegben mélyülő gyökeret találni. Ezért nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy emberi kéz helyezte oda. Ebben a sárga sasos rétegben igen sok cölöplyukat találtak, átmérőjük 5-10 cm volt. A lyukak a jelentkezési szint alatt 4-15 cm között fordultak elő. A megtalált cölöplyukak inkább sűrűsödési helyeket, mint. sem geometriai idomokat rajzoltak ki. A szigetszerűen kiemelkedő részt árkokkal víztelenítették. A megtalált vízelvezető árkocskák szabálytalan lefutásűak voltak. Valószínűnek látszik, hogy a természetes vízfolyásokat tisztították ki és használták fel a település vízmentesítésére. Az ásatás során több mindennapi használati tárgyat (őrlőkő töredékek, favödör maradványok, orsógomb stb.) találtak. Egy sarlónyelet is találtak ekkor. 30 A nagymennyiségben előkerült cserepek kisebb-nagyobb edények, fazekak perem-, alj- és oldal töredékei. Anyaguk ugyanaz a homokkal soványított agyag, mint az 1934. évi ásatásból előkerülteké. Színük, többnyire fekete, de előfordulnak téglavörösek is. Díszítésük változó; javarészben vízszintes és hullámvonalkötegekkel díszítettek, de számos közülük díszítetlen. Az ásatás vezetője valamennyiüket kora Árpád-korinak, a X-XI. sz.-ból származóknak tartja. A réteg tényleges korát - megítélésünk szerint — a már említett és a X. sz. közepére utaló fülbevaló adja. Három tüzelőhely nyomait is megtalálták. Érdekes, hogy a tüzelőhely kövein különösebb égési nyomok nem figyelhetők meg. A tüzelőhelyek alja csak foltokban volt pernyés. Égett fadarabokon kívül ezek környezetéből került elő a botanikai anyag túlnyomó része. Mindez a telep rövid élettartamára és időszakos használatára utalna FÜZES Miklós feltételezése szerint. FÜZES Miklós a helyszínen elsősorban vízicsigákat (Planorbis sp., Planorbarius sp., Anisus sp.) és balatoni festőkagyló (Unió pictorum L.ssp.balatonicus KÜST.) talált tömegesen, kevés Anadonta sp. héj töredékkel. Az éti csigahéjak és az előbb említettek sem voltak megégve. Részben subfossilisan fakultak, részben többé-kevésbé színtartóak voltak. Vagyis részben a réteggel egyidősek, illetve mások lényegesen későbbiek (XVIII. sz. utániak) voltak. 31 A rengeteg csigaház és kagylóhéj mellett állatcsontok is előkerültek. MATOLCSI János meghatározása szerint ezek étkezési hulladékok voltak, 30 db juh és kecske, 18 db sertés, 2 db kutya, 3 db madár és 1 db harcsa csontjai. 32 A 2 db kutya csont megítélésünk szerint élelem is, de kultikus cselekmény nyoma is lehetett. Jelentőségük mindkét esetben nagy. Az ásató régész a feltárt területet egy faház maradványának és az előtte lévő gazdasági udvarnak tartja. 33 A ház nem égett le. A tömegesen előkerült gabona mind faszénesedett, egy későbbi dolgozatban leírásra kerülő gyümölcsök megmaradt részei viszont nem. С Az 1981. évi ásatás A kaposvári Rippl Rónai Múzeum az Árpád-kori település kiterjedésének meghatározása, valamint a közben felmerült számtalan kérdés tisztázására 1981. június 11 és 24 között próbaásatást folytatott. Az ásatás vezetője BÁRDOS Edith volt. Az egykori mocsaras terület napjainkra egyre inkább beépül. Fonyód-Bélatelep Balassi Bálint utca területén már csak egészen kis nyílt terület, állt rendelkezésére az ásatónak. A kutatóárkok csak szórvány leletekkel (cseréptöredékek, állatcsontok) szolgáltak. Hidrológiai szempontból viszont értékes az a megállapítás, hogy 135 cm-nél még nem tört fel a víz, holott az 1934. - és 1964. évi ásatásoknál már 5060 cm mélyen jelentkezett a talajvíz. Ez nyilvánvalóan a terület fokozatos kiszáradásának és a szárazabb időjárásnak köszönhető. A kutatott területet É-D irányban 50 m hosszan, K—Ny irányban pedig a DÉLVIÉP építkezéséig vágták át minden eredmény nélkül. Szóbeli közlés útján jutott tudomására az ásatás vezetőjének, hogy a DÉLVIÉP építkezés során 1980-ban cölöpöket, gerendákat találtak, de ezt nem jelentették a múzeumnak, hanem azonnal lebetonozták. Ez alapján megállapítható volt, hogy a település csak pár házból állott és az 1934. évi ásatás helyétől K-re terjedt tovább. Az ásatásokból előkerült tárgyi leletanyagból Fonyód-Bélatelep egykori lakosainak ethnikumára megnyugtató módon következtetni nem lehet. Itt kell megjegyezni, hogy BÁLINT Csanád a telep lakóit a „BJELO BRDO kultúrához" sorolja. 34 MÜLLER Róbert pedig szláv településnek tartja. 3 5 Figyelembe véve a következő fejezetben elmondandókat is, a magunk részéről honfoglalás korinak tartjuk, melynek ethnikumi hovatartozása - legalábbis egyelőre megfoghatatlan. IL A BALATON VÍZÁLLÁSA AZ ÁRPÁD-KORBAN A Fonyód-Bélatelep-i ásatás hidrológiai szempontból igen jelentős eredménnyel zárult, s így a hosszan 138