A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír

ilyen csonkán használták. A fibulát Joachim Werner a Diergardt-gyűjtemény egy lelőhely nélküli darabjával veti össze,

13 és megjegyzi, hogy az acquasantai példány a dunai háromgombos fibulákkal közelebbi rokonságban van, mint az itáliai keleti gót fibulákkal. Ennek igazolására közli a dunai analógiákat is.

14 Zdenko Vinski újabb közlése alapján az ötvöspusztai fibulák párhuzamai közé egy közép-itáliai darab

1

' és a sokolnicei fibula

1

6 is beilleszthető. Az utóbbinak közeli párhuzama s szekszárd-palánkapusztai fibulapár.

17 Az ötvöspusztai sír fibulái (3. ábra, 1—2) alapján arra gondolhatunk, hogy a sír a keleti gótok 470/47l-es elvándorlása előtt került a földbe. Egy nagy ezüstcsat (3. ábra, 3) is tartozik az ötvöspusztai lelethez. A csat a medence tájáról, bolygatás következtében került elő. Teljes hoszsza 8,9 cm, a befogólemez 5,1 cm hosszú és 3,3 cm széles. A téglalap alakú befogólemez 0,9 cm vastag ezüstlemezből készült. A díszítetlen közepű fedőlap szélei vissza vannak hajtva a hátlapig, a csatlakozó éleken a forrasztás nyoma megfigyelhető. A befogódoboz 0,4 cm magas, zárt, amit a fedőlap szélein elhelyezett négy nagy, kúpos fejű szeg fog össze. A szegek végződéseit a hátlapon elkalapálták. Ez a megoldás meghatározza az öv anyagának vastagságát is, ami 1 mm alatti értéket ad. Azt az övet, amelyhez ez a csat tartozott, csak textíliákból képzelhetjük el. Az öv szélességét a befogólemez 3 cm-ben határozza meg. A befogólemez fedőlapját két, párhuzamosan bekarcolt árkolás szegélyzi. Az árkolások és a lemez széle közti területen reszelővel előállított ferde mélyedések zsinórdíszt adnak. Az ovális csatkeret kerek átmetszetü és a tengely felé keskenyedik. A keret tengelyén az erős kopásnyom hosszabb használatra utal. A csattövis háromszög átmetszetü és ráhajlik a csatkeretre. Hátsó oldala ívesen kivájt. A csattövis indításánál három párhuzamos bordát találunk, a csatkeretre hajló hegy stilizált állatfejben végződik. Az állatfejet bekarcolt ferde vonalak díszítik. Ez a rész is kopott a hosszú használattól. Az ötvöspusztai öv, mint említettük, textíliából készült, amire a dobozszerű befogólemez alapján következtethetünk. A befogólemezben fabetét lehetett, és az biztosította a textilöv fekvését. Az öv anyagát a fémsók által konzervált maradványok alapján lenvászonnak határozta meg Füzes Miklós. Az ezüstcsat tövisén és attól 5 cm-re a befogólemezen 0,98 cm átmérőjű, kerek vas-oxid-nyomokat észleltünk. Arra következtetünk ebből, hogy a textilöv lyukait kis, kerek vasgyűrükkel bélelték ki, hogy a csattövis ne rongálja az övet (3. ábra, 3a). Az öv lyuktávolságai természetesen sűrűbbek lehettek, de meghatározásukhoz adatunk nincs. Az ötvöspusztai textilöv nem egyedülálló. A IV. század végére datált lébényi gazdag sírral időben összefüggő leletekben tűnnek fel a zárt, dobozszerű befogóval szerelt csatok, '* amelyek a hun kori leletanyagban is gyakoriak,

19 de hasonló megoldást találunk a hazai és itáliai keleti gót csatoknál is.

20 A dobozszerű befogólemezt a gepida csatoknál

21 is megfigyelhetjük. A textilöv széles körben elterjedt viseleti sajátosság az V. században. A divat terjedését elősegíthette, hogy tenyérnyi, négy sarkán átfúrt falap segítségével készültek a textilövek. Az egyszerű eszköz színes, mintás öv szövését is lehetővé tette.

22 A. Götze a gót csatokat tárgyaló munkájában a legkorábbi, ,,A" típusba sorolja a nagy, téglalap alakú befogólemezzel szerelt példányokat, amelyeknél a befogadólemez közepe nincs áttörve vagy díszítve. Négy nagy kúpos fejű szeg erősíti ezeket a csatokat az övhöz. A csatkeret díszítetlen, a keretre hajló csattövis alul kivájt és vége stilizált állatfejben végződik. Götze a bresciai csatot tekinti a típus legkorábbi darabjának.

2

' Volker Bierbrauer a bresciai csatot leletösszefüggései alapján az V. század közepére keletezi és adja a típus Kárpát-medencei párhuzamait is.

24 Zdenko Vinski egy hasonló salonai csatot a VI. század első évtizedeire keltez.

2

' Az ötvöspusztai sírból egy sötétszürke színű korsó töredékei is előkerültek. A törésfelületek új keletűek, és világosan bizonyítják, hogy a korsót a villanyoszlop gödrének ásása során törték darabokra. A simított felületű és besimításokkal díszített korsó zömök alakja nem szabályos, oldalai nem részarányosak (3. ábra, 4), A korsó hasi részén függőleges besimításokat látunk. A vállon, ott, ahol az egyosztatú szalagfül a vállra támaszkodik, szalagszerü sáv fut körbe. Az enyhén tölcséres nyak közepét ,,gallér" díszíti, innen indul ki az edény füle. A gallér és a spirálvonalakkal díszített mező közti részen is függőleges besimításokat láthatunk. A darabokból összeragasztott korsó magassága 17,2 cm, szájának átmérője 9,1 cm, talpának átmérője 7 cm. Az edény alakja, talpának összedolgozása az oldalfalakkal önmagában is elárulja, hogy darabunk nem készült a késő római világban nálunk általánosságban használt lábbal hajtott fazekaskorongon. Törött állapotban jól megfigyelhettük, hogy az edény testét hurkákból építették fel, a fazekas az edény belsejében nem simította el ezeket a hurkákat, csak összenyomkodta azokat. Munkája közben körmei — amelyek határozottan férfikézre utalnak — a lágy anyagba mélyedtek, ujjlenyomata is megfigyelhető az edény belsejében. Az edény összeragasztása előtt fényképen rögzítettük ezeket a jelenségeket, amiket a 4. sz. Abb. 4. Die Innenfläche des Kruges von ötvöspuszta 84