A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

lyén állt. Ezt az bizonyítja, hogy a templomkerítésen belül épült paplak építésekor sok, melléklet nélküli csontváz került elő, ami a középkori — templom körül elterülő — temetőre utal.

87 A köveskáli nemesek a XV. században jelentős szerepet töltöttek be Zala vármegye hivatali életében. Elsőnek 1410-ben említették Zala vármegye szolgabírajaként Köveskáli Tamás fia Istvánt, majd 1431 szeptemberében Köveskáli Domonkost. Köveskáli Istvánt 1442. november 7-én és 1445. augusztus 31-én említették, mint a megye szolgabí ráját. Köveskáli Péterről — mint Zala megye egyik alispánjáról — 1450—1451-ben írtak. Utoljára, mint Zala megyei szolgabíróról, Köveskáli Mihályról 1485. október 5-én tettek az oklevelek említést.

88 A szolgabírók a Zala megyéhez tartozó tapolcai járásának (,,székének") — ,,. . . in comitatu Zaladiensi sedis Thapolcza ..." — voltak vezetői. A „székeken" tartották a „sedriákat" — azaz a törvénynapokat —, melyek egybeestek a hetivásárok napjával. A tapolcai ,,sedis" (szék, járás) törvénynapja, illetve heti vásárnap ja a hétfő volt.

89 A XVI. század elején a Kál-völgy egyháziföldesúri (püspökség és káptalan) és nemesi falvai körül — a Gyulaffy-család mellett egy új nagybirtokos család vetette meg hatalmának alapjait. Thurzó Gergely zalavári és Miklós báttai apátok — a Kál-völgy melletti almádi apátságban (az apátúron kívül) már csak két szerzetest találtak. Az apát részeges volt, és teljesen a vázsonyi földesúr, Horváth Márk befolyása alatt állt. Az apátság egyik legrégibb faluját már Horváth birtokolta, s a monostor jobbágyai már elsősorban Vázsony várához szolgáltak. Mindezek ellenére a Kál-völgyben a legnagyobb földesúr továbbra is a veszprémi püspökség és a káptalan volt. A falvakat több esetben — egymás közt megosztva — közösen birtokolták. A káptalan szedte a földesúri kilencedeket (az egyházi tizedekkel együtt) Szentbenedek kál (Szentbékkála), Mindszentkál és Kiskál falvakban. A püspökök uralma alatt álló veszprémi várhoz (a vártartomány 17 faluja mellett) az alábbi uradalmak tartoztak: kál-völgyi uradalom (5 falu: Szentbenedekkál, Mindszentkál, Kerekikál, Köveskál és Tüttöskál), a németvölgyi uradalom (8 falu), peremartoni uradalom (23 falu) és novai uradalom (15 falu). Egy-egy uradalom élén állt a „tiszttartó" (officiales), aki a veszprémi vártartomány várnagyának (castellanus) volt közvetlen alárendelve. Az 1524. évi urbárium szerint a Kál-völgyi falvak jobbágyai „akókat" („akones") szolgáltattak be a tiszt tartónak, mégpedig egy egész telek után két köböl (kb. 125 liter) gabonát. Ez a kilencednek felelt meg az 1497.: 47 te. szerint) („censuales dánt afficialibus akones".) A Kál-völgy jobbágyainak fizetni kellett még a — rejtélyes — „aszaturát", s úrdolgának (robot) keretében a Kál-völgy jobbágyainak be kellett szedni és Veszprém várába kellett szállítani a kilenced és tized gabonát, bort, állatot. A veszprémi vár esetenkénti védelmét a püspökség egyházi „praedialis" nemesei látták el: a németvölgyi uradalomból 25 család, Szepezd faluból 10 család, Ösi faluból 14 család; a Kálvölgyi uradalomból azonban csak Szentbenedekkál falu öt családja volt erre kötelezve. Ezek az egyházi vagy praedialis nemesek terményeikből földesúri kilencedet nem fizettek, de a jobbágyok földbérének (census) dupláját fizették: egész telkenként évi 2 forintot. Ugyanakkor lehetővé tették nekik a hadiszolgálat pénzbeli megváltását, ezt az összeget nevezték „hadakozó pénznek" („taxa exercitualis"). Mindez olyan súlyos megterhelést jelentett az egyházi nemeseknek, hogy előfordult (1474-ben még) az, hogy egy szentbenedekkáli egyházi nemes visszaadta a püspökségnek nemesi telkét, s inkább a jobbágysort választotta.

91 Az ország pusztulásának kezdetét jelentő 1526. augusztus—szeptemberi török — ún. mohácsi — hadjárat a Balatontól nyugatra és északnyugatra elterülő területeket nem érte. Az első török pusztítás az 1529. évi török támadáskor érte a vidéket: a Duna és a Balaton között — Bécs irányába felvonuló török főerőket biztosító török lovashadak portyázói a Kál-völgyben is megjelentek és gyújtogattak, raboltak. Az 1531. évi rovásadó-összeírás (dicális conseriptio) szerint a Köveskáltól délre elterülő Ecsér falu teljesen elpusztult (a falu többet nem is épült újjá). De a többi Kál-völgyi faluban is több tönkrement és elszegényedett porta jelezte a török hadak első megjelenését: Köveskál: a veszprémi püspöknek volt itt: 4 adófizető és 10 szegénytelke; Horváth Jeromosnak volt itt: egy adófizető telke. Kisfaludi: a veszprémi püspökségnek volt itt 12 szegény- és puszta telke. Mindszentkálla (Mynthzenthkal): a veszprémi püspöknek volt itt: 5 és fél adófizető, 15 szegényes puszta telke; a kapornaki apátságnak volt itt: 1 adófizető telke; a veszprémi prépostnak volt itt: 4 puszta telke. Szentbenedekkál (Zenthbenedekkal): a veszprémi püspöknek volt itt: 15 adófizető, 14 szegény- és puszta telke; Horváth Jánosnak volt: 1 adófizető és 4 szegény telke; a veszprémi káptalannak volt: 2 adófizető és 5 puszta telke. Kővágóörs (Ewrs): Vázsonyi Horváth Jeromosnak volt: 1 adófizető és 12 szegénytelke; a helybeli nemeseknek volt: 12 szegénytelke. Henye: Vázsonyi Horváth Jeromosnak volt itt: 2 adófizető és 8 szegény telke; a bakonybéli apátságnak volt: 1 adófizető és 6 szegény telke; Gyulaffy Istvánnak volt: 4 és fél adófizető és 8 szegénytelke.

92 Az 1534. évi rovásadó-összeírás (dicális conseriptio) fokozottabb pusztulásról tudósít. Ez biztosan összefüggött az 1532. évi nyári török támadással. Mikor a török hadak — Eszék irányából — a Dráva és a Balaton között nyomultak előre Bécs főirányba, Szalaházy Tamás veszprémi püspök fegyverbe szólította egyházi nemeseit, s felkészítette várait ostromokra. Kürtössy János zalavári várnagy augusztus 8-i jelentése szerint a török lovasság — a zalavári erősség kivételével az egész vidéket felégette.

93 Ennek a hadjáratnak pusztításait rögzítette az 1534. évi rovásadóösszeírás: Köveskál (Keweskal): Vázsonyi Horváth Je615