A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

Kiss a 6. század első felére tette a „tiszaszőlősi" sírleletet, márpedig egy későbbi sírban korábbi tárgyak — elméletileg - mindenkor előfordulhatnak. Tanácsos lesz ezért alaposabban, részleteiben is megvizsgálni a mojgrádi aranyakat.

62 A P-ALAKÚ FÜGGESZTÖFÖL Fettich Nándor azt hangsúlyozta, hogy „ugyanolyan", mint a Taman-félszigetről származó kardfüggesztő.

63 A Taman-i fül korát és stílusát azonban nagynevű feldolgozója az antik és a Karoling korszak és stflus közé helyezte, az akkor ismert párhuzamok alapján az 5—7. századra. Valójában egyetlen jó párhuzamot talált hozzá, Castel Trosino langobard temetőiének arany tőrhüvelyét a 7. századból.

64 A Taman-i rejceszdíszes fülből először Fettich csinált hunkori (vagyis 454/55. előtti) hun kardfüggesztőt,

6 5 tőle veszi át ezt a meghatározást és korai keltezést J. Werner.

66 Mindketten a Kaspi-tó keleti partvidékén a Borovoe-tónál talált &cucego-i sírlelet (1928) rekeszdíszes P-alakú tőr függesztőfülével támogatták meg elgondolásukat és keltezésüket, a scucegoi sírt ,Attila-kori" hun fejedelmi temetkezésnek vélve. Vélekedésüket széles körben elfogadták. A Fettich-Wemer féle meghatározásban először a nemrég elhunyt szovjet népvándorlás kor kutató A. K. Ambroz kezdett kételkedni. Ambroz a borovoescucego-i P-függesztőt avar és késői steppei párhuzamok alapján a 7. századra keltezte,

67 s keltezési javaslatához 6—7. századi formában utolsó művéig

68 ragaszkodott. Neki lett igaza. Az időközben heves viták kereszttüzébe került borovoe-Scucego-i leletről (t. i. hogy hunkori vagy sokkal későbbi) váratlanul japán kutatók mondták ki a megfellebbezhetetlen végső ítéletet. A dél-koreai Kerim-ro temető 520—600 közé keltezhető 14. sírjában megtalálták a borovoe-áőuéego-i tőr szerkezeti testvérpéldányát, mi több : éppen a koreai lelet segítségével sikerült egyértelműen rekonstruálniuk a borovoe-$£ucegoi tőrt. Az utóbbiból ugyanis csak az eredeti tőrmagról lefeszegetett különféle díszítmények kerültek múzeumba, ezek logikai sorrendje és szerepe a kerim-ro-i tőr nélkül soha nem lett volna tisztázható. A két tőr egykorúsága immáron nem lehet kétséges: 6. század első fele. A tőrtípus 7. századi utóéletét ragyogóan kinyomozták, míg korábbi „előéletére" eddig mi, sem utal.

6 9 Borovoe-Scuèego és Kerim-ro összefüggése koránt sem véletlen vagy egyedi. A dél-koreai tőr rekeszdíszítései meglepően rokonok az ukrajnai glodosy/ grodsy kincs vagy sírlelet rekesz díszítményeivel, nem véletlen hát, hogy a 7. századra keltezett glodosy leletben P-függesztővel ellátott tőrhüvely díszek is előfordulnak.

70 Az új leletek és kutatások a P-alakú kard és tőr függesztő fülekről bebizonyították azt, amit a magyarországi avar leletekből már addig is a bizonyosság nagy fokán sejtettünk: csak 567 után és az avarokkal jelennek meg Közép-Európában.

71 Ugyanakkor szilárd (beépített) rekeszdíszes változatban csak keletről, a Kaukázus előteréből és a Kaspi-tó vidékéről ismertek. A keleti leletek valószínűleg néhány évtizeddel korábbiak, mint az avarok, márcsak azért is, mivel az avar mozgalommal szilárd rekeszekkel díszített fülek már nem jutnak el a Kárpát-medencébe. — Mindent összevetve a „mojgrádi hun-gepida" kard/tőr függesztő a levegőbe került, unokák előtti nagyapává vált. Abban Fettichnek igaza volt, hogy a mojgrádi kardfüggesztő nem egyedi alkotás, készítője valóban a berlini Királyi Múzeum „Tamán félszigetről" származó példányát vette alapul, — ez a kardfüggesztő a század eleje óta állandóan ki volt állítva. Vitrinben, üveg alatt, ahol hátul s körül nem volt látható, illetve jól látható. Az utánzásakor szándékosan alkalmazott kis változtatások a melléfogások sorozatai. A P-alakú függesztők kivétel nélkül egy D-alakú szabályos felső részből állnak, amelyhez rövid szár kapcsolódik. Fejlődésük során profiljuk egyre lekerekítettebbé válik, már a borovoe-Scucego-i S-alakú ívben megy át a P-szárba, pontosan ugyanúgy, ahogyan az egyre rövidülő szárú avar kardfüggesztő füleken is tapasztalható. Az utánzó viszont a „mojgrádi" fülnek felül hegyesszögű, legnagyobb kiöblösödésétől pedig szinte vissza felé ívelődő P-fejet csinált s ezáltal a P-szárát megnyújtotta, kihangsúlyozta. Ezzel előállt egy olyan függesztő forma, amelynek nincs párja Euráziában. Méretére nézve sincs. Az alapul vett 6 cm hosszú tamani fül remekül megfelel a borovoescucego-i függesztő fül 5,9 cm-es hosszának, az avar P-függesztők 5—6 cm-es átlaghosszának, míg a „mojgrádi", a P-szár esetlen megnyújtása következtében, egyedülálló méretűre, 7,2 cm-esre növekedett. Holott még a „fejedelmi" méretű glodosy P-függesztők is csak 6,5 cm-esek. Elhibázott a felület utánzása is. A tamani rekeszek emberien ötletszerűek, a „mojgrádiak" katonásan merevek. Míg a tamani (és borovoei) rekeszekből az ékkőlapok mintegy fele kihullott, a másolónak nem volt szíve hiányosat készíteni, a függesztőfül valamennyi kőberakása szilárdan a helyén ül. A középső nagy kő a tamánin karneol, az utánzaton vörös gránát (vagy üveg?), - az utóbbit a hamisító olyan otrombán szerelte be (Fettich: „nagyon primitív módon"), ahogyan népvándorláskori ötvös soha nem dolgozott, az aranylemez foglalat ugyanis nem takarhajtja az ékkövet! Eltévesztette a másoló (nyilván szándékosan) az egész függesztőt körben keretező illetve a belső rekeszeket kettéosztó gömböcsök arányát és méretét: egy nagyobb méretű ékességen nagyobb méretű gömböcsöket várnánk, holott a „mojgrádiak" jóval kisebbek, mint a tamániak. A két darab felületes összehasonlítása után is bajos hát egyetérteni Fettich kategorikus véleményével, amely szerint a tamani függesztő „a legkisebb részletekig megegyezik a mojgrádi példánnyal", mi több: „a 102