A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

40. MAKKAY i. m. 82. 41. FETTICH Nándor: A népi és kulturális kontinuitás a Kárpát-medencében a régészeti adatok alapján. A Kis Akadémia Könyvtára 55. (Bp., 1943) 42. Erről PATA Y Pál, ArchÉrt 1944-1945, 24-25. 43. FETTICH Nándor: Nyugati gót lelet Gyula határából. Magyar Múzeum 1945, 64-71, - kivált 68-71. 44. FETTICH Nándor: Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez - Archäologische Studien zur Geschichte der späthunnischer Metallkunst. Arch. Hung. 31. (Bp, 1951) - V. ö. hozzá BONA, I.: Ein Vierteljahrhundert der Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945-1969). Acta ArchHung 23, (1971), 273 és jegyzetek. 45. HAMPEL József: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp., 1907) 225-227. 46. FoliaArch6,(1954)102és7-9j. 47. V. ö. BÓNA mint 44. j. valamint a 49. jegyzetben említendő munka 153,11. jegyzetét. 48. SZEGEDY, E.: ActaArchHung 12, (1960) 325-330. 49. BÓNA, I.: Der Silberschatz von Darufalva. ActaArchHung 16. (1964) 151-169. 50. FETTICH Nándor: Magyar stílus az iparművészetben I-III. (Bp., 1943-1945) 51. Stellungnahme des Reichsamtes für Vorgeschichte zur Adlerfibel von Königsberg. Mannus 33, 1941, 379-386, H. REINERTH bevezetőjével. A Fettichtől szétszedett fibula fényképei a 2 a-c. ábrán, N. FETTICH hozzászólása: 381-383 52. N. FETTICH u. o. 383. „Man könnte noch die Zahl der Merkmale der Echtheit vermehren, aber das Gesagte, zusammen mit der Entdeckung des Kreuzes in der Mitte, ist Beweisgrund genug, um die Echtheit der Adlerfibel für jeden Beschauer außer Zweifel zu stellen". 53. G. LILL: Die Adlerfibel von 1930 und andere Fälschungen aus einer Münchner Goldschmiedewerkstatt. Germania 28, 1944-1950 (1952) 54-62. az 5. táblán a sasfibula műhelyfotójával (1937) 54. Uo57és9. i. 55. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 60-61, uo 166 ,Д n'y a personne - ni ici ni a l'étranger - qui ait démasqué autant des ses falsifications que moi". 56. Mint 39. j. 57. RÖMER Flóris, ArchÉrt II. (1869) 99-100. - Jó lenne tudni hol lappanganak ezek a fényképek. Az 1875-ben ellopott, majd hiányosan, csonkán megkerült, később pedig valósággal újjárestaurált petrossai aranyak eredeti állapotát ugyanis ezek mutatnák. Ma - tudtommal - Bukarestben sincs belőlük. A nagy sasfibula 1868-ban a South Kensington Museumban készült fényképét sok tanulsággal közölte D. BROWN: The brooches in the Píetroasa treasure. Antiquity 46. (1972) 111-116, XXb tábla. 58. A. ODOBESCO: Teasurul de la Petrosa (Paris, 1882), A. ODOBESCO: La Trésor de Pétrossa. (Paris, 18891900). Új kiadása A. ODOBESCO: Opere IV. (Bucure§ti, 1976) 59. B. ARRHENIUS: Merovingian Garnet Jewellery i. m. 48-53. 60. ALFÖLDI András, Leletek a hunkorszakból és etnikai szétválasztásuk - Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung. Arch. Hung. 9. (Bp., 1932) 87, 34. t. 16. 61. Egyetlen távoli rokona a Scucego-Borovoe-i rekeszdíszes lemez 1928-ban került elő, minden oldalán lekerekített, művészien komponált és csiszolt kövekkel. I. P. ZASECKAJA, Zolotye ukrasenija gunnskoj épohi. (Leningrad, 1975) 44, No. 16 és színes fénykép. A bonyolult piros kövekből csak 2 db maradt meg a rekeszekben. 62. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Fettich nagyon közepes színvonalú kliséi helyett a László Gyula (akkoriban kolozsvári) professzortól kapott, nagyított méretű előlap, kivált hátlap fényképekkel dolgozhattam, vagyis lényegesen jobb forrással, mint amüyen a kutatás rendelkezésére áll. Köszönet érte László Gyula professzornak! 63. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 62. 64. M. EBÉRT: Ein Dolchscheidefragment aus Südrussland. Opuscula archaeologica Oscari Montelio septuagennario dicata. (Holmiae [Stockholm], 1913) 271-279. A függesztőfül a IL Világháború óta a kölni Römisch-Germanisches Museumban tanulmányozható. V. ö. S. GOLLUB: Köln. Germanischer Golschmuck. (Köln, 1966) 6, 8. kép. 65. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 62-63. 66. J. WERNER: Beiträge zur Archäologie des AttilaReiches. (München, 1956) 45, - bár némi gyanakvással, hogy netán későbbi, és 22.1.1. 67. A. K. AMBROZ: Problemy rannesrednevekovoj hronologii Vostocnoj Jevropy. SA 1971/3, 119-120. Nyomában BÁLINT, CS.: Vestiges archéologiques de l'époque tardiv des Sassanides et leurs relations avec les steppes. ActaArchHung 30. (1978) 180-181 már a 6. század elejére teszi a taman-i típusú függesztőfüleket (7. kép A. 4. - nála: ,,Dél-Oroszország"). 68. A. K. AMBROZ in: Stepi Jevrazii v. épohu srednevekov'ja. (Moszkva 1981) 15-16, valamint 5. kép 15, 21, 24, 25, - valamennyi a 6-7. századból. - Kéziratom lezárása után derült ki, hogy mégsem az utolsó műve. Postumus írása: Kinzaly VI-VIII w. s. dvumja vystupami na nozah - 6th to 8th Century Daggers with scabbard having two suspension fittings. SA 1986/4, 53-73 újratárgyalja a kérdést, s a következőkben tárgyalt Kerimro-Borovoe összefüggés nyomán diadallal nyugtázza győzelmét (67-69, 6-7. kép). 69. Wakou ANAZAWA-Junichi MANOME: Kobunka Danso 7. (1980) 245-278. 70. A. K. AMBROZ: Stepi Jevrazii i. mű és hely. Legjobb közlése: I. V. BONDAR: Drevnee zoloto - Orfèvrerie ancienne. (Moszkva, 1975) oldal és tárgy számozás nélküli albumában. 71. BÓNA, I.: Studien zum früha warischen Reitergrab von Szegvár. ActaArchHung 32, 1980, 40-41. Máig legjobb összeállításuk N. FETTICH, Garnitures de fourreaux de sabres du temps des avares en Hongrie. Aréthuse 1926/2. - ahol a ,,Tamani-típusú" kardfüggesztőket az avar függesztő-fülek előképeként tárgyalta (9, és 23. kép). 72. FETTICH, Szeged-Nagyszéksós 62. 73. Legjobb közlése és részletes leírása I. P. Zaseckája, Zolotye ukrasenija i. m. 50, No. 28 és színes fényképen is. 74. P. GOLLUB i.m. 6-7, 20. kép. 75. M. EBÉRT i. m. 274 világosan leírja, hogy a „Steg" a kerek díszekkel hiányzik a hosszanti oldalon, amelynek jól követhető törésnyomai mutatják, hogy itt más tárgyhoz kapcsolódott. Hasonlóan P. GOLLUB i. h. ,,An den Außenkanten des Beschlages setzt ein schmaler Blechstreifen mit aufgelöteten Ringen an" - ugyanez tehát nincs meg a belső - hosszanti oldalon! 75a. Bár A. K. AMBROZ postumus munkájában nem vizsgálta a „Mojgrad" és „Taman" (mindkettő így szerepel) néven futó kardfüggesztők eredetiségét, csupán keltezésükkel foglalkozik, 2. ábráján 32 db P-függesztőt állított össze, - ez eddig a típus legnagyobb gyűjteménye. Az egyetlen balranéző,, eltérő alakú és méretű köztük a 25. számú „mojgrádi" (SA 1986/4 5455). 109