A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

legtöbb esetben apró ajándékozások (végrendelkezések) voltak. 1382. október 19-én János káli plébános testvérének, János fia Miklósnak özvegye, Annus asszony (néhai Dámján fia János leánya) lelke üdvösségéért szentbenedekkáli birtokrészét a veszprémi püspökségnek ajándékozta.

70 Ezzel egyidejűleg — 1382. október 19-én — a szentbenedekkáli András fia Bence felajánlotta birtokát a veszprémi püspöknek, ha az őt és utódait nemes jobbággyá teszi (,,ipsum nobilem iobagionem'. . . ecclesie facere et creare".)

71 Ugyanakkor a püspökség féltékenyen védte Kálvölgyi birtokait a legkisebb sérelem esetén is. Benedek, veszprémi püspök 1382. május 17-én azonnal jelentette a királynak, hogy Rátholti János fia Gyula és társai a veszprémi káptalan Kaal nevű birtokából és egy rétjéből április 26án nagy darabot elszántattak. A veszprémi káptalan is azonnal Mária királynő ítélőszéke elé folyamodott 1385. december 29-én, mikor sérelem érte. Ugyanis a fehérvári káptalan ezen a napon be akarta iktatni Miklós, szepesi prépostot és annak két nővérét (Erzsébetet és Borbálát) a — tihanyi apáttól cserébe kapott — szentbenedekkáli (és tóti) birtokrészekbe. A káptalan ügyvédje azt állította, hogy ezek a birtokrészek elsősorban a káptalant illetik meg egy csere esetén.

73 1389 májusában Demeter, veszprémi püspök a szomszédos Rátót-nemzetséggel pereskedett egy Sziget nevű földért, melyről a Rátótnemzetségbeli Gyula azt állította, hogy az sásdikáli birtokának része. Ugyanakkor a püspök azt vallotta, hogy az a föld az ő töttöskáli birtokához tartozik. A fogadott bírák a vitás földet megfelezték: a K-i részt Gyula, a Ny-it pedig a püspök részének jelentették ki.

74 A pert 1389. május 3-án — a Kaal faluban tartózkodó — Laczkfy István nádor is szentesítette.

75 A XV. század elején is tovább folyt a veszprémi püspökség és káptalan birtokgyarapítási tevékenysége a Kál-völgyi falvakban. 1404-ben Tóth András segösdi főesperes három szőlőt ha

: gyott végrendeletében Kiskálon a káptalanra.

76 (Ez — a Mindszentkáltól DK-re fekvő — a falu első említése; a falut később Kisfaludnak nevezték.) 1430-ban Péter deák, tatai várnagy egy köveskáli szőlejét adta a püspöknek cserébe egy köveskáli telekért, amely a sóstókáli út mellett feküdt, s amely előzőleg egy Péter nevű királyi, majd püspöki jobbágyé volt. A beiktatólevélben Köveskált már mint püspöki birtokot (,,in possessione episcopali") említették.

77 Előfordult az is, hogy a veszprémi püspökök világi személyekkel püspöki birtokrészeket elcseréltek. Rozgonyi Simon püspök 1438-ban a püspökség köveskáli birtokainak egy részét — néhány szőlővel együtt — (pápai és királyi engedéllyel) elcserélte Köveskáli Péter, György és Mihály Tapolcakesziben fekvő birtokaiért.

78 Nem tudni az okát, hogy miért, de 1435-ben a veszprémi püspök elengedte a köveskáli és sóstókáli nemesek egyházi tizedeinek egy részét. A veszprémi káptalan ezért azonnal tiltakozását nyújtotta be, mert ezzel ő megkárosodott (tudvalévő, hogy a tizedek negyedrésze a káptalant illette).

79 Ugyancsak nagy zavart idézett elő 1446-ban Gathalóczy Mátyás veszprémi püspök, aki 1446-ban Ányos Mihálynak adta bérbe — évi 650 forintért — a zalai főesperességnek (a Szepetnek-késnek, az Erek-késnek és a Tapolca-késnek — az utóbbiba tartoztak a Kál-völgyi falvak is) egyházi tizedeit.

80 Ugyancsak sértette a veszprémi káptalan érdekeit az is, hogy a kapornaki apátság — amelynek birtokai voltak Mindszentkálon és Köveskál körül — 1453-ban a Köveskál határában fekvő karinta-pusztai birtokát 1453-ban Köveskáli Mihály nemesnek adta bérbe.

81 A Kál-völgyi nemesek — sok esetben nem törődve I. Lajos király 1377-ben kiadott rendelkezésével — világiaknak (elsősorban rokonaiknak) adták el birtokrészeiket. Pl. 1451-ben Unyomi Miklós — aki a veszprémi püspök veszprémi és sümegi várnagya volt — szentbenedekkáli birtokának felét nővére fiának, Biki János fia Dávidnak adta, s adománylevelében meghagyta, hogy — amennyiben nem lesz örököse —, úgy a birtok másik fele is őrá szálljon.

82 Az adásvételek—csereberék ellenére a veszprémi káptalan birtokai azonban egyre növekedtek Kál-völgyében. 1458. április 4-én Köveskáli (,,de Keweskaal") István fia Mihály a maga, felesége, gyermekei és rokonai nevében a székesfehérvári káptalan előtt ábrahámhegyi („Abraam") elhagyott jobbágytelkeit tizenhat aranyforintért eladta a veszprémi káptalannak. Az oklevélben szerepel bizonyos Diómái (,,Dyomaal") nevű szőlőhegy, amely a Balaton irányába (,,prope Balatinum") feküdt, továbbá egy hold föld a „fürdőhely" (,,ferdewhel") dűlőben a Balaton mellett; két hold föld az említett Diómái nevű szőlő alatt, a tó partján, melyet a „Balaton kikötőjének neveznek" (,,in portu dicti Balatini)". Az oklevél egy halászóhelyet is megemlít a Balaton (,,in dicto Balatino") mellett.

83 A birtokperek és adásvételek jellemezték a XV. század második felét is. 1466-ban tíz henyei nemes pereskedett a veszprémi püspökségnek Henyével határos birtokai — Tagyon, Árokfő és Szentbereckfalva miatt.

84 Ezekben a perekben szerepelt először a monoszlói — Szent Mihály tiszteletére szentelt templom említése. A templom a mai református templommal azonos (a középkori templom csúcsíves bordái a templom keleti felében ma is megfigyelhetők). A templom első említése 1476-ban szerepelt. A következő években — 1480-ban — a bakonybéli apátság perelte Miskei Kontra György nemest, hogy a család 70 éve nem fizette az — 1338-ban a családnak évi négy márkáért — bérbe adott Henye falu bérét.

85 A XV. század végén a közeli Csobánc várának urai, a Rátót-nemzetségbeli Gyulaffy család egyre jobban terjeszkedett a Kál-völgyében is. 1483ban Rátóti Gyulaffy László megvásárolta Bácsi Kálmán fia János leányának, Borbálának (Gulácsi Bedé Györgynének) és fiának, Gulácsi Bedé fia Péternek birtokrészét a Mindszentkála és Gyulakeszi között fekvő Bács faluban. A Gyulaffyak terjeszkedése egyre tovább folytatódott: 1492ben újabb birtokrészeket (köztük egy kőtornyot) vásároltak Gulácsi Bedé fia Pétertől. A XV. század végi adásvételi iratokban — 1495-ben — szerepelt először a köveskáli templom említése. A templom a jelenlegi r. katolikus templom he614