A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír

keleti gót győzelem emlékét kívánta a nagy király születésével összekapcsolni."

6 A keleti gótok 456 tavaszán telepedtek le a Balaton mellett,"

7 amikor Theuderich három-négy éves fiucske lehetett már. Az viszont biztos, hogy a 456 és 461 közti időt apja udvarában, Fenékpusztán töltötte a gótok későbbi nagy királya. Annyit tudunk a fenékpusztai ásatások alapján, hogy Thiudimer az ottani római alapítású erődöt hozatta rendbe és választotta székhelyéül. Népének szállása a Balaton északi partján lehetett, Tihany tájáig. Erre Jordanes egyik adatából következtethetünk, aki leírja, hogy Thiudimer a Dalmácia kirablásából visszatérő Hunimund sveb királyt a Pelsois tónál fogta el egy viharos éjjel, mivel a svebek rablásától tartott. A Vág és Garam táján élő svebek"

9 a legrövidebb úton, a Cuha patak észak—déli irányú völgyében haladó régi római úton

120 érhették el a Balaton tihany—szántódi átkelőjét, közben, mint Jordanes mondja, elzsákmányolták a gótok legelő marháit. A mainál nagyobb, egykori Balatonnak három természetes átkelőhelye volt, a tihany—szántódi, a fenékpusztai és a balatonhídvégi.'"

1 A fenékpusztai átkelőnél kijavítva állt Thiudimer hatalmas erődje. Aligha valószínű, hogy Dalmáciából visszatérve itt, vagy a légvonalban csak 10 km-re fekvő Balatonhídvégnél kísérelte volna meg Hunimund a balatoni átkelést. Fenékpusztától 75 km-re van a tihany—szántódi rév. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy ezen az átkelőn ment át Dalmáciába tartva Hunimund, és onnét visszatérve ugyanitt akart áthajózni a Balatonon. Jordanes „viharos éjjel" kitételéből arra következtethetünk, hogy Hunimund Balaton déli partját elért serege átkelésre alkalmas időt várt. Thiudimer további rablásuktól félve, ami ezek szerint a tó északi partján történt, rajtaütött Hunimund seregén. A szántódi révnél érdekes turzásháromszög van, pontosan Tihannyal szemben. A turzásháromszög nyugati ágán két kaput is vájt a Balaton vize, a turzáságak és a part között a múlt század közepéig víz hullámzott.

122 A mai Zamárdi területéről induló turzáságon lehetett csak a révhez jutni. Ezt az egy utat kellett csak Thiudimernek megszállnia és lezárnia ahhoz, hogy egérfogóba kerüljön Hunimund serege. Fentiekből következik, hogy Tihany, Balatonfüred vidéke Thiudimer népének szállásterülete volt még. Az V. század második felére datált kapolcsi női sírokat

12,i keleti gót temetkezéseknek tekinthetjük, Thiudimer szállásterületének határáról. Úgy tűnik ezek alapján, hogy Thiudimer gótjai a Balaton és Veszprém—Kapolcs—Keszthely vonalán haladó út között szállták meg vidékünket. A letelepülő keleti gótok északabbra szorították az Attila korában ide telepített sadagokat. Kutatásunk részben szarmatáknak tekinti a sadagokat,

124 mások türköknek vélik őket.

125 A sadagok hun birodalmon belüli alárendelt helyzete, perifériális elhelyezkedésük folytán a magunk részéről az előbbi nézethez csatlakozunk, és a sadagokat szarmatáknak tekintjük. Németh Gyula szerint

126 ,,az európai hunok vezető része, de bizonyára maga a tulajdonképpeni hun nép is, török nyelvű volt, illetőleg egyszerűen török volt". Ha a sadagok türkök lettek volna, nyilván jobban beilleszkedtek volna Attila birodalmába és nem maradtak volna ki a nedaói csatából. A keszthelyi téglagyár hun kori padmalyos sírját (5. kép) Attila-kori sadag temetkezésnek tarthatjuk. Az ötvöspusztai padmalyos sírt (í., 2. kép) is szarmata, pontosabban sadag temetkezésnek tekinthetjük. Mivel a keleti gótok már 467ben

127 megtámadták és megverték a sadagokat,

128 akik a vereség után a kelet-római birodalomba kértek bebocsátást,

129 az ötvöspusztai sír nem kerülhetett 467 után a földbe. A keleti gótok, mint említettük, 456 tavaszán telepedtek le a Balaton északi partján, akkor szorították északabbra a sadagokat, így az ötvöspusztai sír keletkezésének korát 456 és 467 közé tehetjük. Az ötvöspusztai sír említett germán viseleti sajátosságai alapján sadag családba került germán nőre gondolhatunk. A keszthelyi—dobogói késő római temetőből van példánk arra, hogy a családba került idegen nő esetében megtartják ugyan a szokott padmalyos sírformát, a nőt viszont elégették, ahogy származási helyének szokásai diktálták.

1

'

50 A régebbi lakóhely divatja nem ellentmondásos tehát a padmalyos sír esetében. JEGYZETEK l.BAKAY KORNÉL, KALICZ NÁNDOR, SÁGI KAROLY: Veszprém megye régészeti topográfiája. A Devecseri és Sümegi járás. Bp., 1970, 69—70. 2. BAKAY KORNÉL, KALICZ NÁNDOR, SÄGI KAROLY: i. m., 68—69, el. kép 3. BIERBRAUER, VOLKER: Die ostgotischen Grabund Schatzfunde in der Lombardei. Atti del 4° Congresso internazionale di studi sull'alto medioevalo. Favia, 1967. Spoleto, 1969, 306. 4. SÁGI KÁROLY: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. II. Szerelem, házasság, születés, halál. VMMK 10, 1971, 453. 5. WERNER, JOACHIM: Beiträge zur Archäologie des Attila-Reiches. München, 1956, 21. — BIERBRAUER, VOLKER: i. h„ 308.; Zu dem Vorkommen ostgotischer Bügelfibeln in der Raetia IL Bayerische Vorgeschichtsblätter 36, 1971, 138. — ANNIBALDI, G., WERNER, J.: Ostgotische Grabfunde aus Acquasanta, Prov. Ascoli Piceno (Marche). Germania 41, 1963, 395. 6. SÁGI, KÁROLY: Das langobardische Gräberfeld von Vors. Acta Arch. Hung. 16, 1964, 395. 7. DIMITRIJEW, A. W.: Frühmittelalterliche Fibeln vom Gräberfeld am Djurso-Fluss. Drevnostji epohi Velikogo perecelenija narodov V

—

VIII vekov. Moszkva, 1982, 87, 7. ábra. 8. ANNIBALDI, G., WERNER, J.: i. h., 368. 88