A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

76. HAMPEL, J., Alterthümer i. m. II. 48-49 és 718. kép, Ш. 41. t. 8=51. t. 4; 4i. t. 9; 42. t. 2.4;43.t..3 77. ALFÖLDI, Leletek a hunkorszakból i. m. 62-63, 18. kép, 86-88, 34. t. 1-16. - A Kárpát-medence szóbanforgó 41 ilyen csatjából az egyetlen brassói/ kronstadti kivételével valamennyit bemutatom A hu nok és nagykirályaik (Corvina, 1987) с könyvemben. 78. A felsorolt csatokhoz v. ö. összefoglalóan J. WERNER, Zu den donauländischen Beziehungen des alamannischen Gräberfeldes ... in Basel. Helvetia Antiqua. Festschrift für Emil Vogt. (Zürich, 1966) 283-292. 2-3. kép. 79. Pl. ALFÖLDI i. m. 34. t. 5,7-11. 80. Pl. ALFÖLDI i. m. 34. t. 6,14. 81. Minden valószínűség szerint A. ODOBESCO: Le trésor de Pétrossa 29, Fig. 9. (= Opère 108, Fig. 9.) j. es m. jelzéssel összeállított köveit vette alapul, az előzőből a vese alakú köveket, az utóbbiból a kompozíciót, amelyről azt vélhette, hogy antik. Holott Odobesco rajzolójának játékos összeállításai. Egyébként vese alakú rekeszekbe komponált és 7 vese alakú kővel díszített gyűrűt ismerünk az 1904. évi keresi ásatásokból, - ezek 1905. évi előzetes publikációját azonban aligha ismerhette a hamisító. Viszont a keresi gyűrű megzavarta Zaseckáját, aki úgy véli, hogy a mojgrádi lóhere rekeszmotívum éppen a keresi gyűrű révén hiteles. Na meg egy vaskos tévedés miatt, a „Mojgrad, Magyarország" leletet azonosnak véli a kétségtelen hitelű Mogyoród lelőhelyű hun sírlelettel. I. P. ZASECKAJA, in: Drevnosti épohi velikogo pereselenija narodov V-VIII. vekov. (Moszkva, 1982) 5. ábra 1. és 6. kép 5, valamint 29, 86. számú lelet. 82. V. BIERBRAUER: Die ostgotischen Grab- und Schatzfunde i. m. 25. t. 1; 39. t. 9; 45. t. 1-, 61. t. 3,- 65. t. 6; 69. t. 1-2; 77. t. 3 s még számos hasonlót lehetne idézni a korból és más művekből. 83. HOREDT-PROTASE, Neue Goldfunde i. m. 182183. 40. t. 8a-8b. 84. Mint a 82-83. j-ban említettek, továbbá BIERBRAUER i. m. 39. t. 9;45.t. 1; 82. t. 4. 85. A különböző tényleges ékkőformákhoz ld. B. ARRHENIUS: Merovingian Garnet Jewellery i. m. 3^5. kép kivált 69-73. kép összeállításait. 86. Egyszerűség kedvéért onnan idézem, ahol együtt szerepelnek: B. ARRHENIUS, Merovingian Garnet Jewellery i. m. 7. kép, színes mellső tábla, 65-68. kép és 106. kép. - valamennyi régi, legalább múltszázadi, többször is közölt lelet. 87. Érdemes figyelni arra, hogy a Kárpát-medencétől a Krímig terjedő széles övezetben mennyire nincs párja vagy éppen folytatása a mojgrádi négyszögletes csatnak. BIERBRAUER imént idézett aiapos összeállításán túl v. ö. ehhez M. RUSU: Pontische Gürtelschnallen mit Adlerkopf. Dacia 3, (1959) 485523, A. K. AMBROZ: Dunajskie élementy v rannesrednevekovoj kul'ture Kryma. KSIA 113. (1968) 10-21. Cs. DAX M.: Keleti germán női sírok Kapolcson. VMMK 15, (1980) 90-106. 88. A. G. Lilitől Fettich Nándornak megküldött fotók között. 89. W. MENGHIN: Das Schwert im Frühen Mittelalter i. m. Liste A I. a 309-317. lapon valamint 2. és 3. elterjedési térkép. - Sajátos módon nem közli újra a Duna mentében hozzánk legközelebb eső példányt, v. ö. H. DANNHEIMER: Ein skandinavisches Ringkanufschwert aus Kösching, Ldkr. Ingolstadt. Germania 52. (1974) 448-453. Ugyanakkor Fettich nyomán ideszámítja a töredékes gyirmóti kardot. FETTICH NÁNDOR, Győr a népvándorláskorban. Győr története I. (Győr, 1943) 8-lL,II~IV. t. azonban helyesen figyelte s állapította meg, hogy a gyirmóti kard az angliai Finglesham-i gyűrűs kard rokona (MENGHIN i. m. Nr. 52) vagyis nem ál- hanem igazi karika díszítette, következésképp kívülesik jelen vizsgálódásainkon. 90. V. BIERBRAUER in: Magistra Barbaritas. I barbari in Italia. (Milano 1984) 414, - az 1. sír kardjának remek színes felvétele. Mind az 1. mind a 32. sír kardját közli W. MENGHIN: Die Langobarden. (Stuttgart, 1985) 139. kép és 145. kép. 91. R. PIRLING: Ein fränkisches Fürstengrab aus Krefeld-Gellep. Germania 42, 1964, 188-216, 4,1. kép és 51. t. la-lb. Uő, Das römische-fränkische Gräberfeld von Krefeld-Gellep 1960-1963. (Berlin, 1974) I. E. tábla, IL 45. t. 2a-2c, 127. t. 92. G. ARVIDSON: Valsgärde 7. (Uppsala, 1977) 39-42, I. kard. 50. kép, 52. kép, 12-14. t. - ugyanezen könyv 64. képe közli a hasonló vallstenarumi kardot. 93. P. PAULSEN: Alamannische Adelsgräber von Niederstotzingen. (Stuttgart, 1967) 90-92, 9. sír. 12. t. 1., 50. t. 2.,52.t. 94. R. BRUCE-MITFORD: The Sutton Hoo Ship-Burial. Vol 2. (London, 1978) 129-137. „The Gilt-Bronze Ring". 95. FETTICH, Szeged-Nagy széksós 58 „Használatban volt, kopott". 96. B. SALIN: Die altgermanische Thierornamentik. (Stockholm, 1904) 101-102, a väsby kardot upplandi kardként közli (252. kép), ugyanott rajzot közöl közeli rokonáról a Hög-ből származó kardgombról, nála Bohuslän (247. kép). Remek színes kép mindkettőről B. ARRHENIUS i. m. mellső tábla. 97. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 57. 98. Uo 57 és 60. 99. MAKKAYi. m. 71. 100. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 60. 101. MAKKAY i. m. 76. 102. Mind a berlini mind a szombathelyi Mauthner féle hamisítványokról fényképek találhatók Tompa Ferenc hagyatékában (ELTE, Régészeti Tanszék), az utóbbiakkal kapcsolatban köszönöm Fekete Mária (Savaria-Múzeum) felvilágosításait. 103. PATAY.Pál, ArchÉrt 1944-1945. 24 már hamisítványnak tartja a szombathelyi Mauthner-féle aranykarpereceket. 104. MAKKAY i.m. 79. 105. PATAY Pál i. m. 25, IX. t. 5. 106. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 59 és 63. 51. t. 12. 107. H. BUSCHHAUSEN: Die spätrömischen Metallscrinia und frühchristlichen Reliquiare. (Wien, 1971) 173259 és В. 1-65. tábla erről bárkit meggyőzhet, ha végigböngészi. 108. MAKKAY i.m. 90,95-96. 109. HOREDT-PROTASE, Neue Goldfunde i. m. 86. 110