A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól
két darab ugyanabban a műhelyben, ugyanazon kéz által készült". 72 A „mojgrádi" P-függesztővel nem az a legnagyobb baj, amit a német szakemberek kifogásoltak, hogy t. i. csak fordítva lehet felszerelni (vagyis tükörképe a tamáninak!), hanem az, hogy egyáltalán nem lehet felszerelni. A hamisító ugyanis belül üres, hátul nyitott doboz-fedélnek képezte ki a függesztőt, oldalaira, az oldalsó, lehajló szegélylemezre — a tamáni előkép nyomán, mint vélte! - körös-körül kis karikákból álló díszítő sort forrasztott. Ezzel tévedett legnagyobbat, nyilván azért, mivel a tamáni függesztő úgy volt kiállítva, hogy belső hosszanti oldala (éle) nem látszott. A hamisító a mojgrádi függesztőnek erre a belső, hosszanti oldalára is lemezt valamint kördíszítést helyezett, holott a függesztőfülek ezen az oldalon általában nyitottak és mindig díszítetlenek, mivel itt erősítik őket a hüvelyhez. Természetesen díszítetlen a tamáni is, sőt a törésnyomok nyilvánvalóan mutatják, hogy a fül itt más tárgyhoz volt szerelve. A borovoe-Scuc'ego-i fül hosszanti oldalán a keretezés egyáltalán nem folytatódik, csúnya törésfelülete 73 pedig pontosan olyan felerősítésről árulkodik, mint a tamánié. Egy másik korai tamáni kardon a P-alakú függesztő nem is különálló darab, hanem egybe van építve a kardhüvelyre szerelt mandzsettával. 74 A tamáni rekeszes függesztőfület a perem belső oldalának alsó és felső széléhez erősített nitekkel szögezték a hüvely pánthoz. Vagyis felülről és alulról, — a szögecsek ma is megvannak. A „mojgrádit" nem harántoldalán, de még hátulról sem lehet semmihez erősíteni, a P-szár legalsó rekesze alól kiinduló egyetlen szögecs jó centiméterre a levegőbe nyúlik (mintha a függesztő hátulról lett volna valamiféle alapra erősítve), a többi — nem létező — szögecsnek csak hűlt helyét imitálta az alkotó a hátlap nélküli dobozbelsőben az előlap hátoldalán. Számomra teljesen érthetetlen, hogy ezeket az „ordító" különbségeket miért nem vette észre Fettich. Csak àz lehet a magyarázat, hogy amikor a „mojgrádi" függesztőt leírta, akkor a háború miatt a tamáni példány már nem volt hozzáférhető. Az egyetlen korábban közzétett fényképen nem látszik a hosszanti oldal, ám Ebért gondos leírása nem hagy kétséget afelől, hogyan néz ki ezen az oldalon. 75 Leírását nyilván nem tanulmányozta Fettich, a mai jó publikációkat pedig már nem érte meg. A „mojgrádi" P-alakú függesztő tehát durva és ostoba hamisítvány, amely a berlini múzeum Tamánfélszigetről származó 6—7. századi függesztőfüle nyomán készült. 7 Sa (3. ábra). A KEREK SZORÍTÓ-TA GOS KIS ARANYCSA T A csat a hunkorban széles körben elterjedt csattípus utánérzése akar lenni. Csakhogy míg a Kárpátmedencéből 1912. előtt mindössze 5 db különböző hunkori aranycsat volt közzétéve (azok is rajzban), 7 6 addig ma 41 példányt ismerünk. 77 Az utóbbiakkal minden lényeges ismertetőjegyükre nézve megegyezik a Lengyel-síkságtól az Uraiig és Kaukázusig mára megismert 17 db ugyanilyen korú és típusú aranycsat és a 6—8 Nyugat-Európába elvetődött példány is. Elmondható, hogy a mintegy 70 hunkori aranycsat (öv, kardszíj és csizmaszíj csatok) kivétel nélkül rokona egymásnak s egyben kitűnő előzményei a hunkor utáni fejedelmi divatban továbbélő európai csat-típusoknak (Tournai, Flonheim, Rüdern, Blucina, Apahida I—III. sír). 78 Az egyetlen, amely egyik előzményhez vagy változathoz sem kapcsolódik a „mojgrádi". Nyilvánvalóan hamisítvány, amely azonban csak lazán követi a század elején még alig ismert előképeket. Mára kiderült, nem egyéb, mint a rokonleletek nem ismerésén alapuló egyéni ötlet. A német kutatók helyesen figyelték meg a technikai hibát. Kétségtelen, hogy a hamisító a rekeszdíszes csattestet körülvevő szögecsekkel nem tudott mit kezdeni. A három szögecs a valódi hun aranycsatok túlnyomó többségén fülecs-szerűen kialakított nyúlványokba illesztve kapcsolódik a felső lemezhez. Innen gyakran arany csövecskében halad a csattest alsó lemezéig, vagyis a felső rekeszlemezt úgy erősítik az alsó alaplemezhez, hogy a kettő együtt kis körülszegecselt kerek vagy ovális dobozszerűséget alkot. 7 9 A hun csatok más, egyszerűbb — többnyire későbbi — csoportjánál a rekesz felső, szegély-lemezéből haladnak a szögecsek az alsó lemez felé. 80 Harmadik megoldás nincs, — csak „Mojgrádon". Itt a három szögecs semmilyen formában nem kötődik a rekesz-dobozhoz, mind a három az alsó lemezbe (ami tehát a német kutatók véleményével szemben, létezik!) van beerősítve. A rekesz-dobozt a félig ráhajtott, sőt rákalapált szögfejek fogják körbe, vagyis durván a doboz felső lemezére hajtották őket. Ennek következtében a rekeszdíszes felső lemezt a három szögecsnél megsértették, meggyűrték. így hunkori ötvös nem dolgozott, a csat az első használat után széthullt volna. A csattest formája még csak nem is emlékeztet a sok-sok 4—6. századi csatéra, rekeszdíszítése: négylevelű lóhere a hamisító egyéni ötlete. Kombinációjára 4 db petrossai vese-alakú követ vett alapul. 81 Otromba tévedés volt azonban a vese alakú rekeszekbe domború almadinokat alkalmazni, a valódi hun kerekcsatokon domború ékkő legfeljebb másodlagosan fordul elő. A NÉGYSZÖGLETES SZORÍTÓLEMEZES ÖVCSAT A valóság néha rácáfol a formális logikára, a német kutatók egyik kritikai megjegyzése elsietett volt. A késői 5. és 6. századból szép számmal ismerünk ugyanis olyan csatokat, amelyeki ek a karika-része alul lapos, 82 van ilyen a gepida apahidai II. királysírban 8 3 is. Díszcsatok esetében az sem ritka, ha a csat103
